„John William Strutt” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
10. sor: | 10. sor: | ||
1873-ban apja, John Strutt, II. Báró Rayleigh meghalt, címét ő örökölte tovább. |
1873-ban apja, John Strutt, II. Báró Rayleigh meghalt, címét ő örökölte tovább. |
||
A [[Cambridge-i Egyetem]]en ő volt a második Cavendish- |
A [[Cambridge-i Egyetem]]en ő volt a fizika második Cavendish-professzora, [[James Clerk Maxwell]] után, 1879-1884-ig. Lord Rayleigh-t 1873. június 12-én beválasztották a [[Royal Society]]ba, 1905-től 1908-ig annak elnöki posztját is ő töltötte be. |
||
1919. június 30-án halt meg Withamben, [[Essex]]ben. Több [[Hold]]- és [[Mars (bolygó)|Mars]]-[[becsapódási kráter|krátert]] is elneveztek róla. |
1919. június 30-án halt meg Withamben, [[Essex]]ben. Több [[Hold]]- és [[Mars (bolygó)|Mars]]-[[becsapódási kráter|krátert]] is elneveztek róla. |
A lap 2011. november 22., 00:02-kori változata
Báró John William Strutt, III. Lord Rayleigh, (1842. november 12. – 1919. június 30.) angol fizikus, aki William Ramsayvel közösen felfedezte az argont, amellyel elnyerték az 1904-es Fizikai Nobel-díjat. Felfedezte a jelenséget, melyet Rayleigh-féle szóródásként tartanak számon, továbbá megjósolta a felszíni hullámok létezését, mely ma a Rayleigh-hullámok nevet viseli.
Életrajz
John Strutt Lanford Grove-ban született Essex grófságban. Korai éveiben rossz egészségi állapota és törékenysége miatt sokat szenvedett.
A Harrow Iskolába járt, 1861-ben matematikát kezdett el tanulni a Trinity College-ban, Cambridge-ben. 1865-ben megszerezte BA képesítését, majd az MA-ját 1868-ban. Később Trinity tagságot is kapott. Posztját egészen 1871-ig, Evelyn Balfour, James Maitland Balfour lányával való házasságkötéséig megtartotta. Három gyermekük született.
1873-ban apja, John Strutt, II. Báró Rayleigh meghalt, címét ő örökölte tovább. A Cambridge-i Egyetemen ő volt a fizika második Cavendish-professzora, James Clerk Maxwell után, 1879-1884-ig. Lord Rayleigh-t 1873. június 12-én beválasztották a Royal Societyba, 1905-től 1908-ig annak elnöki posztját is ő töltötte be.
1919. június 30-án halt meg Withamben, Essexben. Több Hold- és Mars-krátert is elneveztek róla.
Tudományos elismerései
- Royal-érem (1882)
- Matteucci Medál (1894)
- Copley-érem (1899)
- Fizikai Nobel-díj (1904)
- Rumford-érem (1914, 1920)