„15 cm schweres Infanteriegeschütz 33” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
de.wikicikk |
|||
66. sor: | 66. sor: | ||
[[en:15 cm sIG 33]] |
[[en:15 cm sIG 33]] |
||
[[cs:SIG 33]] |
[[cs:SIG 33]] |
||
[[de:Schweres Infanterie-Geschütz 33]] |
|||
[[et:15 cm sIG 33]] |
[[et:15 cm sIG 33]] |
||
[[fi:15 cm sIG 33]] |
[[fi:15 cm sIG 33]] |
A lap 2010. január 23., 20:56-kori változata
15 cm sIG 33 | |
[[Fájl:|250px|Német sIG 33 a belgrádi katonai múzeumban]] | |
Német sIG 33 a belgrádi katonai múzeumban | |
Gyártási adatok | |
Típus | Tábori löveg |
Ország | Németország |
Tervező | Rheinmetall |
Gyártó | Rheinmetall, AEG-Fabriken, Bohemisch Waffenfabrik |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1927-1945 |
Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom |
Háborús alkalmazás | II. világháború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 15 cm |
Lőszer | Osztott lőszer |
Tömeg | 1800 kg t |
Fegyver hossza | 4420 mm mm |
Csőhossz | 1650 mm L/11 mm |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 2-3 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 240 m/s |
Hatásos lőtávolság | 4700 m |
Irányzék típusa | Rblf36 |
Oldalirányzás | 11,5° |
Magassági irányzás | 0° plusz 73° vagy mínusz 4° plusz 75° |
A 15 cm sIG 33 (schweres Infanterie Geschütz 33) egy szabványos német nehéz gyalogsági löveg volt, amit a második világháború alatt használtak. A korai gyármányok lóvontatásúak voltak fa kerekekkel. A későbbiek préselt lemezből készült kerekekkel készültek, ezeken már gumiabroncs és légfék is volt a járművel törnétő vontatást lehetővé téve. A sIG 33 valamivel nehezebb volt a feladatköréhez viszonyítva, ezért újratervezték az 1930-as évek végén. A löveget könnyebb ötvözetből készítették, így csökkent a súlya. Ennek következtében nagyjából 150 kilogrammal lett könnyebb, de a háború kitörése miatt visszatértek az eredeti tervezethez, mivel a Luftwaffe elsőbbséget élvezett a könnyebb ötvözet felhasználásában. Emiatt mindössze néhány száz készült a módosított változatból. Egy új futóművet is készítettek az új ötvözetből, amit 1939 körül teszteltek le, de végül nem rendszeresítették.
Lőszer
A legtöbb lövedék, amit a sIG 33-hoz használtak egyszerű tervezésűek voltak, kivéve a Stielgranate 42, ami alapjaiban különbözött a többi lövedéktől. Ezt a típust nem páncéloselhárításra tervezték, sokkal inkább erődítmények lerombolására, szögesdrót akadályok és aknamezők felszámolására.
Töltet | Típus | Súly | Robbanótöltet |
I Gr 33 | HE | 38 kg | 8,3 kg amatol |
I Gr 38 Nb | Füst | 40 kg | óleum/habkő |
I Gr 39 Hl/A | Repesz | 25,5 kg | ciklonit/TNT |
Stielgranate 42 | Romboló | 90 kg | 27 kg amatol |
Löveges harcjárművekben
A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es sIG 33-as L/12-es löveget építették a Panzer I Ausf B vázára. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat a csatában.
A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született sIG 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén sIG 33-ként emlegették, hivatalos megnevezése azonban az alváztól függően sIG 33 I (Sf), sIG 33 II (Sf) vagy Sf 38(t) ausf K „Bison”/„Grille” volt (az Sf a német Selbstfahrlafette=önjáró löveg, kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi Sturm-Infanteriegeschütz 33B, illetve a kiforrottabb Wespe és Hummel harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a sIG 33 volt. A sIG 33 néven emlegetett önjáró lövegek legelterjedtebb változata a Panzer I alvázára épült.
A sIG 33-as önjáró lövegekkel a 701–706. nehéz lövésztámogató ágyús ütegeket szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető sIG-ek száma gyorsan csökkent, 1943-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton.