„Haynal Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) fia.<ref> |
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) fia.<ref>{{cite web |url=http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=details&page=details&dbname=gyujtemeny_kat_bib&bib1id=55500&bib1field=9992&term=Haynal+Geiza+1860-1938|1799897|60&b_from_page=result&b_dbname=gyujtemeny_kat_bib&b_group=1&b_bib1id=20003&b_bib1field=0&b_term=57687&b_too_many_records=false&b_rc=5&b_pos=2&b_offset=1&b_stepsize=10&b_oldOffset=100000 |title= Haynal Geiza|accessdate= 2015-08-17|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[kolozsvár]]i egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. |
||
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref> |
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref> |
||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
==Emlékezete== |
==Emlékezete== |
||
Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet [[1975]]-ben [[Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem]]mé nevezték át<ref>http://www.sote.hu/oktatas/efk/</ref> |
Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet [[1975]]-ben [[Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem]]mé nevezték át,<ref>http://www.sote.hu/oktatas/efk/</ref> majd [[2001]]-ben a [[Semmelweis Egyetem|Semmelweis Orvostudományi Egyetem]], a [[Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar|Testnevelési Főiskola]] és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a [[Haynal Imre Egészségtudományi Kar]] (HIETE).<ref>http://www.origo.hu/itthon/20010406semmelweis.html</ref> |
||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2015. október 17., 10:37-kori változata
| Haynal Imre | |
| Született | 1892. november 12. Beszterce |
| Elhunyt | 1979. február 3. (86 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, belgyógyász |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Óbudai temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vitéz váradi Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.
Életpályája
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) fia.[2] A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[3]
Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).
Emlékezete
Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1975-ben Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át,[4] majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[5]
Jegyzetek
- ↑ The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ Haynal Geiza. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
- ↑ Adatlapja a Jad Vasem honlapján
- ↑ http://www.sote.hu/oktatas/efk/
- ↑ http://www.origo.hu/itthon/20010406semmelweis.html
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
- Haynal Imre. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Victor Karády-Lucian Nastasă: The University of Kolozsvár/Cluj and the students of the Medical Faculty (1872-1918). Budapest, CEU Press, 2004.
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968.
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o.
- Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 1997. 1-2. köt.
- Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
- Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
- Orvosi lexikon. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.
.svg){kind=small}
