Haynal Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haynal Imre
Született 1892. november 12.
Beszterce
Elhunyt 1979. február 3. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
belgyógyász
Díjak Kossuth-díj II. fokozat (1957), Magyar Örökség Díj (1998, posztumusz)

Vitéz váradi Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12.Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) fia.[1] A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.

Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[2]

Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.

Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1975-ben Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át[3], majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Victor Karády-Lucian Nastasă: The University of Kolozsvár/Cluj and the students of the Medical Faculty (1872-1918). Budapest, CEU Press, 2004.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o.
  • Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 1997. 1-2. köt.
  • Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Orvosi lexikon. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.