„Flesch Károly” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
link
bővítés, stílus javítás
13. sor: 13. sor:
| halál helye = [[Luzern]]
| halál helye = [[Luzern]]
| házastárs = Bertha Josephus-Jitta (h. 1906)
| házastárs = Bertha Josephus-Jitta (h. 1906)
| gyermekei = Johanna, Friedrich, Carl
| gyermekei = Johanna, Friedrich, Carl Franz († 2008)
| aktív = 1883–1944
| aktív = 1883–1944
| együttes =
| együttes =
27. sor: 27. sor:


==Életpályája==
==Életpályája==
Édesapja, ''Flesch Salamon'' (1839–1907) „k. u. k.” ezredorvos volt.
Zsidó családba született. Édesapja, ''Flesch Salamon'' (1839–1907) „k. u. k.” ezredorvos volt. Hatévesen egy templomi hegedűstől kezdett tanulni. A következő évtől a mosoni tűzoltózenekar vezetőjétől vett leckéket.
Tehetségét először két zeneoktatója, [[Schöll Mihály]] és [[Kern Károly]] ismerte fel. 1886-tól [[Bécs]]ben tanult, a Levi Konzervatóriumban, majd 9 évvel később sikeres koncertet adott szülőfalujában és [[Magyaróvár]]on. Tanulmányait [[Párizs]]ban, a Conservatoirenban fejezte be [[1904]]-ben. Rövid [[bukarest]]i kitérő után az [[Amszterdami Konzervatórium]] tanára lett, később [[Berlin]]be költözött. [[Európa]]-szerte adott koncerteket. Az 1920-as években a Berlini Zeneakadémia tanára lett. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, a kétkötetes a Hegedűjáték művészete címűt 1923 és 1928 között írta. Számos kiváló tanítványa volt, de az erősödő antiszemitizmus miatt Angliába ment. Magyarországon utoljára 1942-ben járt, amikor nagy sikerű koncertet adott a Városi Színházban. Dohnányi segítségével a Luzerni Konzervatórium tanára lett, itt is halt meg.
Tehetségét először két zeneoktatója, [[Schöll Mihály]] és [[Kern Károly]] ismerte fel. 1883-ban anyja [[Bécs]]be vitte, a Levi Konzervatóriumban tanult Adolf Backnál. Ez év végén sikeres koncertet adott szülőfalujában és [[Magyaróvár]]on. 1885-ben Josef Maxintsak, a következő évben Jakob Grün növendéke lett. Tanulmányait [[Párizs]]ban, a Conservatoire-on folytatta 1890 és 1894 között, ahol végzéskor nagydíjat kapott.


1895-ben lépett fel először Bécsben, majd német körút, [[Budapest]], [[Prága]] következett. 1897-től [[Bukarest]]ben tanított és a királyné vonósnégyesének primáriusa volt. [[1903]]-tól öt éven át az [[amszterdam]]i konzervatórium tanára volt. 1905-ben nagy feltűnést keltő koncertsorozatot tartott háromszáz év hegedűzenéjéből [[Berlin]]ben. 1906-ban házasságot kötött, és két év múlva családjával a német fővárosba költözött. Magánórákat adott és [[Arthur Schnabel]]lel duót, majd [[Jean Gérardy]]val kiegészülve lassan világhírűvé váló zongoratriót alakított (Gérardyt 1914-ben Hugo Becker, Schnabelt 1921-ben Carl Friedberg váltotta.) 1914-ben és 1923–24-ben koncertkörutakat tett az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]]. 1920-ban az elszegényedett német muzsikusok megsegítésére hozott létre szervezetet (''Hilfsbund für deutsche Musikpflege''). A következő évben mesterkurzust tartott a berlini zeneművészeti főiskolán. 1924 és 1928 között az újonnan alakult [[philadelphia]]i Curtis Institute hegedűprofesszora, nyaranta [[Baden-Baden]]ben fogadott magántanítványokat. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, a kétkötetes ''A hegedűjáték művészete'' címűt 1923 és 1928 között írta. Amerikából visszatérve a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett, nyaranta folytatta az oktatást Baden-Badenben. 1930-ban a Flesch-család felvette a német állampolgárságot (a magyar megtartása mellett). A náci hatalomátvétel után, 1934. szeptember 30-án otthagyta a főiskolát, 1935. június 20-án megfosztották német állampolgárságától. Londonba menekült a család, felesége révén Flesch rendszeresen kapott [[hollandia]]i felkérést. Amikor 1940 májusában a németek elfoglalták az országot, nem engedték visszatérni Londonba vagy máshová utazni. 1942-ben [[Kresz Géza]] és [[Dohnányi Ernő]] segítségével Budapestre utazhattak [[Hága|Hágából]]. Nagy sikerű koncertet adott a [[Erkel Színház|Városi Színházban]], előkészítette [[Johann Sebastian Bach|Bach]] két hegedűversenyének új kiadását [[Weiner Leó]]val. 1943 áprilisában [[Svájc]]ba utazott családjával. [[Ernest Ansermet]] segítségével a Luzerni Konzervatórium tanára lett, itt is halt meg.
A [[Második világháború|II. világháború]] alatt [[Budapest]]en időzött, hogy előkészítse [[Johann Sebastian Bach|Bach]] két hegedűversenyének új kiadását [[Weiner Leó]]val együtt.

A világhírű hegedűművész és zenepedagógus emlékére Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente hegedűversenyt rendeznek fiatal tehetségek részvételével. 1994-ben halálának 50. évfordulóján a szülőváros hazahozatta hamvait, és az izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi.


==Művei==
==Művei==
* ''Die Kunst des Violinspiels'' ([[1923]]) alapvető mű a mai hegedűoktatásban
* ''Die Kunst des Violinspiels'' ([[1923]]) alapvető mű a mai hegedűoktatásban


==Emléke==
==Emlékezete==
Mindjárt a halála utáni évben megszervezték Londonban a ''Carl Flesch International Competition'' nevű versenyt a Guildhall School of Music and Drama szervezésében. A hatvanas évekre a világ egyik legfontosabb hegedűversenye lett. Néhány évben párhuzamosan brácsajátékosok is indultak. A londoni verseny pénzhiány miatt 1992-ben megszűnt.


[[1985]] óta kétévente hegedűversenyt rendeznek emlékére [[Mosonmagyaróvár]]on. [[1994]]-ben hazahozatták hamvait és azóta a városban nyugszik. Emlékét a szülői házán emléktábla, kulturális központ és egy lakótelep is őrzi.
Magyarországon szülővárosában, Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente rendeznek hegedűversenyt fiatal tehetségek részvételével. 1994-ben halálának 50. évfordulóján a város hazahozatta hamvait, és az izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi.


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
* [http://www.carl-flesch.de/ Angol nyelvű emlékoldal]
* [http://www.carl-flesch.de/ Angol nyelvű emlékoldal]
* [http://www.theviolinsite.com/violinists/flesch.html Flesch Károly a The Violin Site-on]
* [http://www.theviolinsite.com/violinists/flesch.html Flesch Károly a The Violin Site-on]
* [http://www.lexm.uni-hamburg.de/object/lexm_lexmperson_00001449 Kathinka Rebling életrajza az üldözött zsidó muzsikusok online lexikonában]
* Lewinski, Wolf-Eberhard von, „Flesch, Carl“, in: Neue Deutsche Biographie 5 (1961), S. 243 [Onlinefassung]; URL: http://www.deutsche-biographie.de/pnd118691805.html
* Lewinski, Wolf-Eberhard von, „Flesch, Carl“, in: Neue Deutsche Biographie 5 (1961), S. 243 [Onlinefassung]; URL: http://www.deutsche-biographie.de/pnd118691805.html

{{csonk-dátum|csonk-zenész|2007 májusából}}


{{Portál|zene||Zsidóság}}
{{Portál|zene||Zsidóság}}

A lap 2014. október 23., 19:09-kori változata

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Flesch Károly
Életrajzi adatok
Született1873. október 9.
Moson
Elhunyt1944. november 15. (71 évesen)
Luzern
HázastársaBertha Josephus-Jitta (h. 1906)
GyermekeiJohanna, Friedrich, Carl Franz († 2008)
IskoláiPárizsi Konzervatórium (1890–1894)
Pályafutás
Műfajokkamarazene, versenymű
Aktív évek1883–1944
Hangszerhegedű
Tevékenységhegedűművész, zenetanár
Flesch Károly weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Flesch Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Flesch Károly (külföldön 1905-ig Karl, utána Carl Flesch) (Moson, 1873. október 9. – Luzern, 1944. november 15.) világhírű hegedűművész és -tanár.

Amerikai fénykép Flesch Károlyról

Életpályája

Zsidó családba született. Édesapja, Flesch Salamon (1839–1907) „k. u. k.” ezredorvos volt. Hatévesen egy templomi hegedűstől kezdett tanulni. A következő évtől a mosoni tűzoltózenekar vezetőjétől vett leckéket. Tehetségét először két zeneoktatója, Schöll Mihály és Kern Károly ismerte fel. 1883-ban anyja Bécsbe vitte, a Levi Konzervatóriumban tanult Adolf Backnál. Ez év végén sikeres koncertet adott szülőfalujában és Magyaróváron. 1885-ben Josef Maxintsak, a következő évben Jakob Grün növendéke lett. Tanulmányait Párizsban, a Conservatoire-on folytatta 1890 és 1894 között, ahol végzéskor nagydíjat kapott.

1895-ben lépett fel először Bécsben, majd német körút, Budapest, Prága következett. 1897-től Bukarestben tanított és a királyné vonósnégyesének primáriusa volt. 1903-tól öt éven át az amszterdami konzervatórium tanára volt. 1905-ben nagy feltűnést keltő koncertsorozatot tartott háromszáz év hegedűzenéjéből Berlinben. 1906-ban házasságot kötött, és két év múlva családjával a német fővárosba költözött. Magánórákat adott és Arthur Schnabellel duót, majd Jean Gérardyval kiegészülve lassan világhírűvé váló zongoratriót alakított (Gérardyt 1914-ben Hugo Becker, Schnabelt 1921-ben Carl Friedberg váltotta.) 1914-ben és 1923–24-ben koncertkörutakat tett az Egyesült Államokban. 1920-ban az elszegényedett német muzsikusok megsegítésére hozott létre szervezetet (Hilfsbund für deutsche Musikpflege). A következő évben mesterkurzust tartott a berlini zeneművészeti főiskolán. 1924 és 1928 között az újonnan alakult philadelphiai Curtis Institute hegedűprofesszora, nyaranta Baden-Badenben fogadott magántanítványokat. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, a kétkötetes A hegedűjáték művészete címűt 1923 és 1928 között írta. Amerikából visszatérve a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett, nyaranta folytatta az oktatást Baden-Badenben. 1930-ban a Flesch-család felvette a német állampolgárságot (a magyar megtartása mellett). A náci hatalomátvétel után, 1934. szeptember 30-án otthagyta a főiskolát, 1935. június 20-án megfosztották német állampolgárságától. Londonba menekült a család, felesége révén Flesch rendszeresen kapott hollandiai felkérést. Amikor 1940 májusában a németek elfoglalták az országot, nem engedték visszatérni Londonba vagy máshová utazni. 1942-ben Kresz Géza és Dohnányi Ernő segítségével Budapestre utazhattak Hágából. Nagy sikerű koncertet adott a Városi Színházban, előkészítette Bach két hegedűversenyének új kiadását Weiner Leóval. 1943 áprilisában Svájcba utazott családjával. Ernest Ansermet segítségével a Luzerni Konzervatórium tanára lett, itt is halt meg.

Művei

  • Die Kunst des Violinspiels (1923) alapvető mű a mai hegedűoktatásban

Emlékezete

Mindjárt a halála utáni évben megszervezték Londonban a Carl Flesch International Competition nevű versenyt a Guildhall School of Music and Drama szervezésében. A hatvanas évekre a világ egyik legfontosabb hegedűversenye lett. Néhány évben párhuzamosan brácsajátékosok is indultak. A londoni verseny pénzhiány miatt 1992-ben megszűnt.

Magyarországon szülővárosában, Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente rendeznek hegedűversenyt fiatal tehetségek részvételével. 1994-ben halálának 50. évfordulóján a város hazahozatta hamvait, és az izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Flesch_Károly&oldid=15243095”