„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
1 link kékítés + 1 redundáns link megszüntetése
a (1 link kékítés + 1 redundáns link megszüntetése)
'''Campanile''' ([[olasz nyelv|olaszul]]: „harangtorony”) a neve az [[ókeresztény művészet|ókeresztény építészetben]] a templomtól különálló [[harangtorony]]nak.
 
Ilyen tornyok a [[6. század]]tól épültek, lehettek [[kör]]- vagy [[sokszög]]alapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló [[Torony (építmény)|torony]] építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén (a velencei főtér 95 méteres harangtornyának 1902-es összeomlásakor a Szt. Márk székesegyház teljesen ép maradt, csak a városi könyvtár épületének sarka sérült komolyabban).
 
[[Giotto di Bondone|Giotto]] tervei alapján épült [[a firenzei dóm harangtornya]] [[gótika|gótikus stílus]]ban. A leghíresebb a [[Velence (Olaszország)|velencei]] Campanile, ami [[romanika|román stílus]]ú, s amit a [[20. század]] elején újjá kellett építeni, mert az alapozás hibája miatt összedőlt. Szintén [[romanika|román stílus]]ústílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres [[Pisai Dóm-tér|Ferdetorony]].
 
A kora [[középkor]]ban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az [[írek]], [[vikingek]], [[normannok]]. Az ír templomok nem maradtak fenn, de [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Svédország]]ban ismertek különálló harangtornyok.

Navigációs menü