Siklóvasút
A sikló vagy siklóvasút nagy emelkedésű területeken, általában hegyoldalakon vezető különleges vasút.
Története[szerkesztés]
Az első ingaforgalmú siklót 1862-ben Lyon és Croix Rousse (Franciaország) között építették meg, Magyarországon 1870-ben épült meg a Budavári sikló.
Wein János 1894-ben készített tervei szerint sikló létesült volna a Gellért-hegyre, ennél a felső végállomáson álló szerelvény tartályába annyi vizet szivattyúztak volna, amennyi elegendő lett volna az utasokkal teli alsó állomáson álló szerelvény felvontatására. A gellért-hegyi sikló máig nem valósult meg.[1]
A pálya kialakítása[szerkesztés]
A siklópályák a vasúti pályához hasonló kialakításúak, általában 600 és 4500 mm közötti a nyomtávolságuk. Ezen a pályán a járműveket sodronykötéllel vontatják. Létesítése rövid távolságú és nagy emelkedésű (50–900‰) szállítási feladatokra a legcélszerűbb.
Kiépíthető kétsínes, háromsínes és ritkábban kétszer kétsínes (kétvágányú) megoldással.
Kétsínes siklópálya[szerkesztés]
A kétsínes megoldásnál csak egy vágány van a hegyoldalra fektetve, ezen az egy vágányon a hajtómotor segítségével a drótkötéllel leengedik, illetve felhúzzák a kocsit.
Másik lehetőség a kétsínes módszernél, hogy a pálya közepére kitérőt építenek, így már két jármű közlekedhet egyszerre, amik középen egymásnak kitérnek. A kitérőt hagyományos váltók nélkül, a kerekek megfelelő kialakításával oldják meg: a szélső sínszálaknál két nyomkarimás, a belsőknél nyomkarima nélküli kerekekkel.
Háromsínes siklópálya[szerkesztés]
A háromsínes siklópályán három sínszálat építenek a pályába, ezeknél a középső sínszálat a két kocsi közösen használja, míg a külső sínszálat csak az egyik. A középső sínszál a pálya középpontjánál „kettéválik” és a kocsik itt tudnak egymásnak kitérni.
Kétszer kétsínes siklópálya[szerkesztés]
A kétszer kétsínes sikló a kétvágányú vasúti pályának megfelelő kialakítású, a két siklókocsi külön-külön vágányon halad.
A járművek[szerkesztés]
A járművek utazási szintje, vagy rakszintje olyan kialakítású, hogy a nagy emelkedőben való haladáskor is vízszintes marad. A 300‰-esnél nagyobb emelkedőben közlekedő járművek állványkocsis kialakításúak.
Lásd még[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vasárnapi Ujság 1894. július 12. 41. sz
Források[szerkesztés]
- Urbán Lajos – Vasúti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984 (ISBN 963-10-5775-5)
