Ugrás a tartalomhoz

Sharpe-őszantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sharpe-őszantilop
Nőstény Sharpe-őszantilop a Kruger Nemzeti Parkban
Nőstény Sharpe-őszantilop a Kruger Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Törpeantilopok (Neotragini)
Nem: Őszantilopok (Raphicerus)
Hamilton Smith, 1827
Faj: R. sharpei
Tudományos név
Raphicerus sharpei
Thomas, 1897
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sharpe-őszantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sharpe-őszantilop témájú kategóriát.

A Sharpe-őszantilop (Raphicerus sharpei) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Sharpe-őszantilop Délkelet-Afrika lakója: Tanzánia déli részétől egészen a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részéig (Limpopo és Mpumalanga tartomány) és Kelet-Szváziföldig húzódik elterjedési területe, ami Malawit, Mozambikot, Zimbabwét, Zambia Zambézitől keletre eső részeit, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti és Botswana északkeleti csücskét és a Namíbiához tartozó Caprivi-sávot is magába foglalja. Az Indiai-óceán menti parti sávból hiányzik. Élőhelyén jórészt a Brachystegia nembe tartozó mimózaféle dús aljnövényzetű erdőségeihez kötődik, de helyenként nyíltabb vidékeken is előfordul.

Megjelenése

[szerkesztés]

A Sharpe-őszantilopok kis termetű kérődzők: marmagasságuk 45-55 centiméter, testhosszuk 65-75 centiméter, amihez 4-8 centiméteres farok csatlakozik; testtömegük 7-16 kilogramm. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál, viszont csak ez utóbbiaknak vannak szarvai: ezek rendszerint öt centiméter hosszúak, a rekord 10,48 centiméteres.

A többi őszantilophoz hasonlóan vörösesbarna alapszínét fehér szőrszálak tarkítják, ettől tűnnek jellegzetesen „ősznek”. A végtagok külseje és a fej nagy része sárgásbarna, de a szem körül egy fehéres gyűrű egészen az orrtükörig húzódik. A végtagok belső fele, a has és a nyak alsó része piszkosfehér.

Életmódja

[szerkesztés]

A Sharpe-őszantilopok többnyire magányosak, de párokban is élhetnek. A bikák territóriumot tartanak fenn, amit vagy magányosan, vagy párjukkal közösen jelölnek ki és védelmeznek. Vész esetén nem azonnal menekülnek, hanem mozdulatlanul lapulnak, és csak az utolsó pillanatban kezdenek menekülni a sűrű aljnövényzet rejtekén. Gyakorta keresnek menedéket különféle üregekben, vájatokban (például földimalacok ásta mélyedésekben).

Rejtőzködő életmódú faj, elsősorban éjszaka aktív: a nappalt pihenéssel és kérődzéssel tölti a bozótban. Táplálékául különféle termések, gyökerek és gumók szolgálnak. Vízigényét is alapvetően ezekből fedezi, de alkalomadtán iszik is.

Szaporodása

[szerkesztés]

A Sharpe-őszantilopok egész évben szaporodhatnak, de az ellésekre többnyire november-december során, az esős időszak elején kerül sor. A vemhesség körülbelül hat hónapig tart, végeztével egy vagy két borjú jön a világra. Az elválasztásra három hónapos korban kerül sor, az ivarérettséget pedig 6-19 hónapos kor között érik el a fiatal állatok.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A széles körben elterjedt Sharpe-ősziantilopot nem fenyegeti különösebb veszély, mivel rejtőzködő életmódja miatt vadászata nem könnyű. Csak helyenként szorult vissza élőhelyének elpusztulása miatt. Állománya, amit 95 000 példányosra becsülnek, összességében stabilnak tűnik, különösen a védett területeken, ahol a Sharpe-őszantilopok mintegy harmada él. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a faj nem fenyegetett.

További információk

[szerkesztés]