Sándor György (zongoraművész)
| Sándor György | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1912. szeptember 21.[1][2][3][4] Budapest[5] |
| Elhunyt | 2005. december 9. (93 évesen)[2] New York[6] |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1935) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | Order of the Buffalo Hunt (1977) |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor György témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sándor György (Budapest, Terézváros, 1912. szeptember 21.[7] – New York, 2005. december 14.) 1939-től az Egyesült Államokban élt magyar származású zongoraművész. Sándor György Bartók tanítványa volt, majd egykori tanára támasza Bartók utolsó New York-i éveiben. Bartók utolsó befejezett művét, a 3. zongoraversenyt Bartók halála után Sándor György mutatta be Ormándy Jenő vezényletével Philadelphiában. Világhírű művészekkel, rendkívüli technikai tudásával még egészen magas életkorban, a kilencvenes éveiben is világszerte koncertezett.
Művészi pályája[szerkesztés]
Tanulmányai[szerkesztés]
Budapesten született Sándor Ignác (1869–1948)[8] kereskedő és Czipszer Janka (1880–1929)[9] fiaként. A Zeneakadémia zongora szakán Székely Arnold és Bartók Béla növendéke, zeneszerzés tanára Kodály Zoltán volt. Első nyilvános hangversenyét tizennyolc éves korában, 1930-ban adta. Zeneakadémián megszerzett diplomája után (1935) elindult külföldi szólókarrierje.
Nemzetközi karrier[szerkesztés]
Angliai bemutatkozó koncertjét a londoni Wigmore Hallban 1937-ben adta, New Yorkban 1939-ben lépett fel először a Carnegie Hallban, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Ettől kezdődően az USA-ban rendszeresen koncertezett. 1943 és 1944-ben a második világháború alatt az amerikai hadseregben híradósként és hírszerzőként szolgált, de már 1944 novemberétől újból koncertet adott New Yorkban.
1939-ben Dél-Amerikában, 1950-ben Ausztráliában turnézott, az 1960-as évektől már újból koncertezett Magyarországon, 1969-ben a Távol-Keleten is.
Számos átiratot adott közre, köztük a rendkívüli nehézségű 1950-ben kiadott Dukas A bűvészinas zongoraátiratát.
Bár New York-i bemutatkozó koncertje programján Bach, Schumann, Brahms műveit játszotta, leginkább Bartók és Prokofjev interpretációiról ismert. Kodály és Prokofjev összes zongora művét lemezre vette és repertoáron tartotta.[10] Bartók interpretációit a technikai kidolgozottság és az előadói értelmezésen túl a szerzőtől első kézből kapott instrukciók tették kiemelkedővé.
Bartókhoz fűződő kapcsolata[szerkesztés]
Egykori tanárának támasza volt Bartók utolsó, New York-i éveiben, egyike annak a tíz embernek aki 1945-ben jelen volt Bartók temetésén.
Sándor György mutatta be Bartók utolsó befejezett művét, a 3. zongoraversenyt Bartók halála után 1946. február 8-án Philadelphiában Ormándy Jenő vezényelte Philadelphiai Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A koncertet megismételték 1946. február 26-án a Carnegie Hallban is, ahol a műsoron Bartók 3. zongoraversenyén kívül Bartók Concerto-ja is elhangzott.[11] Egy hónappal később az ő nevéhez fűződött Bartók: Táncszvitje zongoraváltozatának első nyilvános előadása a New York-i Carnegie Hallban, majd 1946 áprilisában a Columbia Masterworks égisze alatt Bartók 3. zongora versenyét lemezre is vették.
A még ismeretlennek és szinte játszhatatlannak számító Bartók zongora műveket Földes Andorral együtt a rendszeres koncert programok részévé tette.
Bartók eredetileg hegedűre írt Szólószonátájának Sándor György által készített zongora átiratát először 1975-ben New Yorkban adta elő, kottáját később, 1977-ben adták ki.
1985-ben Sándor György mutatta be Bartók Concertojának Bartók saját maga által 1944 januárjában készített addig kiadatlan zongora átiratát.
Pedagógus[szerkesztés]
Több amerikai egyetemen tanított, a Southern Methodist University (1956–1961), (Dallas), majd 1961 és 1981 között a Michigani Egyetem tanára, ezt követően 1982-től a világszintű művészeti akadémia a Juilliard School (New York) professzora.
Emellett mesterkurzusokat tartott a Párizsi Konzervatóriumban, a Jerusalem Music Centerben, az olaszországi Assisi Fesztiválon és a salzburgi Mozarteumban. Az 1970-től Magyarországon adott koncertjei mellett a nemzetközi Bartók Szeminárium vendégprofesszora is volt.
Neves tanítványai: Hélène Grimaud, Aleksandra Romanić, Christina Kiss, Barbara Nissman, Ian Pace, Ljuba Moiz, Jungwon Jin és a zeneszerző Ezequiel Viñao valamint Donald Bohlen.
Lemezei[szerkesztés]
Bartók összes zongorára írt művének 1963-ban elkészült lemezfelvételéért 1965-ben elnyerte a Francia Akadémia (L'Académie Charles-Cros) által adományozott Grand Prix du Disque díjat.
Lemezfelvételeit a legjelentősebb karmesterekkel és zenekarokkal közösen készítette, közülük csak a legnagyobbakat sorolva: Reiner Frigyes, Arturo Toscanini, Wilhelm Furtwängler, Daniel Barenboim, Sir John Barbirolli, Ormándy Jenő, Claudio Abbado, Herbert von Karajan, Zubin Mehta, Leonard Bernstein, Bernard Haitink, a világhírű szólisták sora, akikkel lemezein szerepel is rendkívül hosszú, közülük csak néhányat említve: Vladimir Horowitz, Maurizio Pollini, Vladimir Ashkenazy.[12]
Könyvei[szerkesztés]
- On Piano Playing: Motion, Sound and Expression Boston (1995) MA: Schirmer ISBN 978-0028722801
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 19.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 2683/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
- ↑ Sándor Ignác halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 30/1948. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
- ↑ „Sándor Ignácné Czipszer Janka gyászjelentése”, Az Újság, 1929. július 5. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
- ↑ Sándor György, Encyclopedia Britannica
- ↑ ORMANDY OFFERS BARTOK CONCERTO; Gyorgy Sandor Soloist in Last Finished Work of the Master Given by Philadelphians, Howard Taubman, 1946. február 27, The New York Times
- ↑ Sándor György lemezei a Music Brainz katalógus honlapján
Források[szerkesztés]
- Megemlékezés Sándor Györgyről Ben Sisario 2005. december 14. The New York Times
- Sándor György az Encyclopedia Britannica honlapján
- Megemlékezés Sándor Györgyről, Leo Black, 2006. január 26. The Guardian
- Sándor György – Notable Alumni Zeneakadémia[halott link]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a György Sándor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
