Maurizio Pollini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maurizio Pollini
Életrajzi adatok
Született1942. január 5.[1][2][3][4][5]
Milánó[4][6]
Elhunyt2024. március 23. (82 évesen)[7][8]
Milánó[9]
SzüleiRenata Melotti
Gino Pollini
Iskolái
  • Milánói Egyetem
  • Milánói Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Díjak
  • Bécsi Szolgálati Érdemjel arany fokozat (2009)
  • Praemium Imperiale (2010)
  • Genfi Nemzetközi Zenei Verseny (runner-up, 1958)
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (2013)
  • Ernst von Siemens Music Prize (1996)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny (győztes, 1960)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2017)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2007)
  • International Ettore Pozzoli Piano Competition (győztes, 1959)
Tevékenység
KiadókDeutsche Grammophon (1971–2024)
A Wikimédia Commons tartalmaz Maurizio Pollini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Maurizio Pollini (Milánó, 1942. január 5. – Milánó, 2024. március 23.) olasz zongoraművész és karmester.

Életpályája[szerkesztés]

Gino Pollini olasz építész fiaként a második világháború idején született Milánóban. Kilencévesen debütált zongoristaként. Először Carlo Lonatinál tanult 13 éves, majd Carlo Vidussónál 18 éves koráig. A Conservatorio di musica „Giuseppe Verdi” di Milanóban szerzett diplomát. Később Arturo Benedetti Michelangeli is képezte.

1957-ben Genfben a Nemzetközi Zongoraversenyen, amelyen nem osztottak ki első díjat, Pollini második díjat kapott. 1959-ben az Ettore Pozzoli-versenyt Seregnóban, majd a következő évben a varsói Chopin-versenyt megnyerte. Azóta nemzetközi koncerteken lépett fel.

Időnként karmesterként is dolgozott, különösen a pesarói Rossini Fesztiválon. Fia, Daniele zongoraművész-zeneszerző 1978-ban, Bernben született.

Repertoárja[szerkesztés]

Pierre Boulezzel Párizsban 2009-ben

Először Chopin műveinek lendületes, tüzes előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Már 1957-ben Milánóban játszotta a Chopin-etűdöket, és nagy feltűnést keltett. A '60-as évek végén inkább a tisztaságra és a hangszín finomhangolására összpontosított. Bár a szakkritikusok gyakran a világban technikailag páratlannak minősítették, interpretációit akkoriban olykor túlságosan gördülékenynek és feszültségmentesnek ítélték. A későbbi értelmezések ismét nagyobb fokú impulzivitást és kifejezőkészséget mutattak.

Pollini repertoárja Chopin, Beethoven és Schubert műveire összpontosít. Ahogy Joachim Kaiser írja, Chopin mindig ünnepélyesnek és előremutatónak hangzik a kezében, mivel soha nem nyugszik bele a gyakran ízlelgetett rubato passzusokba. Pollini is a 20. század zenéjének szentelte magát. Ez vonatkozik Bergre, Webernre és Schönbergre, valamint kortársaira, Boulezre, Berióra és Luigi Nonóra. Schönberg születése centenáriuma alkalmából több városban is előadta annak komplett zongoraműveit.

Felvételei[szerkesztés]

Chopin Etűdjeinek 1972-es felvételét gyakran tekintik referenciaként. Prokofjev 7. szonátájáról készült felvétele érzelemmentes kifejezést ad a szerkezeti tisztaság és a ritmikai pontosság révén. Felvételei Beethoven késői zongoraszonátáiról (28-tól 32-ig) Az 1976/1977-es években elérték a referenciafelvételek státuszát. Franz Schubert három kései zongoraszonátájának felvételei (D 958, d 959, d 960). Végül J. S. Bach Das wohltemperierte Klavier prelúdiumainak és fúgáinak 2009-es felvétele (2 kötet) már a kiemelkedő Bach-felvételek között szerepel.

Elismerései[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • 1960: Aranyérem a varsói Nemzetközi Chopin-versenyen
  • 1980: Grammy-díjak a legjobb zenekari szólóhangszer-előadás kategóriában a Bartók: 1. és 2. zongoraversenyei felvételéért a Chicagói Szimfonikus Zenekar Claudio Abbado vezényletével.
  • 2002: Echo Klassik, életművéért
  • 2007: Grammy-díjak a legjobb szólóhangszeres előadás zenekar nélkül kategóriában, a Chopin: Nocturnök című felvételért
  • 2007: Echo Klassik, az év hangszerese
  • 2017: Echo Klassik az év hangszerese kategóriában a Chopin Late Works 59-64 opp.

Kitüntetések[szerkesztés]

  • 1996: Ernst von Siemens zenei díj
  • 2000: Olasz Köztársasági Érdemrend
  • 2009: Bécsi Állam Arany Érdemérem[10]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Harold C. Schonberg: A nagy zongoristák, Simon & Schuster, New York, 1987, ISBN 978-0-671-63837-5 (angolul)
  • Nicolas Slonimsky és Laura Kuhn (szerk.): Baker életrajzi szótára 20. századi klasszikus zenészekről (1. köt.) Schirmer Books, New York City, 1997, ISBN 978-0-02-871271-0 (angolul)
  • Lol Henderson, Lee Stacey (szerk.): Zenei enciklopédia a XX. században. Routledge, London, 1999, ISBN 978-1-57958-079-7 (angolul)
  • Jürgen Otten: A jelen nagy zongoristái. Részletes enciklopédiával. Henschel Verlag, Berlin, 2009, ISBN 978-3-89487-530-5

Filmjei[szerkesztés]

  • Maurizio Pollini – mesteri kéz által. Dokumentumfilm (2014), 54 perc, Rendező: Bruno Monsaingeon, Produkció: Idéale Audience, Arte France, SRF. Első adás: 2014. április 20. az SRF 1-en, Svájc. A DVD-t a Deutsche Grammophon adta ki 2015. október 9-én, Maurizio Pollini – De main de maitre címmel.[11][12]

Érdekesség[szerkesztés]

Pollini azon kevés koncertzongoristák egyike, akik a nagy Steinway-zongorák szinte mindenütt való elérhetősége ellenére, mindig csak saját hangszerükkel lépnek fel, amint az Krystian Zimermanról, Vladimir Horowitzról és Arturo Benedetti Michelangeliről is ismert volt. [13] Egy „Fabbrini”-vel utazik az egyik Steinway-zongora, amelyet az olasz zongorakészítő, Angelo Fabbrini módosított, és amely „majdnem olyan, mint a 19. század hangszerei”. Hangzása: „változatosabb a regiszterekben, mint egy közönséges Steinway” és „széles körben változatos a dinamikus lehetőségekben”.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  4. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ The Washington Post (angol nyelven). Fred Ryan. (Hozzáférés: 2024. március 23.)
  7. ↑ È morto Maurizio Pollini, una delle leggende del pianoforte del Novecento. Aveva 82 anni. Corriere della Sera. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
  8. ↑ Maurizio Pollini, pianist who reveled in demanding music, dies at 82. The Washington Post. (Hozzáférés: 2024. március 23.)
  9. ↑ Maurizio Pollini, Celebrated Pianist Who Defined Modernism, Dies at 82. The New York Times. (Hozzáférés: 2024. március 23.)
  10. ↑ Verdienstzeichen für Roland Geyer und Maestro Maurizio Pollini Archiválva 2016. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Bécs honlspján, 2009. június 9.
  11. ↑ Maurizio Pollini von Meisterhand
  12. ↑ Maurizio Pollini – De main de maitre Archiválva 2016. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. ↑ Einer der besten Pianisten – nicht nur seiner Generation
  14. ↑ In sich verkapselt

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maurizio Pollini című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. 

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Maurizio_Pollini&oldid=27017659”