Vladimir Horowitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vladimir Horowitz
(Владимир Самойлович Горовиц)
Vladimir Horowitz 1986.jpg
Született
  • Владимир Самойлович Горовиц
  • Володимир Самійлович Горовиць

1903. október 1.[1][2][3][4][5][6]
Kijev
Elhunyt 1989. november 5. (86 évesen)[1][2][7][3][4][5][6]
New York[8]
Állampolgársága
Házastársa Wanda Giorgina Toscanini (h. 1933)
Gyermekei Sonia Horowitz († 1974)
Foglalkozása
Iskolái Tchaikovsky National Music Academy of Ukraine
Kitüntetései
  • National Medal of Arts
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Grammy-díj
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1974)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1990)
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Cimitero Monumentale di Milano

Vladimir Horowitz aláírása
Vladimir Horowitz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Horowitz témájú médiaállományokat.

Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimir Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1.New York, 1989. november 5.) orosz zongoraművész.

A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.

Élete[szerkesztés]

Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban.[9] Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.[10]

Karrierje[szerkesztés]

Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven)
  7. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. Vladimir Horowitz Biography. Biography.com. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 9.)
  10. Archivált másolat. [2010. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]