Vladimir Horowitz
| Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) | |
 | |
| Született |
Владимир Самойлович Горовиц 1903. szeptember 18.[1][2][3][4][5][6][7] Kijev |
| Elhunyt |
1989. november 5. (86 évesen)[1][2][8][3][4][5][6][9] New York[10] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Wanda Giorgina Toscanini (h. 1933) |
| Gyermekei | Sonia Horowitz († 1974) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Petro Tchaikovsky National Music Academy of Ukraine |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhely | monumental cemetery of Milan |
 | |
| Vladimir Horowitz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Horowitz témájú médiaállományokat. | |
Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimir Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1. – New York, 1989. november 5.) orosz zongoraművész.
A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.
Élete[szerkesztés]
Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban.[11] Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.[12]
Karrierje[szerkesztés]
Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Egyházi anyakönyv
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Vladimir Horowitz Biography. Biography.com. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 9.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 28.)
Források[szerkesztés]
- Obituary: Wanda Toscanini Horowitz = Independent 1998. augusztus 6.
További információk[szerkesztés]
- The Vladimir Horowitz Website (Fansite)
|
Ez a zenével kapcsolatos személyről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
