Vladimir Horowitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vladimir Horowitz
Vladimir Horowitz 1986.jpg
Született 1903. október 1.
Berdychiv
Elhunyt 1989. november 5. (86 évesen)
New York
Sírhely Cimitero Monumentale di Milano
Házastársa Wanda Toscanini
Foglalkozása
Iskolái Kiev Conservatory
Díjak
  • National Medal of Arts
  • Presidential Medal of Freedom
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1990)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Horowitz témájú médiaállományokat.

Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimir Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1.New York, 1989. november 5.) orosz zongoraművész.

A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.

Élete[szerkesztés]

Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban.[1] Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.[2]

Karrierje[szerkesztés]

Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vladimir Horowitz Biography. Biography.com. (Hozzáférés: 2013. október 9.)
  2. http://inforadio.hu/hir/kultura/hir-312972

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap