Roland Garros (pilóta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roland Garros
Roland Garros 1910-ben
Roland Garros 1910-ben
Született 1888. október 6.
Réunion, Saint-Denis
Meghalt 1918. október 5. (29 évesen)
Franciaország, Vouziers
Sírhely Vouziers
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Fegyvernem légierő
Szolgálati ideje 1914–1915, 1918
Rendfokozata hadnagy
Egysége MS 26
Csatái első világháború
Kitüntetései Francia Becsületrend
Halál oka bevetésben esett el
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Roland Garros témájú médiaállományokat.

Roland Eugène Adrien Georges Garros (Saint-Denis, Réunion, 1888. október 6.Saint-Morel, Ardennes, 1918. október 5.) francia pilóta, hadnagy. Elsőként repülte át a Földközi-tengert 1913. szeptember 23-án. Az első világháborúban géppuskával szerelte fel gépét, a légcsavarkörön keresztül tudott lövéseket leadni. A légcsavar lapátjain acéllemezek, deflektorok térítették el a lövedékeket. Létrehozta így a vadászrepülőgép elődjét. Nevét viseli a Stade Roland Garros, ott tartják évente a párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokságot.

Ifjúkora[szerkesztés]

Szülei felmenői Toulouse-ból és Lorient-ból települtek át a Réunionra. Négy éves volt, amikor Saigonba költöztek, ahol apja ügyvédi irodát nyitott és elsősorban kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Édesanyja tanította Roland-t, majd 1900-ban Párizsba küldték egy katolikus magániskolába, a Collège Stanislasba. A 12 éves fiú hajón utazott Marseille-be, kísérő nélkül, s ettől kezdve gyakorlatilag önálló életet élt, és felelősséget vállalt minden tettéért. Az érettségi vizsga után felvették Párizsban az HEC-be. A friss diplomás Garros az Automobiles Grégoire autógyártónál kezdett dolgozni. Itt ébredt fel érdeklődése az autósport iránt. Évfolyamtársa apjának segítségével önállósodott, üzletet nyitott az Arc de Triomphe szomszédságában, a Grégoire cég ügynöke lett. 1909-ben Reims mellett nyaralt, és ellátogatott az egy hétig tartó Nagy Champagne-i Nemzetközi Repülős Találkozóra. A repülők, a repülés elkápráztatták a fiatalembert, elhatározta, hogy pilóta lesz. Az autóügynökség nyereségesen működött, 1910 áprilisában megvette a legolcsóbb sportrepülőgépet, a Santos-Dumont Demoiselle-t, a Clément-Bayard cég gyártmányát. Pilótaképzés még nem volt akkoriban, egyedül tanult repülni Issy-les-Moulineaux katonai gyakorló terén Párizs külvárosában. A svájci Edmond Audemars is ott gyakorolt, és életre szóló barátságot kötöttek. Július 19-én vette át Garros pilóta jogosítványát az Aéro-Club de France-tól.

Garros, a pilóta[szerkesztés]

John Moisant gazdag amerikai ültetvényes is ellátogatott a Champagne-i Nemzetközi Repülős Találkozóra. Louis Blériot-nál azonnal órákat kezdett venni, majd jogosítványt kapott az Aéro-Club de France-tól. 1910. augusztus 17-én egyfedeles, kétüléses Blériot-n átrepült a La Manche felett és Angliában landolt. Repülőgép-szerelőjét és macskáját vitte magával. Elmondása szerint ez volt élete hatodik légi útja. Moisant és fivére megalapították a Moisant’s International Aviators Ltd. céget azzal a céllal, hogy turnék keretében népszerűsítsék a sportrepülést az Egyesült Államokban. Garrost is meghívták. Egy héten át bemutatókat tartottak New Yorkban, majd körutazásra indultak a déli államokban. Különleges vonat szállította a Moisant Cirkusz gépeit, pilótáit és szerelőit. A turné első állomása Chattanooga volt, ahol Garros a Demoiselle gépén sebességi versenyt repült autó ellen. Mexikóban és Kubában is tartottak bemutatókat.

Garros 1911 tavaszán tért vissza hazájába. Louis Blériot csapatában indult a PárizsLondon, Párizs–Madrid, Párizs–Róma versenyeken. Örökös második helyezett volt, s hogy visszavágjon az újságírók ironikus megjegyzéseire, 1912. szeptember 12-én 5000 m rekordmagasságot ért el, és 1913. szeptember 23-án Morane-Saulnier gépen elsőként repülte át a Földközi-tengert. Fréjus (Var) mellől indult, és Tunéziában, Bizerte-ben ért földet. A 730 km-t 2500 m magasságon 7 óra 53 perc alatt tette meg, 500 km-t nyílt víz felett repült. A 250 liter repülőbenzinből csak 5 liter maradt a tartályban landoláskor. Rövid pihenő után visszaindult Franciaországba.

Garros a háborúban[szerkesztés]

1914-ben önként jelentkezett a hadseregbe, bár nem volt hadköteles, mert gyarmaton született. A híres GC12 MS 26-os repülőrajába, Morane-Saulnier L típusú gépre került. Géppuskával szerelte fel gépét, amely a légcsavarkörön keresztül tudott tüzelni. Sikerült lelőnie kettő német felderítő gépet (a harmadikat 1918-ban lőtte le). A német repülőkön csak Mauser C96-t és pisztolyokat tartottak arra az esetre, ha ellenséges területre kerülnének. A kis francia egyfedelest már figyelték a németek. Ernst Udet gépe három héten keresztül várt Garrosra. Április 17-én megpillantották gépét, de üzemanyaghiány miatt leszállni kényszerült Garros a németek által megszállt Nyugat-Flandriában, Hülste mellett egy réten. Felgyújtotta gépét, nehogy az ellenség birtokába kerüljön technikai újítása. Berlinbe vitték az automata puskát, a motort és a légcsavart. S amikor megvizsgálták a légcsavart, nem akartak hinni a szemüknek: a lapátokon acéllemezek, deflektorok térítették el a lövedékeket. Kiszámították, hogy 10 lövedékből csak egy találná el a légcsavar lapátját. Német mérnökök, Anthony Fokker bevonásával később szinkronizálták a lövéssorozatokat és a légcsavar forgását.

Garros az elit katonák fogolytáborába került. Többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie 1918. február 17-én. Március 6-án a Francia Becsületrend tiszti keresztjével tüntették ki. Visszatért az MS 26-os repülőrajhoz. Október 5-én Ardennes megyében találat érte gépét, amely felrobbant. Roland Garrost Vouziers-ben temették el.

Források[szerkesztés]

  • Roland Garros (francia nyelven). As oubliés 1914–1918. (Hozzáférés: 2015. július 4.)
  • Tirer à travers l’hélice (francia nyelven). As oubliés 1914–1918. (Hozzáférés: 2015. július 4.)
  • Centenaire Roland Garros (francia nyelven). Association A.M.I.C.. [2015. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 4.)
  • Herlin, Hans. Der Teufelsflieger Ernst Udet und die Geschichte seiner Zeit (német nyelven). München: Heyne Verlag (1974). ISBN 9783453003538 
  • Roland Garros 1888–1918. Revue Icare, 1988/2. 144. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]