Rókák
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vörös róka (Vulpes vulpes)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rókák témájú kategóriát. |
.jpg)
A rókák a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjának rövidlábú képviselői. A róka név alatt gyakran csak a vörös rókát (Vulpes vulpes) értik.
Rendszertani szempontból megkülönböztethetjük a rókák (Vulpini) nemzetségét a valódi kutyaformák (Caninae) másik ágától, a kutyáktól (Canini). A rókák nemzetségébe tartozik többek között a vörös róka (Vulpes vulpes), a sivatagi róka (Vulpes zerda), az ezüsthátú róka (Vulpes chama) a sarki róka (Vulpes lagopus), a szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus) és a lapátfülű róka (Otocyon megalotis).
A fentieken kívül rókának nevezik a Dél-Amerikában őshonos pamparókák fajait is (Pseudalopex és Cerdocyon nemek), bár ezek rendszertani szempontból a kutyák nemzetségének tagjai. A rókák nemzetségével nincsenek közeli rokonságban, elsősorban az azonos életmód miatt fejlődtek hasonló alakúvá. (Ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezik.) Az Ausztráliában élő erszényes róka (Trichosurus vulpecula) ugyanakkor a neve ellenére csupán némi külső hasonlóságot mutat a rókák nemzetségének fajaival, hiszen ez az állat az erszényesek közé tartozik és békés növényevő. Az állatot a rókákkal való téves rokonítás miatt többnyire közönséges rókakuzunak hívják újabban magyarul, az erszényes róka név már nemigen használatos.
Egyes rovarevő rókafajoknál, így a dél-amerikai deres róka (Pseudalopex vetulus), a Közel-Keleten élő ezüsthátú róka és az afrikai lapátfülű róka esetében a nőstény jár élelemért és a hím vigyázza a kicsinyeket. Ez ritkaság, mert az hogy a hím is részt vesz valamilyen módon az utódok gondozásában, mindössze az emlősök 5-10%-ára jellemző. A szereposztás feltehetőleg azért így alakult ki, mert (legalábbis a lapátfülű rókáknál) míg a hím sem a szájában nem tud rovarokat hazavinni, sem a lenyelt táplálékot nem képes visszaöklendezni, addig a nőstény a rovarral szervezetébe bevitt táplálék energiáját tejével át tudja adni kölykeinek.
A róka földünk egyik legelterjedtebb ragadozó emlőse.
Rendszerezésük[szerkesztés]
A nemzetségbe az alábbi nemek és fajok tartoznak:[1]
- Róka (Vulpes) (Frisch, 1775) - 12 faj
- Sarki róka (Vulpes lagopus)
- Indiai róka vagy bengál róka (Vulpes bengalensis)
- Afgán róka (Vulpes cana)
- Ezüsthátú róka (Vulpes chama)
- Pusztai róka (Vulpes corsac)
- Tibeti róka (Vulpes ferrilata)
- Kitróka (Vulpes macrotis)
- Fakóróka (Vulpes pallida)
- Homoki róka (Vulpes rueppellii)
- Prériróka (Vulpes velox)
- Vörös róka (Vulpes vulpes)
- Sivatagi róka (Vulpes zerda)
- Szürke róka (Urocyon) (Baird, 1857) - 2 faj
- Szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus)
- Szigeti szürkeróka (Urocyon littoralis)
- Lapátfülű róka (Otocyon) (Müller, 1836) - 1 faj (lapátfülű róka, lapátfülű kutya vagy kanálfülű kutya, Otocyon megalotis vagy Vulpes megalotis)
- Nyctereutes (Temminck, 1838) - 2 élő faj
- Eurázsiai nyestkutya vagy egyszerűen nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)
- Japán nyestkutya vagy tanuki (Nyctereutes viverrinus, korábban Nyctereutes procyonoides viverrinus)
Anatómiájuk[szerkesztés]
Szemük alkalmazkodott a sötétben tájékozódáshoz, és hallásuk is jó. A magas hangokat (például a füvön átfutó egeret) is érzékelik. Nem csak a pofájukon nő „bajszuk”, hanem a lábukon is, és ez segíti őket a tájékozódásban.
Háziasítva[szerkesztés]
A vörös rókákat sikeresen háziasították a szovjet tudósok azt kutatva, hogyan is tudta az ember a kutyát létrehozni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen szelíd rókák lett az eredmény, melyek már nem csak hogy nem félnek az embertől, szeretik az emberek közelségét. Kaliforniában, az USA-ban pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Egy szibériai farmról vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdához az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek. A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak. "Ravasz, mint a róka." közmondás épp ezért nagyon találó.[2]
A róka a kultúrában[szerkesztés]
- A mesék gyakori szereplői a rókák, általában negatív figurák, akik „ravaszságukkal” csapják be a többi állatot.
- Fekete István Vuk című meseregényének, és a belőle készült rajzfilmnek rókák a főszereplői.
Képek[szerkesztés]
Kitróka (Vulpes macrotis)
Sivatagi róka (Vulpes zerda)
Lapátfülű róka (Otocyon megalotis)
Szürke róka (Urocyon cinereoargenteus)
Tanuki (Nyctereutes viverrinus)
_(32245942298).jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
Magyar szakirodalom[szerkesztés]
- Csányi, S. és Szemethy, L. (szerk.) 2000. Ragadozók: Az ökológiai szerep és a vadgazdálkodási hatás ellentmondásai. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései. 1. Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, 99pp.
- Heltay, I. 1989. A róka ökológiája és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 176pp.
- Lovassy, S. 1927. Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. 895pp.
- Vásárhelyi, I. 1958. Hasznos és káros vademlősök. Élet és Tudomány Kiskönyvtár. Gondolat Kiadó, Budapest. 182pp.
További információk[szerkesztés]
- Sok rókakép és leírás a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága oldalon
- A róka és a szőlő
- Róka.lap.hu - linkgyűjtemény
- VULPES Rókabarát Klub és fórum
- Kutyafélék rendszertana
|
|
Ez az emlősökről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |