Deres róka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Deres róka
Raposa-do-campo 1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Pamparóka (Lycalopex)
Faj: L. vetulus
Tudományos név
Lycalopex vetulus
(Lund, 1842)
Szinonimák

Pseudalopex vetulus

Elterjedés
Hoary Fox area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Deres róka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Deres róka témájú kategóriát.

A deres róka (Lycalopex vetulus) a kutyafélék családjába tartozó faj, amely Brazília bozótos, füves szavannáin él. A többi rókától eltérően, étrendjében leginkább ízeltlábúak szerepelnek.

Külseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deres róka ábrázolása J. G. Keulemans monográfiájában (1890)

A deres rókák testsúlya 3-4 kg, marmagasságuk 33-37 cm, testhosszuk 58-71 cm, farokhosszuk 25-35 cm. A hímek valamivel nagyobbak. Karcsú testalkata hasonlít a többi dél-amerikai pamparókáéra, feje valamivel kisebb, arcorra rövidebb. Fogazatában azonban jelentősen különbözik, tépőfogai kisebbek, zápfogai pedig nagyobbak, alkalmazkodva sajátos táplálkozásához.

Szőrzete a hátán és a fején (sárgás)szürke, lábai és fülei világos vörösesbarnák. Farkának vége fekete és felső oldalán fekete szőrsáv húzódik, ami a hímeknél végigfuthat a gerincen egészen a nyakig. Néhány fekete példányt is megfigyeltek.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A deres róka Brazília középső és déli részein, São Paulo, Mato Grosso do Sul, Mato Grosso, Goiás, Minas Gerais, Tocantins, Bahia és Piauí államokban él. Paraná államtól délre az igazi pamparóka váltja fel a szavannákon, de a két faj élettere nem fed át. Argentínában talált fosszíliái arról tanúskodnak, hogy a pleisztocén idején délebbre is előfordult.

Elsősorban a brazil fás-bokros szavannát, a cerradót kedveli 1100 méteres magasságig, de megtalálható a félsivatagos sertãon is. Az esőerdőket elkerüli, a kiirtásuk nyomán keletkező marhalegelőkön viszont előfordul.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raposa-do-campo 2 cropped.jpg

A többi rókához hasonlóan a deres róka is éjszakai életmódot folytat. Többnyire egyedül jár táplálék után, de időnként 3-5 példányból álló csoport is megfigyelhető. 4-6 km²-es területen jár, de területét nem védi, a szomszédos állatok territóriumai átfedhetnek. Az afrikai lapátfülű rókához hasonlóan a deres róka is főleg rovarokkal, elsősorban termeszekkel (Syntermes és Cornitermes genusok), ganajtúró bogarakkal és sáskákkal táplálkozik. A termeszeket nem ássa ki, hanem a földről és fűről szedi össze. Ezenkívül megeszi a kisemlősöket, madarakat, gyíkokat és a gyümölcsöket is. Étrendje függ az évszaktól, a téli száraz évszakban főleg rovarokból és kisebb mértékben kisemlősökből áll. Az esős évszakban jóval több növényi eredetű táplálékot fogyaszt.

A deres rókákra pumák, jaguárok vagy nagyobb ragadozó madarak vadásznak. Sörényes farkas ürülékében is megtalálták a csontjait, de valószínű, hogy már a dögöt ette meg. A települések környékén a kóbor kutyák is elkaphatják.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A deres rókák monogámak és mindkét szülő gondoskodik az utódaikról. 50 napos vemhesség után augusztusban vagy szeptemberben 2-4 rókakölyök jön a világra. A nőstény ilyenkor föld alatti kotorékba - többnyire más állatok elhagyott járatába - húzódik. A kisrókák két hónaposan kezdenek el rovarokat enni, négy hónapos korukig szopnak, és félévesen lesznek önállóak.

Környezetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy területen elterjedt és gyakori faj Brazíliában. Helyenként csapdázzák és lövik, mert felelősnek tartják a háziszárnyasok elleni támadásokért, rendszeresen azonban nem vadásznak rá. Az esőerdők kiirtása után létesített marhalegelőkön jól érzi magát; itt a ganajtúró bogarakon él. A faj léte nem veszélyeztetett, sőt növelni tudta elterjedési területét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brasilianischer Kampfuchs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.