Poti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poti (ფოთი)
Poti központja, a piac
Poti központja, a piac
Poti címere
Poti címere
Poti zászlaja
Poti zászlaja
Közigazgatás
Ország  Grúzia
Régió Szamegrelo-Felső-Szvanéti
Alapítás éve I. e. 7. század
Irányítószám 4400
Körzethívószám (+995) 493
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 45 755 fő (2007) +/-
Népsűrűség 716,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 m
Terület 65,8 km²
Időzóna MSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)
Elhelyezkedése
Poti (Grúzia)
Poti
Poti
Pozíció Grúzia térképén
é. sz. 42° 09′, k. h. 41° 40′Koordináták: é. sz. 42° 09′, k. h. 41° 40′
Poti weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Poti témájú médiaállományokat.

Poti (grúzul ფოთი) kikötőváros Grúzia nyugati részében, a Fekete-tenger keleti partján, az Abháziával szomszédos Szamegrelo-Zemo Szvanéti régióban.

Az ókori görög Phászisz gyarmatváros közelében épült. A 20. század eleje óta fontos kikötő és ipari központ, egyúttal a grúz hadiflotta fő bázisa és központja.

Népessége 2002-es adat szerint 47 149 fő.

A 2008 augusztusi dél-oszétiai háború során Poti jelentős károkat szenvedett.

Földrajza[szerkesztés]

A grúz fővárostól, Tbiliszitől 312 kilométerre nyugatra fekszik, a Rioni folyó mocsaras deltavidékén. A város környékén a mocsaraktól elhódított területeken citrustermesztés folyik. A várost a Kolheti Nemzeti Park veszi körül, délkeleti szomszédja a Kaparcsina nevű kis folyó, délnyugaton a Paliasztomi-tó. Mintegy öt kilométerre délre Potitól van Maltakva falu, tengerparti üdülőközpont.

Poti átlaghőmérséklete 14,1 °C; januárban 2 °C, júliusban 22,9 °C. A csapadék bőséges, éves mennyisége eléri az 1960 millimétert.

Történelme[szerkesztés]

Az ókorban és a középkorban[szerkesztés]

Poti és környéke feljegyzett történelme 26 évszázadot ölel fel. Az ókorban és a középkor elején Phászisz görög polisz uralta a vidéket, amelyet milétoszi telepesek alapítottak Themisztegórasz vezetésével a Kr. e. 7. század legvégén vagy a Kr. e. 6. század legelején. Az ókor során Kolkhisz fontos kereskedelmi és kulturális központja volt. Sztrabón és idősebb Plinius szerint a Phászisz folyó (ma: Rioni) mentén futott a Fekete-tengerhez az indiai kereskedelmi út.[1]

Hosszú viták után, víz alatt nehéz körülmények közt végzett régészeti kutatások segítségével mára sikerült azonosítani az ókori város hozzávetőleges helyét. A várost, vagy legalábbis egy részét az a tó nyelhette el, amelynek a partján Sztrabón szerint állt. A város helyének pontos meghatározása máig sem sikerült, ezt megnehezítik az elmúlt évszázadok alatt történt geomorfológiai változások. (A Rioni alsó folyása a mocsárvidéken gyakran változtatott medret.)

A harmadik mithridatészi háború során Phászisz a rómaiak kezébe került. A római parancsnok Pompeius, miután Ibériából Kolkhiszba lépett, itt találkozott Servilius legátussal, euxinusi (fekete-tengeri) flottájának parancsnokával Kr. e. 65-ben.[2]

A kereszténység elterjedése után Phászisz püspöki székhely lett. Egyik püspöke, Kürosz alexandriai pátriárka is volt, 630 és 641 között. A Keletrómai Birodalom és a Szászánida Birodalom közti láz háború (542 - 562) során a perzsák megtámadták Phásziszt, de sikertelenül.

A 8. században a grúz írott forrásokban megjelent a Poti név. Poti a grúz királyság tengeri kereskedelmének központja volt, a középkori európai utazók Fasso néven ismerték.[3] A 14. században Genova kereskedelmi lerakatot létesített itt, de ez nem élt meg hosszú időt.

Későbbi történelme[szerkesztés]

A neobizánci poti katedrális, 1906–1907

1578-ban a Török Birodalom hódította meg Potit. A törökök alaposan megerősítették a várost, amelyet ők Faş néven ismertek, és amely egyik kaukázusi kereskedelmi központjukká vált, nagy rabszolgapiaccal. A nyugat-grúziai hercegek egyesített serege 1640-ben visszafoglalta a várost, 1723-ban azonban ismét a törökök kezébe került. A grúzok az orosz cár csapataival szövetkezve 1770–71-ben sikertelen kísérletet tettek a város visszahódítására. Amikor a következő évszázad elején az oroszok elfoglalták a grúz területek jórészét, 1809-ben grúz szabadcsapatok segítségével Potiból is elűzték a török hadsereget, de a bukaresti szerződés (1812) a város visszaadására kötelezte őket. A következő orosz-török háború (1828-29) ismét fordulatot hozott és Potit Oroszország kapta. 1858-ban a Kutaiszi kormányzóság részévé tették és kikötővárosi státuszt kapott. 1863 és 1905 közt kikötőjét újjáépítették. 1872-ben a kaukázusi vasúti forgalom egyik végállomásává vált, amelyet direkt vonal kötött össze Tiflisszel.

Poti különösen Niko Nikoladze polgármestersége idején (18941912) nőtt méretben és fontosságban. Ekkor épült a drámai színház, a neobizánci stílusú katedrális, két gimnázium, az villamos erőmű, az olajfinomító stb. 1900-ra Poti a Fekete-tenger egyik legfontosabb kikötője lett, amelyen áthaladt Grúzia mangán és szén exportjának jórésze.[4] 1905 decemberében, az 1905-ös orosz forradalom idején munkások sztrájkjai és barikádharcok színterévé vált. Az 1917-es orosz forradalom idején a város újra főszerepet kapott: itt szálltak partra a német és brit expedíció seregek. 1918. május 28-án, előzetes szövetségi egyezményt írt alá Potiban Németország és Grúzia. 1921. március 14-én azonban a Grúziát alávető Vörös Hadsereg elfoglalta Potit is. A szovjet korszakban a város fontos kikötő maradt és ipari fejlődése, katonai központtá válása folytatódott.

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdaságának legfontosabb szektorai a szolgáltatások, illetve az élelmiszeripar. A poti tengeri kikötőben évente 7,7 millió tonna árut raknak át.

2008 áprilisában a grúz állam 51%-os részesedést adott el a kikötőben az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Rász el-Haima emírség Befektető Hatóságának, amely 49 éves koncesszió keretében szabadkereskedelmi övezetet hozott létre és egy új kikötőterminált kíván építeni.

Poti kikötője

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Otar Lordkipanidze (2000), Phasis: The River and City in Colchis. Franz Steiner Verlag, ISBN 3515070702, p. 31.
  2. John Leach (1986), Pompey the Great, p. 84. Routledge, ISBN 0709941277.
  3. W.E.D. Allen (Aug., 1929), The March-Lands of Georgia. The Geographical Journal, Vol. 74, No. 2, p. 135.
  4. Jones (2005), p. 88.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Poti témájú médiaállományokat.