Portál:Nógrád megye/Bevezető
Nógrád vármegye Magyarország északi részén fekszik, területe 2544 km² (ezzel a második legkisebb megye), népessége mintegy 200 ezer fő (a legkisebb), népsűrűsége pedig a megyék átlagánál valamivel alacsonyabb.
Területének nagy része dombos és középhegységi jellegű vidék, a hegyek általában nem magasabbak 400-600 méternél. Négy hegység adja a domborzat vázát: a peremeken a magasabb Mátra, Börzsöny és Karancs-Medves hegyvidék, a belső területeken pedig az alacsonyabb, sokfelé inkább dombság jellegű Cserhát. A megye kistájai az Ipoly-völgy, a Nógrádi-medence, a Zagyva-völgy és a Medves-vidék. A megye legmagasabb pontjai a Mátrában található 946 méter magas Piszkés-tető, valamint a Börzsönyben, Pest vármegye határán fekvő Csóványos (938 m). A legalacsonyabb pont az Ipoly mentén található, ahol a folyó elhagyja a vármegye területét Parassapuszta környékén.
A vármegye természetes vizekben szegény. Említésre méltó folyók a Szlovákiából érkező, majd hosszan az országhatárt követő Ipoly, mely a Dunába folyik, valamint az itt eredő Zagyva és Galga, melyek dél felé távoznak a megyéből, majd egyesülve a Tiszát táplálják.
A megye legnagyobb települése Salgótarján megyei jogú város, a 19. század végétől felemelkedő iparváros, mely jogilag 1950, ténylegesen 1952 óta a megye székhelye is. Rajta kívül még öt város található a megyében: Balassagyarmat, Bátonyterenye, Pásztó, Rétság és Szécsény. A községek száma 125, többségük kis- és aprófalu.
Elődjére, Nógrád vármegyére vonatkozóan 1303-ból származik a legrégibb ismert forrás, és vélhetően Szent István hozta létre az első vármegyék között. Nevét egykori központjáról, Nógrád váráról kapta. A történelmi Nógrádot a trianoni békeszerződés ketté osztotta, északi része Csehszlovákiához került, ma pedig Szlovákiához tartozik. Nógrád megye mai határait az 1950-es megyerendezés során alakították ki, amikor az egykor Hont megyéhez tartozott települések döntő többségét Pest megyéhez csatolták, és több községet csatoltak át innen Heves megyébe és viszont.