Pisai Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pisai Köztársaság
10. század1406
Pisai Köztársaság címere
Pisai Köztársaság címere
Pisai Köztársaság zászlaja
Pisai Köztársaság zászlaja
Pisa Achille Soli c1590.jpg
Fővárosa Pisa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pisai Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Pisai Köztársaság (Olaszul: Repubblica de Pisa) Itália középső részén a kései 10. és 11. században létrejött városállam volt. Egy gazdasági és kereskedelmi központtá nőtte ki magát, kereskedői uralták a mediterrán és olasz kereskedelmet addig, míg Genova túl nem szárnyalta. Pisa egy hatalmas tengeri nemzetté nőtte ki magát. A csúcspontját a 11. században érte el, ekkor szerezte a hagyományos hírnevét, egyike lett a négy fő Olasz Tengeri Köztársaságnak.

Út a hatalomhoz[szerkesztés]

A kora középkor alatt a város egy nagyon fontos kereskedelmi és tengerészeti központtá nőtt és egy jelentős kereskedelmi és hadi flottát tartott irányítása alatt. 1005-ben Reggio di Calabria elfoglalásával bővítette befolyását a dél-itáliai térségben. Pisa folytonos konfliktusban állt a szaracénokkal a Földközi-tenger irányítása miatt, akik szintén Itália földjén éltek. Genovával szövetségben 1016-ban elfoglalták Szardíniát a szaracénoktól, akiknek Mujāhid al-‘Āmirī (Mogehid) volt a vezetőjük. Ezzel a győzelemmel Pisa átvehette a Tirrén-tenger feletti irányítást. Amikor kiszorították a genovaiakat Szardíniából, a két tengeri köztársaság között egy új konfliktus és rivalizálás született. 1030 és 1035 között Pisa sikeresen folytatta a hadjáratait, sikeresen legyőzött több rivális várost, mint például a Szicíliai Emirátust és Karthágót Észak-Afrikában. Azzal, hogy Jacopo Ciurini admirális 1051-52-ben elfoglalta Korzikát, a genovaiakkal való viszony még jobban elfajult. 1063-ban a pisaiak próbáltak közeledni normann származású I. Roger szicíliai grófhoz, aki egy hadjáratot indított Szicília elfoglalására. Ez azonban csak három évtizeddel később sikerült neki. Pisa azt szerette volna elérni ezzel a közeledéssel, hogy I. Rogerrel közösen támadást indítanak majd Palermo ellen. Roger azonban egyéb kifizetendő kötelezettségei miatt vesztett a hatalmából. Támogatás hiányában pedig a Palermo ellen indított hadjárat sikertelen lett.  

A Genova elleni első csatát Pisa 1060-ban sikeresen megnyerte, így be tudta biztosítani a helyét a mediterrán térségben. VII. Gergely pápa 1077-ben elismerte az új „tengeri törvényeket és szokásokat”, melyeket a pisaiak alkottak és IV. Henrik német-római császár megadta nekik a jogot, hogy saját konzulokat nevezzenek ki maguknak. Ez világosan megmutatta a jelenlegi helyzetet, mivel abban az időben Toszkána márkiját, aki Pisa névleges feudális hűbérese volt, elűzték helyéről. Pisa kifosztotta a Ziridek Mahdia városát 1088-ban. Négy évvel később genovai és pisai hajók segítettek VI. Alfonz kasztíliai királynak El Cid erőit Valenciából kiűzni. II. Orbán pápa 1092-ben Pisának adományozta a Korzika és Szardínia feletti uralmat és egyúttal a Pisai egyházmegyét nagyvárosi érsekséggé tette. 

Pisa és a keresztes hadjáratok[szerkesztés]

Dagobert érsek hajója, Szent György keresztes zászlóval

A pisai flotta 120 hajója vett részt az első keresztes hadjáratban és részt vettek Jeruzsálem 1099-es ostrománál. A Szentföld felé tartó úton a pisai hajók nem hagyták ki a lehetőséget, és több bizánci szigetet kifosztottak. A hajóhadat Dagobert érsek vezette, aki később a Jeruzsálemi latin pátriárkája tisztséget is betöltötte. 

Pisa és a többi tengeri köztársaság kihasználta a hadjáratot, hogy a keleti part menti szíriai, libanoni és palesztin régiókban kereskedelmi állomásokat és telepeket hozzanak létre. De a pisaiak hozták létre a legtöbb telepet. Ezek Antiókhiában, Akkóban, Jaffában, Tripoliszban, Türoszban és Latakiában. A Jeruzsálemben és Caesarea-ban létrehozott területi egységeknek, továbbá a kisebb telepeknek (a kevésbé autonóm) Kairóban, Alexandriában és természetesen Konstantinápolyban, I. Alexiosz bizánci császár speciális kikötési és kereskedelmi jogokat biztosított. Mindezen városoknak adtak a pisaiak kiváltságokat és adózás alóli mentességet, cserébe pedig támadás esetén a védelemben kellett segíteniük. A 12. század első negyedében Konstantinápolyban, a pisaiak által birtokolt keleti részen a lakosság száma 1000 fővel nőtt. Voltak olyan évek, amikor Pisa volt a legjelentősebb katonai és kereskedelmi szövetségese Bizánci Birodalomnak, meghaladva a Velencei Köztársaságot is. 

A Földközi-tenger nyugati részén bár VII. Gergely pápa a Baleár-szigetek feletti uralmat Pisának adta 1085-ben[1] és a pisai kereskedők voltak az 1113-tól 1115-ig tartó Baleár-szigeteki expedíciók kezdeményezői, ez sikertelen volt az ott lévő Muszlim Taifa miatt.

Hanyatlás[szerkesztés]

Pisa, mint nemzetközi nagyhatalom örökre lehanyatlott a Meloriai tengeri csatában Genova ellen 1284-ben. Ebben a csatában a legtöbb pisai gálya elpusztult, rengeteg tengerész fogságba esett. 1290-ben újra összecsapott a két hajóhad Porto Pisano kikötőjénél, de itt már megpecsételődött a független Pisai Köztársaság sorsa. Az Aragón Korona Országai 1323–1326 között kiűzték a pisaiakat Szardínia területéről. 

A fennmaradt részt Gabriele Maria Visconti eladta 1399 után a Firenzei Köztársaságnak. Ez ellen még volt egy véres és haszontalan felkelés, de 1406-ban az önálló városállam megszűnt létezni.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Charles Julian Bishko (1975), "The Spanish and Portuguese Reconquest, 1095–1492", A History of the Crusades, Vol. 3: The Fourteenth and Fifteenth Centuries, ed.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Norwich, John Julius. The Normans in the South 1016-1130. Longmans: London, 1967.

Külső linkek[szerkesztés]