Pereces

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pereces
Vizet onto no miskolc pereces herczeg klara 1955.jpg
Pereces címere
Pereces címere
Közigazgatás
Település Miskolc
Alapítás éve 19. század
Városhoz csatolás 1950
Korábbi rangja Diósgyőr része volt
Irányítószám 3518
Népesség
Teljes népesség 4102 fő (2008)[1] +/-
Földrajzi adatok
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[2]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[2]
Földrajzi kistáj Tardonai-dombság[2]
Tszf. magasság 200 m
Elhelyezkedése
Pereces (Miskolc)
Pereces
Pereces
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 07′ 36″, k. h. 20° 41′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 36″, k. h. 20° 41′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pereces témájú médiaállományokat.

Pereces Diósgyőr határában, a 19. században létrejött bányásztelepülés, az anyatelepülés részeként 1950-ben csatolták Miskolchoz. Az Újgyőri főtérről a 6-os busszal közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Maga a település a 19. század közepéig nem szerepel térképen, a Pereces név csak földrajzi nevekben említődik (Pereces-völgy, -kő, perecesi erdő). A terület a Zsigmond család birtoka volt. A térség széntartalékainak bányászata már a 18. században megkezdődött, de igazán csak akkor indult be, amikor a 19. század második felében a garadna-hámori völgyből Diósgyőrbe költözött a későbbi vasgyár elődje. A vasgyárat ellátó perecesi bányászatot a Selmecbányán (a Miskolci Egyetem elődjén) végzett Joós István bányamérnök teremtette meg.

Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1868. február 5-én keltezett levelében szerepel az utasítás a perecesi bányatelep létesítésére. A levélben szerepelt a Gränzenstein-alagút létesítése is (Gyertyánvölgy irányába), ez 2336 méteres hosszával akkor a világ harmadik, Európa második leghosszabb bányaalagútjának számított. Az 1870-es években a perecesi Mátyás-táró, valamint a hegyoldali Pálinkás- és Weisner-táró termelését fokozták, itt azonban a szén kéntartalma miatt nem volt megfelelő a gyárnak, és a Gyertyánvölgyön túli Adriányi-telep jobb széntartalékának kitermelésére törekedtek. Ehhez nyílt a 105 méter mély, négyszintes Baross-akna, ami Borsod megye legnagyobb teljesítményű bányája volt, a Vasgyárat azonban még ez sem tudta ellátni, ezért nyitották Pereces és Sajóbábony alatt az Újaknát, amiben az országban először alkalmaztak villamosmozdonyokat a föld alatti szállításhoz; 1901 és 1909 közt összesen hetet szereztek be. Az Újakna egyes aknája 212, a kettes 210 méter mély volt. 1905-re évi 100 000 tonna szén volt az akna termelése, a legtöbbet, 161 660 tonnát, 1910-ben termeltek ki itt.

Az első világháború után Baross-akna termelését csökkentették, Újaknáét 1924-ben leállították. A függőleges aknaszállítás 1938-tól megszűnt. Az északi és a déli lejtősaknákat mélyítették. A második világháború után a bányát államosították; ebben az időben áttértek a frontfejtésre. A Baross-akna központi helyzetének köszönhetően a pálinkási, adriányi és finkei telepek szenét is itt termelték ki.

1947. május 2-án kilenc munkába induló bányász életét vesztette, amikor a tárnába szállító kisvasút bejárata rájuk omlott.[3] Az omlás helyszínén ma egy emlékmű található.

1950-ben Diósgyőrt és vele a hozzá tartozó Perecest Miskolchoz csatolták. A városrész 1970 után, a bánya bezárásával hanyatlani kezdett, a mozi és a boltok bezártak, megszűnt a kisvasút. Itt működik a Debreczeni Márton Szakképző Iskola, az egykori Bányaipari Technikum jogutódja.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Integrált városfejlesztési stratégia I. kötet: Helyzetelemzés. 2008. május 29. (PDF)
  2. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  3. http://www.boon.hu/banyasznap-perecesen/2068653
  • Dobrossy István: Pereces-bányatelep története a XIX-XX. században