Pavel Oszipovics Szuhoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pavel Oszipovics Szuhoj
Szuhoj arcképe belarusz bélyegen
Szuhoj arcképe belarusz bélyegen
Született 1895. július 22.
Hlibokaje
Elhunyt 1975. szeptember 15. (80 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetisége belarusz
Foglalkozása
  • repülőmérnök
  • feltaláló
  • design engineer
Tisztsége a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelye Novogyevicsi temető

Pavel Oszipovics Szuhoj aláírása
Pavel Oszipovics Szuhoj aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavel Oszipovics Szuhoj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pavel Oszipovics Szuhoj (oroszul: Павел Осипович Сухой; Hlibokaje, 1895. július 22.Moszkva, 1975. szeptember 15.), belarusz névváltozatban Pavel Voszipavics Szuhi (Павел Восіпавіч Сухі) belarusz származású szovjet mérnök, repülőgép-tervező. A szovjet sugárhajtású és hangsebesség feletti repülőgépek egyik úttörője.

Élete[szerkesztés]

Az Orosz Birodalomban, akkor a Vilnai kormányzósághoz (ma Fehéroroszországhoz) tartozó Vicebszktől nyugatra 160 km-re fekvő Hlibokaje nevű kis faluban született. Gimnáziumi tanulmányait 1905-től 1914-ig végezte Homelben. 1915-ben kezdte el egyetemi tanulmányait a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: Bauman Műszaki Egyetem). 1916-ban behívták katonának a cári hadseregbe. Részt vett az első világháborúban. Megromlott egészségi állapota miatt 1920-ban leszerelt a hadseregből, majd visszament a Moszkvai Műszaki Főiskolára, ahol 1925-ben fejezte be tanulmányait. Diplomamunkáját Andrej Tupoljevnél írta.

Andrej Tupoljev mellett[szerkesztés]

1925-től a Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézetben (CAGI), a Tupoljev által vezetett tervező-csoportban, majd az ebből létrejött kísérleti üzemben dolgozott, kezdetben tervező mérnökként. 19261927 között főkonstruktőrként ő irányította az ANT–5 (más jelzéssel I–4) vadászrepülőgép tervezését. Ebben az időszakban Tupoljev mellett részt vett az akkor a szovjet repülőgépgyártásban újdonságnak számító fémépítésű gépek tervezésében. A Tupoljev-tervezőiroda gépei közül Szuhoj irányításával tervezték az ANT–25, az ANT–31 (I–14) és az ANT–37 gépeket. 1936-tól a CAGI-ból kivált, Tupoljev irányítása alatt működő 156. sz. repülőgépgyár és tervezőiroda munkatársa volt. 1938-tól őt nevezték ki a tervező részleg vezetőjévé és a főkonstruktőr helyettesévé.

Önálló tervezőiroda élén[szerkesztés]

A Szuhoj-tervezőiroda központja napjainkban

1938 decemberében saját vezetése alatt új tervezőirodát hozott létre, amely a harkovi repülőgépgyár mellett működött. A harkovi (ma: Harkiv) helyszínt azonban nem találta megfelelőnek, mert periférikus fekvése miatt távol volt a szovjet műszaki–tudományos élet fő központjaitól. Ezért 1940-ben a tervezőiroda visszaköltözött egy Moszkva környéki repülőtérre. Szuhoj első önálló repülőgépe az 1940-ben megépített Szu–1 (I–330) magassági vadászrepülőgép volt, amely azonban csak prototípus szintjén maradt. 1941-ben kezdődhetett meg a Szu–2 könnyű bombázó sorozatgyártása, melynek tervezését Szuhoj még a Tupoljev-tervezőirodában kezdte el 1937-ben ANT–51 (BB–1) típusjelzés alatt.

A második világháború idején, 1942-ben, a front közeledése miatt Szuhoj tervezőirodáját a Moszkvai területről Novoszibirszkbe evakuálták. Szuhoj novoszibirszki időszakában továbbfejlesztette a Szu–1-et, az új gép Szu–3 típusjelet kapott, de ennek a sorozatgyártására sem került sor. Ugyancsak prototípus szintjén maradt a Szu–8 (DDBS) csatarepülőgép és a Szu–5 kombinált hajtású vadászrepülőgép.

1942–1943-ban tervezték és építették meg a Szu–6 csatarepülőgépet, amely azonban csak három prototípus készült el. A gépért Szuhoj ugyan 1943-ban Sztálin-díjat kapott, maga Sztálin azonban a Szuhoj-gép ellenében az Il–2 csatarepülőgépet támogatta, így annak a tömeges sorozatgyártására került sor.

A második világháborút követő időszak[szerkesztés]

A második világháború után Szuhoj a tervezőirodájával visszaköltözött Moszkvába. A háború után a Szovjetunióban az elsők között kezdett el foglalkozni a sugárhajtású repülőgépekkel. Ebben az időszakban építették meg a Szu–9, a Szu–11 és a Szu–15 vadászrepülőgépeket, melyek sorozatgyártására azonban nem került sor. A Szu–15 1949-es katasztrófáját követően feloszlatták Szuhoj tervezőirodáját és beolvasztották a Tupoljev-tervezőirodába (OKB–156), Pavel Szuhoj pedig Tupoljev helyettese lett. Csak Sztálin halála után, 1953-ban önállósulhatott ismét az előbb OKB–1, majd 1954-től OKB–51 jelzést kapott tervezőiroda, melynek Szuhoj 1953-tól a főkonstruktőre, 1956-tól pedig vezetője is volt.

1953 után Szuhoj folytatta a sugárhajtású vadászrepülőgépek tervezését. Az ezt követő, Szuhoj számára legsikeresebb időszak eredményei voltak – több kísérleti gép mellett – a nagy sorozatban gyártott vadász- és vadászbombázó repülőgépek. A sorozat első gépe a Szu–7 vadászbombázó volt. Ezt követték a Szu–17 vadászbombázó repülőgép (és különféle változatai, a Szu–20 és Szu–22), a Szu–9, Szu–11 és Szu–15 elfogó vadászrepülőgépek. Utolsó repülőgépei az 1970-es évek elején kifejlesztett Szu–24 frontbombázó és a Szu–25 csatarepülőgép. A Szu–27-es vadászrepülőgép kísérleteihez szolgáló első prototípus, a T–10 tervezési munkálataiban még részt vett, de a gép első repülését már nem érte meg. 1975-ben Moszkvában elhunyt. A nevét viselő tervezőiroda napjainkig megtartotta a repülőgépeihez használt, Szuhoj vezetéknevéből eredő Szu típusjelzést.

Emlékezete[szerkesztés]

Szuhoj nevét viseli Moszkva egyik utcája, valamint az ő nevét vette fel a Homeli Állami Műszaki Egyetem. 1985-től Hlibokaje 1. sz. iskolájában Szuhoj-emlékmúzeum működik.

Repülőgépei[szerkesztés]

A Tupoljev-korszakból[szerkesztés]

  • ANT–5 – vadászrepülőgép (1927)
  • ANT–25 – rekord-gép (1935)
  • ANT–31 – nagy sebességű vadászrepülőgép (1933)
  • ANT–37 – bombázó repülőgép (1935)

1939–1949 között[szerkesztés]

Szu–2 könnyű bombázó
  • Szu–2 – könnyű bombázó (1937–1941)
  • Szu–1 (I–330) – magassági vadászrepülőgép, csak prototípus (1940)
  • Szu–3 (I–360) – vadászrepülőgép, csak prototípus (1942)
  • Szu–6 – csatarepülőgép, csak prototípus (1942)
  • Szu–8 – csatarepülőgép, csak prototípus (1943)
  • Szu–5 (I–107) – kísérleti vadászrepülőgép, csak prototípus (1945)
  • UBT–2 – kiképző és gyakorló repülőgép (1946)
  • Szu–9 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1946)
  • Szu–11 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1946)
  • Szu–12 – felderítő repülőgép (1947)
  • Szu–15 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1949)

1953–1975[szerkesztés]

Szu–15TM elfogó vadászrepülőgép
  • Szu–7 – vadászrepülőgép (1955)
  • Szu–9 – elfogó vadászrepülőgép (1956)
  • T–3 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1956)
  • P–1 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1958)
  • Szu–11 – elfogó vadászrepülőgép (1961)
  • Szu–15 – elfogó vadászrepülőgép (1962)
  • Szu–17 – vadászbombázó repülőgép (1966)
  • Szu–24 – vadászbombázó repülőgép, frontbombázó (1970)
  • T–4 – szuperszonikus nehézbombázó, csak prototípus (1972)
  • T–10 – vadászrepülőgép, a Szu–27 prototípusa

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]