Homel
| Homel (Гомель) | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Terület | Homeli terület | ||
| Járás | Homeli járás | ||
| Alapítás éve | 1142 | ||
| Polgármester | Alexander Belyev | ||
| Irányítószám |
| ||
| Körzethívószám | 232 | ||
| Testvérvárosok | Lista Újvidék (2013. május 8. – ) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 499 853 fő (2026. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 4258,4 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 135 m | ||
| Terület | 113 km² | ||
| Időzóna | EET (UTC+2) EEST (UTC+3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 52° 26′ 30″, k. h. 30° 59′ 00″52.441667°N 30.983333°EKoordináták: é. sz. 52° 26′ 30″, k. h. 30° 59′ 00″52.441667°N 30.983333°E | |||
 | |||
| Homel weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Homel témájú médiaállományokat. | |||
Homel, oroszos formában Gomel (cirill írással, orosz és belarusz változatban Гомель) Fehéroroszország második legnépesebb városa, a Homeli terület és a Homeli járás székhelye. 2005-ben 490 ezer lakosa volt, területe 112 km². Lakosságának 76,7%-a belarusz, 16,9%-a orosz, 5,1%-a ukrán nemzetiségű volt 2004-ben. A Dnyeper balparti vízrendszeréhez tartozó Szozs és Iputy folyó összefolyásánál fekszik. Az ukrán határtól közúton 45 km-re északra, az orosz határtól 50 km-re nyugatra, Minszktől 280 km-re délkeletre fekszik.
Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A város 1142-ben szerepelt először írott dokumentumban. 1335-ben a Litván Nagyfejedelemség része lett, a 16. században a litvánok krími tatárok elleni erőssége volt. 1670-ben magdeburgi városi jogokat kapott. 1772-ben került az Orosz Birodalomhoz, ekkoriban mintegy 5 ezer lakója volt. 1852-ben a Mogiljovi kormányzóság járási (ujezd) székhelye lett. 1850-ben megépült a Kijev-Szentpétervár főút és a távíróvonal, amelynek fontos állomása lett, 1856-ban tűzvész pusztította. A 19. századig főként kereskedőváros volt, ekkor kezdődött iparosítása (ekkoriban legnagyobb üzeme a 400 főt foglalkoztató "Vezuvij" gyufagyár volt). 1873-ban a várost Minszkkel, 1888-ban Breszttel összekötő vasút épült fel. 1897-ben már 38 ezer lakosa volt. Mint közlekedési csomópont és vasúti járműjavító központ fontos szerepet játszott az első világháborúban, 1916-ban jelentős sztrájk tört ki. 1917. március 19-én alakultak meg a gomeli szovjetek, a bolsevikok poleszjei pártközpontja is itt működött. 1918. március 1. – 1919. január 14. között német megszállás alá került. 1926-ban a Belorusz SZSZK része lett. A szovjet időszakban jelentős ipari központtá vált, 1926-ban járási, 1938-ban területi székhely lett. A német megszállás alatt a város épületeinek 80%-a elpusztult, 55 ezer lakosa vesztette életét, 5 ezer gomelit pedig németországi kényszermunkára hurcoltak. 1943. november 23-án szabadult fel. 1939-ben 144,2 ezer lakosa volt, a háború utáni évtizedekben népessége megháromszorozódott. Folytatódott az iparosítás (különösen a 8. ötéves tervidőszakban, 1966–1970 között), a város mezőgazdasági gépgyártása össz-szövetségi jelentőségűvé vált. 1962-ben megindult a városi trolibusz-közlekedés. 1986-ban a város jelentős sugárszennyezést szenvedett el a csernobili atomerőmű katasztrófája következtében.
Közigazgatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Négy kerületre (rajon) oszlik:
- Centralnij kerület
- Novobelickij kerület
- Szovjetszkij kerület
- Zseleznodorozsnij kerület
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Homel legfontosabb gazdasági ágazata az ipar, melyben 2004-ben 60,8 ezer fő dolgozott. A mezőgazdasági gépgyártás (silózó kombájnok) és a szerszámgépgyártás (golyóscsapágygyártár) egyaránt jelentős. Öntödéje és önindítógyára szintén a mezőgazdasági gépgyártást szolgálja. A Poleszje erdőségei szolgáltatják a gyufagyártás alapanyagát. Jelentős a vasúti járműjavító ipara is. Műtrágyagyártása, élelmiszeripara, üveggyártása és fafeldolgozása szintén jelentős.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Számos felsőoktatási intézménye közül a Franciszk Szkorina Állami Egyetem a legjelentősebb.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Legértékesebb műemlékei a Rumjancev-Paszkievics hercegek barokk kastélya (1785-1793), amely úttörőpalotaként és honismereti múzeumként működik (25 hektáros kastélyparkkal); valamint a klasszicista Péter-Pál-székesegyház (1809-1819). A Paszkievicsek vadászkastélya (1820, ma múzeum) és a 18. századi Szent Ilja-fatemplom szintén védett műemlékek. Meg kell még említeni az 1895-ben épült zsinagógát és az 1991 után épült ortodox templomokat (Szent Miklós-kolostor, Tyihvin-kolostor, Szt. János-templom) is. A Szent Mihály arkangyalról elnevezett fatemplomot a Dobrusi járásban fekvő (1986-ban evakuált) Vilevo faluból szállították át Homelba.
Testvérvárosok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность населения на 1 января 2026 г. и среднегодовая численность населения за 2025 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, посёлков городского типа" (PDF). The population as of January 1, 2026 and the average annual population for 2025 in the Republic of Belarus by regions, districts, cities and urban-type settlements (orosz nyelven). National Statistical Committee of the Republic of Belarus. 2026. március 27.
