Papp Simon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Papp Simon
Született 1886. február 14.
Kapnikbánya
Elhunyt 1970. július 27. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus

Papp Simon (Kapnikbánya, 1886. február 14.Budapest, 1970. július 27.) geológus, az MTA tagja, a MAORT-telep egyik alapítója.

Tanulmányai[szerkesztés]

Alapfokú iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Nagybányán végezte el. A kolozsvári egyetemen geológusi oklevelet szerzett.

Oktatói tevékenysége[szerkesztés]

1909 és 1911 között a kolozsvári egyetemen tanársegédként tevékenykedett. Ezt követően a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán oktatott geológiát 1911 és 1915 között. Kezdetben a földtani tanszéken oktatta a szénhidrogének kitermelését, majd a Sopronba áttelepített egyetem Bányamérnöki Karán 1944-ben megalapított „Olajkutatási és -termelési Tanszék” első professzora lett.

Tevékenysége a kutatásban, termelésben[szerkesztés]

1919 végén Böckh Hugó, a pénzügyminisztériumi kutatási igazgatóság vezetője (akkoriban az ipari tevékenységet a Pénzügyminisztérium felügyelte) utasította Pávai-Vajna Ferenc geológust és Papp Simon geológust, hogy a Szávai és a Mura-közi redőzések kőolaj előfordulásainak alapján annak vélt folytatását kutassák és térképezzék fel. Bár a két kutató között kibékíthetetlen ellentét jött létre, a térképészeti munkában együttműködve kimutatták Bázakerettye községtől nyugatra Budafapusztán a geológiai felboltozódást, ami a hazai kőolajipar első sikeres kutatásának bizonyult, melynek további kutatására és feltárására egy angliai cég kapott koncessziós jogot. (lásd: Szénhidrogén-bányászat Magyarországon) Az angol vállalat opciós időszakának letelte után Papp Simont több szakemberrel együtt a cég külföldi érdekeltségeihez helyezték át s csak 1937-ben tért vissza Magyarországra és itthon az akkor létrehozott MAORT főgeológusa lett. Vezetésével és irányításával fedezték fel a Lovászi szénhidrogén mezőt. Vezetésével termelték ki az ideiglenesen visszacsatolt Erdélyben az északi földgázmezőket.

A II. világháború magyarországi belépésével az amerikai vezetőket kiutasították az országból és a MAORT szakemberei Papp Simon vezetésével magukra maradtak. A kormányzati szervek német nyomásra a termelés növelését szorgalmazták a kutatások rovására is. A német megszállás idején már a MAORT alelnöke és vezérigazgatója lett és sikeresen akadályozta meg, hogy a németek rátegyék a kezüket a zalai kőolajmezőkre s a berendezések jelentős részének leszerelését és elhurcolását is megakadályozta. A háborús események átvonulása után a MAORT 1945 novemberéig szovjet katonai parancsnokság alá került, majd visszatért az amerikai vezetés és ismét Papp Simon vette át a cég irányítását. Az elhurcolt berendezéseket, műszereket (melyek akkori értéke 3 millió $ volt) visszaszállították Bajorországból, a termelést zavartalanul folytatni tudták. A magyar állam kormánybiztost rendelt ki, aki mindenáron a termelés növelését erőltette, a kutatások folytatását akadályozta. Az amerikai vezetés és a kormányzati ellenőrök között kapcsolat annyira megromlott a fokozódó államosítási törekvések miatt, hogy az amerikai vezetők távoztak az országból, a vezetés Papp Simonra maradt, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd kőolajipari munkásságát elismerve 1946-ban rendes tagjává választotta. A MAORT vezetése 1947-ben búcsúlátogatásra hívta meg Papp Simont, New Yorkba és 62 éves korára tekintettel bejelentették nyugdíjazását.

A MAORT per[szerkesztés]

A MAORT perrel a kormány ürügyet próbált találni az Egyesült Államok legnagyobb olajipari cégének a Standard Oil magyarországi leányvállalatának a MAORT-nak az államosításához, melyhez jogalapja nem volt, mert a részvények 96%-a amerikai kézben volt és a koncessziós szerződést betartották, a kitermelt kőolaj 15%-a az állam tulajdonába került. 1948. augusztus 13-án az ÁVÓ őrizetbe vette a már nyugdíjazott Papp Simont, majd több vezetővel együtt letartóztatták. A később nyilvánosságra hozott vád alapja „szabotázs” volt. Vádlói szerint Papp Simon szándékosan rossz helyeken végeztetett mélyfúrásokat, a dokumentációkat meghamisította, a termelést visszafogta, amivel szándékosan kárt okozott a népgazdaságnak. Az amerikai vezetőket, akik letartóztatás után beismerő vallomást tettek, a határra kísérték és kiutasították az országból. Az amerikaiak Bécsben közjegyzők előtt eskü alatt vallották, hogy a beismerő vallomást kényszer alatt tették, ezért azt semmisnek tekintik. Az Egyesült Államok kormánya hivatalos jegyzékben tiltakozott a letartóztatások és a per lefolytatása ellen. A pert a „koncepciós” perek forgatókönyve alapján folytatták le, kikényszerített vallomásokkal, hamis tanúskodásokkal támasztották alá. A budapesti népbíróság külön tanácsa „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekmény” miatt Papp Simont halálra, társait 4 és 15 év közötti fegyházra ítélte. 1949-ben Papp Simon büntetését kegyelemből életfogytiglani fegyház büntetésre változtatták és kizárták az MTA tagjai közül, családját kitelepítették. Papp Simont a börtönben is dolgoztatták az olajipari terveken, sőt a recski kényszermunka tábor vízellátásának megvalósítását is vele terveztették meg.

Rehabilitálása[szerkesztés]

1955 júniusában a börtönből szabadon engedték és munkát vállalhatott. Az OKGT a kutatási dokumentációk rendezését bízta rá, ahol 1962-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. Kárpótlására és teljes rehabilitációjára nem került sor. 1970-ben bekövetkezett halála után 1989-ben állították helyre akadémiai tagságát, majd 20 évvel halála után (posztumusz) Széchenyi-díj kitüntetésben részesítették az első magyar ipari jelentőségű kőolaj előfordulás feltárásáért, mellyel hazánk kőolajtermelő országgá vált.

Vidravas[szerkesztés]

Galgóczi Erzsébet regényében dolgozta fel a MAORT pert. Komoly küzdelmet jelentett számára a peranyagok megismerése. Végül Fock Jenő miniszterelnök közbenjárására kapott engedélyt a megtekintésre. Jegyzeteket nem készíthetett, ezért minden látogatás után a gépírónőjéhez sietett és lediktálta a memorizált ismereteket.[1]

Forrás[szerkesztés]

  1. Duna Televízió: Inkább fájjon! Galgóczi Erzsébet emlékműsor - 2009. május 20.

Felhasznált források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 505. o. ISBN 9639257117  
  • A magyar bányászat évezredes története. I. kötet (OMBKE Budapest, 1997.)
  • Szurovy Géza: A kőolaj regénye (Hírlapkiadó Vállalat Budapest, 1993.)