Orosz–ukrán háború
| Orosz–ukrán háború | |||||||||||||
 | |||||||||||||
| Az ukrajnai háború helyzete Ukrán irányítás alatt Oroszország és oroszbarát szeparatisták által megszállt ukrán területek | |||||||||||||
| Dátum | 2014. február 20.–napjainkig | ||||||||||||
| Helyszín |  Ukrajna Oroszország[1] | ||||||||||||
| Eredmény | folyamatban (csaták listája) | ||||||||||||
| Célok |
| ||||||||||||
| |||||||||||||
Az orosz–ukrán háború[7] folyamatban lévő fegyveres összecsapás Oroszország és Ukrajna között. A háború 2014 februárjában kezdődött az ukrán Euromajdan-forradalom után, és kezdetben az Ukrajna részeként nemzetközileg elismert Krím és Donbász státuszára összpontosított. A konfliktus első nyolc évében a Krím orosz annektálása (2014) és a donbászi háború (2014-től napjainkig) az ukránok és az oroszok által támogatott szeparatisták között, valamint haditengerészeti incidensek, kiberhadviselés és politikai feszültségek voltak. Az orosz–ukrán határon 2021 végétől kezdődő orosz katonai felépítést követően a konfliktus jelentősen kiszélesedett, amikor Oroszország 2022. február 24-én teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen.
Az Euromajdan-tüntetéseket és a Viktor Janukovics oroszbarát elnök 2014 februári leváltását eredményező forradalmat követően Ukrajna egyes részein oroszbarát zavargások törtek ki. Jelvény nélküli orosz katonák átvették az irányítást a stratégiai pozíciók és az infrastruktúra felett Ukrajna Krím területén, és elfoglalták a krími parlamentet. Oroszország vitatott népszavazást szervezett, amelynek eredménye az volt, hogy a Krím csatlakozzon Oroszországhoz. Ez a Krím annektálásához vezetett. 2014 áprilisában az oroszbarát csoportok demonstrációi a Donbászban háborúvá fajultak az ukrán fegyveres erők és a magukat kikiáltott donyecki és luhanszki köztársaságok oroszok által támogatott szeparatistái között.
2014 augusztusában jelzés nélküli orosz katonai járművek lépték át a határt [8] a donyecki köztársaságba. Be nem jelentett háború kezdődött az egyik oldalon az ukrán erők között, a másik oldalon pedig a szakadárok keveredtek orosz csapatokkal, bár Oroszország megpróbálta eltitkolni részvételét. A háború állóháborúvá fajult, többszöri sikertelen fegyverszüneti kísérletekkel. 2015-ben Oroszország és Ukrajna aláírta a Minszk II egyezményt, de számos vita akadályozta azok maradéktalan végrehajtását. 2019-re Ukrajna 7%-át az ukrán kormány ideiglenesen megszállt területnek minősítette.
2021-ben és 2022 elején jelentős orosz hadsereg gyűlt össze Ukrajna határai körül. A NATO azzal vádolta Oroszországot, hogy inváziót tervez, amit tagadott. Vlagyimir Putyin orosz elnök hazája fenyegetéseként bírálta a NATO bővítését, és követelte, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a katonai szövetséghez. Ezenkívül irredenta nézeteket fogalmazott meg, megkérdőjelezte Ukrajna létjogosultságát, és hamisan azt állította, hogy Ukrajnát Vlagyimir Lenin alapította. 2022. február 21-én Oroszország hivatalosan is elismerte a két magát szeparatistának valló Donbász államot, és nyíltan csapatokat küldött a területekre. Három nappal később Oroszország megtámadta Ukrajnát. A nemzetközi közösség nagy része elítélte Oroszországot Ukrajnában tett lépései miatt, azzal vádolva, hogy megsérti a nemzetközi jogot és megsérti Ukrajna szuverenitását. Sok ország gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország, orosz magánszemélyek vagy vállalatok ellen,[9] különösen a 2022-es invázió után.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Russian Military Base Blown Up as Ukraine Fights Back (amerikai angol nyelven). Newsweek. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
- ↑ „Ukraine says it was attacked through Russian, Belarus and Crimea borders”, CNN, 2022. február 24.. [2022. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. február 24.)
- ↑ a b c Itt vannak Putyin békefeltételei!. Mandiner. (Hozzáférés: 2022. március 2.)
- ↑ Stoltenberg: A NATO nem részese az ukrán-orosz konfliktusnak, és nem akar háborút Oroszországgal
- ↑ Citing U.S. Intelligence, Biden Says Putin Has Decided to Invade Ukraine (amerikai angol nyelven). The New York Times. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
- ↑ Zelenszkij: 16 ezer önkéntes érkezik Ukrajnába. Telex, 2022. március 3. (Hozzáférés: 2022. március 4.)
- ↑ Snyder, Timothy. The Road to Unfreedom: Russia, Europe, America. New York: Tim Duggan Books, 197. o. (2018). ISBN 978-0-525-57447-7 „Almost everyone lost the Russo-Ukrainian war: Russia, Ukraine, the EU, the United States. The only winner was China.”
- ↑ Aid convoy stops short of border as Russian military vehicles enter Ukraine: Armoured personnel carriers and support vehicles cross the border, while the 280-truck convoy comes to a halt separately, Shaun Walker, The Guardian, 15 August 2014
- ↑ Overland (2015. április 21.). „Financial Sanctions Impact Russian Oil, Equipment Export Ban's Effects Limited”. Oil and Gas Journal 113 (8), 66–72. o.
- ↑ A Donyecki Népköztársaság szeparatista állam, amely 2014 májusában hirdette ki függetlenségét. Elismeri a Luganszki Népköztársaság, a de facto állam Dél-Oszétia és 2022 óta Oroszország.
- ↑ A Luganszki Népköztársaság szeparatista állam, amely 2014 májusában hirdette ki függetlenségét. Elismeri a Donyecki Népköztársaság, a de facto állam Dél-Oszétia és 2022 óta Oroszország.
- ↑ Az orosz hadsereg egy része fehérorosz területről érkezett Ukrajnába. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök bejelentette, hogy az invázióban részt vehet az ő országának hadserege is, ha szükséges.
- ↑ Ebből ~190 ezer aktív Ukrajnában és a határokon.[5]
További információk[szerkesztés]
- Nemzetközi fegyveres konfliktus Ukrajnában a Jogállamiság a fegyveres konfliktusokban projektben
- Konfliktus Ukrajnában a Külkapcsolatok Tanácsában
- Háború Ukrajnában a BBC News Online -on
- Orosz-ukrán háború a Google Hírekben
- Ukrajna interaktív térképe a Live Universal Awareness Map-en