Orbáncfű (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Orbáncfű
Közönséges orbáncfű (H. perforatum)
Közönséges orbáncfű (H. perforatum)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Orbáncfűfélék (Hypericaceae)
Nemzetség: Hypericum
L.
Kárpát-medencei fajok:
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Orbáncfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orbáncfű témájú médiaállományokat és Orbáncfű témájú kategóriát.

Az orbáncfű (Hypericum) az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Kb. 490 fajt foglal magába.[1] A sarkvidéki és sivatagi területeket kivéve az egész Földön elterjedt nemzetség, azonban a trópusi és szubtrópusi területeken csak magasabb hegyvidéki tájakon élnek. A legtöbb faj a Himalája mentén és a Mediterráneumban fordul elő.

A családnak ez az egyetlen Kárpát-medencében őshonos nemzetsége. Magyarországon 8 faja található meg.

Jellemzők[szerkesztés]

Az 5–10 cm-es egyéves vagy évelők lágyszárúaktól egészen a cserjékig vagy a legfeljebb 12 m magasra növő kis fákig sokféle faj előfordul közöttük. A levelek átellenes állásúak, ovális alakúak, 1–8 cm hosszúak. Lombhullató és örökzöld fajok egyaránt megtalálhatók a nemzetségben. Jellegzetességük az úgynevezett váladéktartók jelenléte, több faj levelében megtalálhatók. A 0,5–6 cm átmérőjű virágaik mindig csészére és pártára különülnek el. Az 5 (ritkán 4) sziromlevél színe a halványtól a sötétsárgáig változhat. A sok porzó 5 kötegbe (falkába) rendeződik; ezek a porzókötegek a sziromlevelekkel váltakozva megjelenő 5 kezdeményből, dudorból fejlődnek ki. Termésük általában tok, de előfordul húsos bogyószerű termés is. A toktermések válaszfalak mentén (szepticid módon) felnyílnak.

Felhasználásuk[szerkesztés]

Dísznövényként[szerkesztés]

Hypericum calycinum cv. 'Hidcote'

Virágaik miatt számos hibridet is nemesítettek dísznövény célból. Ilyenek pl. a H. × moserianum[2] (H. calycinum × H. patulum),

  • H. 'Hidcote'[3]
  • H. 'Rowallane'.[4]

Gyógyászati[szerkesztés]

Egyes fajait az antikvitás óta használják a gyógynövényes orvoslásban. A közönséges orbáncfű (H. perforatum) a legismertebb faj, napjainkban nagy mennyiségben termesztik a belőle kivont hatóanyagok gyógyszeralapanyagként való felhasználására. A többi faj is ígéretes lehet, de jelenleg még nem áll rendelkezésre elég kutatás a felhasználásukra vonatkozóan. A két legtöbbet kutatott hatóanyag a hiperforin és a hipericin. A belőlük készült standardizált készítmények régóta léteznek és elérhetők bizonyos fajta depresszió kezelésére orvosi felügyelet mellett.[5]

Válogatott fajok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://hypericum.myspecies.info/ Hypericum Online
  2. RHS Plant Selector. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. május 19.)
  3. RHS Plant Selector. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. május 19.)
  4. RHS Plant Selector. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. május 19.)
  5. (2005) „Acute treatment of moderate to severe depression with hypericum extract WS 5570 (St John's wort): Randomised controlled double blind non-inferiority trial versus paroxetine”. BMJ 330 (7490), 503. o. DOI:10.1136/bmj.38356.655266.82. PMID 15708844.  
  6. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 191, 192, 398, 399. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypericum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 347., 348., 350. o.  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]