Northern Pacific Railway
| Northern Pacific Railway | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1864. július 2. |
| Megszűnt | 1970 |
| Jogutód | Burlington Northern Railroad |
| Székhely | Saint Paul |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Northern Pacific Railway témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Northern Pacific Railway (NP) transzkontinentális vasúttársaság volt, amely az Amerikai Egyesült Államok nyugati részének északi részén, Minnesotától a Csendes-óceán északnyugati részéig közlekedett. A kongresszus 1864-ben hagyta jóvá, és közel 40 millió hektár (62 000 négyzetmérföld; 160 000 km²) földtámogatást kapott, amelyet arra használt fel, hogy Európában pénzt gyűjtsön az építkezéshez.
Az építkezés 1870-ben kezdődött, és a fővonalat a Nagy-tavaktól a Csendes-óceánig végig megnyitották, amikor Ulysses S. Grant korábbi elnök 1883. szeptember 8-án beverte az utolsó "aranyszeget" Montana nyugati részén. A vasút mintegy 6800 mérföld (10 900 km) hosszúságú pályával rendelkezett, és nagy területet szolgált ki, beleértve Idaho, Minnesota, Montana, Észak-Dakota, Oregon, Washington és Wisconsin államokban is kiterjedt pályaszakaszokat. Ezenkívül az NP-nek volt egy nemzetközi ága a kanadai Winnipegbe, Manitoba városába. A fő tevékenységek a búza és más mezőgazdasági termékek, szarvasmarha, fa és ásványi anyagok szállítása, fogyasztási cikkek behozatala, személyszállítás, valamint földterület értékesítése voltak.
A Northern Pacific központja Minnesotában volt, először Brainerdben, majd Saint Paulban. Viharos pénzügyi története volt; az NP 1970-ben más társaságokkal egyesült, hogy megalakítsa a Burlington Northern Railroad-ot, amely viszont 1996-ban egyesült a Santa Fe Railway-vel, és így létrejött a BNSF Railway.
Története[szerkesztés]
Szervezet[szerkesztés]
A Kongresszus 1864. július 2-án alapította az Northern Pacific Railwayt azzal a céllal, hogy összekösse a Nagy-tavakat a csendes-óceáni Puget Sounddal, hatalmas új területeket nyisson meg a földművelés, a farmgazdálkodás, a fakitermelés és a bányászat számára, valamint összekösse Washingtont és Oregont az ország többi részével.[1]
A kongresszus 60 millió hektár (94 000 négyzetmérföld; 240 000 km²) potenciális földterületet biztosított a vasútnak, cserébe a vasúti közlekedés kiépítéséért egy még kiépítetlen területre. Első elnökévé Josiah Perhamet választották 1864. december 7-én. 1864-ben nem tudta az összes földet felhasználni, és végül alig kevesebb mint 40 millió holdat foglalt el.[2]
Jay Cooke átveszi az irányítást[szerkesztés]
A következő hat évben az útvonal támogatói küzdöttek a finanszírozásért. Bár 1865. január 5-én John Gregory Smith követte Perhamet az elnöki székben, az alapkőletételre csak 1870. február 15-én került sor a minnesotai Carltonban, a minnesotai Duluthtól 25 mérföldre (40 km-re) nyugatra. A híres pénzember, Jay Cooke támogatása 1870 nyarán hozta meg az első igazi lendületet a vállalatnak.
Az 1871-es év folyamán a Northern Pacific Minnesotától nyugatra, a mai Észak-Dakotába nyomult. A földmérőknek és az építőbrigádoknak mocsarakon, lápokon és tamarack erdőkön kellett átmanőverezniük. A nehéz terep és az elégtelen finanszírozás hat hónappal késleltette az építési szakaszt Minnesotában.[3] Az NP szintén megkezdte a vonalának építését északra, a washingtoni Kalamától (Washington Territory), a Columbia folyón, az oregoni Portland mellett, Puget Sound felé. Négy kis építőmotort vásároltak, a Minnetonka, az Itaska, az Ottertail és a St Cloud nevűeket, amelyek közül az elsőt a Horn-fokot megkerülő hajóval szállították Kalamába. Minnesotában a Lake Superior and Mississippi Railroad 1870-ben fejezte be a Saint Paultól a Duluthnál lévő Lake Superiorig tartó 155 mérföldes (249 km) vonalának építését. Ezt a vasútvonalat 1876-ban először csak bérbe adták a Northern Pacificnek, amely végül bekebelezte azt. A North Coast Limited volt a Northern Pacific zászlósvonata, maga a Northern Pacific pedig a Lewis és Clark által először kitaposott ösvény mentén épült.[4]
A Northern Pacific 1872 júniusának elején érte el a Dakota Terület (ma Észak-Dakota) Fargót. A következő évben, 1873 júniusában az N.P. elérte a Missouri folyó partját, Edwinton (ma Bismarck) D.T.-nél. Nyugaton a pálya Kalamától 25 mérföldre (40 km) északra húzódott. Észak-Dakotában Winfield Scott Hancock tábornok vezetésével 600 katonával védve végeztek felméréseket. A minnesotai Brainerdben, a John Gregory Smith elnök feleségéről, Anna Elizabeth Brainerdről elnevezett városban főhadiszállást és üzleteket létesítettek. Az 1873 utáni súlyos tőzsdei összeomlás és pénzügyi összeomlás, amelyet a Credit Mobilier-botrány és a Union Pacific Railroad csalása vezetett, tizenkét évre leállította a további vasútépítést.
1886-ban a társaság 164 mérföld (264 km) fővonalat épített Észak-Dakotán keresztül, további 45 mérföldet (72 km) Washingtonban. November 1-jén George Washington Cass tábornok lett a társaság harmadik elnöke. Cass korábban a Pennsylvania Railroad alelnöke és igazgatója volt, és a Northern Pacific-et a legnehezebb időszakokon keresztül vezette.
A sziúk, cheyenne, arapaho és kiowa harcosok által Észak-Dakotában és Minnesotában a felmérő csapatok és az építőbrigádok ellen elkövetett támadások olyannyira elharapództak, hogy a vállalat az amerikai hadsereg egységei által kapott védelmet.[5]
Települések[szerkesztés]
Az 1873-as pánik és az első csőd[szerkesztés]
Frederick Billings és az első reorganizáció[szerkesztés]
Henry Villard, Gold Creek, Gold Spike[szerkesztés]
Közvetlenül a Puget Soundra[szerkesztés]
Villard és az 1893-as pánik[szerkesztés]
Vasúti munkaügyi vita[szerkesztés]
Villardtól a Morganizációig[szerkesztés]
Hill, Harriman és az északi Pacific sarka[szerkesztés]
Hilltől Howard Elliottig[szerkesztés]
A huszadik században[szerkesztés]
A Northern Pacific a századforduló után folyamatosan fejlődött. A Great Northernnel együtt a Northern Pacific megszerezte a Chicago, Burlington and Quincy Railway feletti ellenőrzést is, így fontos hozzáférést szerzett Chicagóhoz, a középső Középnyugathoz és Texashoz, valamint a Spokane, Portland and Seattle Railroadhoz, amely fontos útvonal volt Kelet- és Dél-Washingtonon keresztül. Fizikai berendezéseit folyamatosan fejlesztették, a kulcsfontosságú területeken két vágányt építettek és a teljes fővonal mentén automatikus blokkjelzőket telepítettek. Ez viszont az idő előrehaladtával átadta a helyét a központosított forgalomirányításnak, a mikrohullámú kommunikációnak és a rádiós kommunikációnak.
A Northern Pacific folyamatosan karbantartotta és fejlesztette berendezéseit és szolgáltatásait. A társaság hozzájárult a 4-8-4 Northern és a 2-8-8-4 Yellowstone sorozatú gőzmozdonyok kifejlesztéséhez. Az ország első vasútjai között volt, amelyek dízelüzeművé váltak - a General Motors FT-jeivel kezdték 1944-ben -, bár az utolsók között volt, akik befejezték a dízelüzeművé válást, mivel a wyomingi olcsó (bár alacsony minőségű) szénkészletek miatt csak 1960-ban tették ezt meg.
A Northern Pacific elsőszámú személyvonata, a North Coast Limited az ország legbiztonságosabb és legszebb vonatai közé tartozott, közel hetven évnyi működés alatt mindössze egy halálos áldozatot követelt az utasok körében.
1900-ra a megmaradt földbirtokok többsége Montanától nyugatra, a "nyugati körzetben" helyezkedett el. A vasút továbbra is remélte, hogy eladhatja ezeket a földeket, egyrészt a működési források biztosítása, másrészt a régió benépesítése érdekében, hogy új piacokat biztosítson a vasút fenntartásához. Szinte az összes jó mezőgazdasági területet eladták, így nagy kiterjedésű legelők vagy fás területek maradtak. A legelőterület rossz minőségű volt, és nehezen volt eladható. Az erdők azonban jó minőségűek voltak; ezek nagy részét Frederick Weyerhaeusernek adták el.[6]
A Hill Lines egyesítése[szerkesztés]
A későbbi években Louis W. Menk lett a Northern Pacific elnöke, majd 1970. március 2-án egyesítette a Chicago, Burlington and Quincy Railroaddal, a Great Northern Railwayvel és a Spokane, Portland and Seattle Railwayvel a Burlington Northern Railroad név alatt.[7] Az egyesülést a Legfelsőbb Bíróságon benyújtott megtámadás ellenére engedélyezték, lényegében megfordítva az 1904-es Northern Securities-ítélet eredményét. A korábbi Northern Pacific fővonal egy 900 mérföldes (1400 km) szakaszát Montanában leválasztották a Montana Rail Link nevű vasúttársaságba. A BNSF azonban 2022. január 10-én felmondta a korábbi Northern Pacific pályaút bérleti jogát az MRL-nek, amely így ismét a BNSF közvetlen irányítása alá kerül.
Elnökök[szerkesztés]
A Northern Pacific Railway elnökei:
- Josiah Perham, 1864–1866.
- John Gregory Smith, 1866–1872.
- George Washington Cass, 1872–1875.
- Charles Barstow Wright, 1875–1879.
- Frederick Billings, 1879–1881.
- Henry Villard, 1881–1884.
- Robert Harris, 1884–1888.
- Thomas Fletcher Oakes, 1888–1893.
- Brayton Ives, 1893–1896.
- Edward Dean Adams, 1896.
- Edwin Winter, 1896.
- Charles Sanger Mellen, 1897–1903.
- Howard Elliott, 1903–1913.
- Jule Murat Hannaford, 1913–1920.
- Charles Donnelly, 1920–1939.
- Charles Eugene Denney, 1939–1950.
- Robert Stetson Macfarlane, 1951–1966.
- Louis W. Menk, 1966–1970.
Irodalom[szerkesztés]
- Armbruster, Kurt E.. Orphan Road: The Railroad Comes to Seattle, 1853–1911. Pullman: Washington State University Press (1999)
- Asay, Jeff. Union Pacific Northwest; The Oregon-Washington Railroad and Navigation Company. Edmonds: Pacific Fast Mail (1991)
- Encyclopedia of American Business History and Biography, Railroads in the Twentieth Century. New York: Facts on File (1990)
- Great Northern and Northern Pacific Review of Operations from 1916 to 1923. New York: Wood, Struthers and Company (1927)
- Campbell, Edward G.. Reorganization of the American Railroad System, 1893–1900. New York: Columbia University Press (1938)
- Villard: The Life and Times of an American Titan (2001)
- Donnelly, Charles. Facts About the Northern Pacific Land Grant. Saint Paul: Northern Pacific Railway (1924)
- Fredrickson, James Merlin. Railroad Shutterbug; Jim Fredrickson's Northern Pacific. Pullman [Wash.]: Washington State University Press (2000)
- Fredrickson, James Merlin. Washington State History Train. Tacoma: Washington State Historical Society (1995)
- Encyclopedia of American Business History and Biography, Railroads in the Nineteenth Century. New York: Facts on File (1988)
- Hedges, James Blaine. Henry Villard and the Railways of the Northwest. New Haven: Yale University Press (1930)
- The Great Northern Railway, A History. Boston: Harvard Business School Press (1988)
- Lewty, Peter J.. Across the Columbia Plain; Railroad Expansion in the Interior Northwest, 1885–1893. Pullman: Washington State University Press (1995)
- Lewty, Peter J.. To the Columbia Gateway; The Oregon Railway and the Northern Pacific, 1879–1884. Pullman: Washington State University Press (1987)
- Macfarlane, Robert Stetson. Henry Villard and the Northern Pacific. New York: Newcomen Society in North America (1954)
- Martin, Albro. James J. Hill and the Opening of the Northwest. New York: Oxford University Press (1976)
- Mercer, Lloyd J.. Railroads and Land Grant Policy: A Study in Government Intervention. Beard Books, 198–200. o. (1982). ISBN 9781587981548, for statistics on land sales
- Nolan, Edward W.. Northern Pacific views: The railroad photography of F. Jay Haynes, 1876–1905. Helena, MT: Montana Historical Society Press (1983). ISBN 978-0-917298-11-0
- Oberholtzer, Ellis P.. Jay Cooke. New York: Augustus M. Kelley (1968)
- Northern Pacific Pioneer Steam Era. St. Paul [Minn.]: Monad Publications (2010)
- Northern Pacific Classic Steam Era. Mukilteo [Wash.]: Hundman Publishing (1997)
- Northern Pacific Railway Supersteam Era 1925–1945. San Marino: Golden West Books (1985)
- Northern Pacific Railway Diesel Era 1945–1970. San Marino: Golden West Books (1988)
- Smalley, Eugene Virgil. History of the Northern Pacific Railroad. Putnam (1883), full text online of early history.
- Villard, Henry. Memoirs of Henry Villard. New York: Houghton Mifflin (1904)
- Wheeler, Olin D.. The History of a Trade-Mark. St. Paul: Northern Pacific Railway (1901)
- White, Richard. Railroaded: The Transcontinentals and the Making of Modern America. W. W. Norton & Company (2011. május 1.). ISBN 978-0-393-06126-0
- Winks, Robin W.. Frederick Billings: A Life. New York: Oxford University Press (1991). ISBN 978-0-19-506814-6
Elsődleges és hivatalos források[szerkesztés]
- Campbell, Marius Robinson. Guidebook of the Western United States, Part A: The Northern Pacific Route, with a side trip to Yellowstone Park. Washington (D.C.): Government Printing Office, 1915.
- Cleland, Alexander M.. Land of Geysers, Yellowstone National Park. General Passenger Department, Northern Pacific Railway (1913)
- Northern Pacific Railway Company.. The Official Northern Pacific Railway guide. W.C. Riley (1899)
- Northern Pacific Railway Company.. Lewiston-Clarkston and the Clearwater Country, Idaho—Washington. General Passenger Department, Northern Pacific Railway (1911)
További információk[szerkesztés]
- Northern Pacific Railway Corporate Records, Minnesota Historical Society.
- Northern Pacific Railway Historical Association (NPRHA) Quarterly magazine The Mainstreeter, calendar, annual convention, research pages.
- Teriffic! It's Northern Pacific! Articles, research and rosters for the Northern Pacific.
- NPTellTale Archiválva 2013. január 6-i dátummal az Archive.is-en The NPTellTale at finance.groups.yahoo.com/group/NPTellTale, is a Web-based discussion about the history of the Northern Pacific.
- White River Valley Museum (WRVM) Tri-annual presentations on NP history; the Albert E. Farrow photographic collection; the Robert E. Munn photographic collection; the Harold R. Burch locomotive manual collection.
- Northern Pacific Railway: First Northern Transcontinental brief history maintained by BNSF Railway.
- University of Washington Libraries Digital Collections – Transportation Photographs An ongoing digital collection of photographs depicting various modes of transportation in the Pacific Northwest region and Western United States during the first half of the 20th century. Includes images of the Northern Pacific Railway.
- Guide to the Northern Pacific Railway Company Records at the University of Montana Contains company materials predominantly from the late 1880s through the early 1940s.
- Guide to the Nolan Northern Pacific Railroad Collection, 1872–1947 at The Bancroft Library
- Winchester, Clarence, ed. (1936), "North American Railroads", Railway Wonders of the World, pp. 1533–1542 illustrated account of the Northern Pacific and other North American Railroads
- Northern Pacific Railway Company Maps and Drawings. Yale Collection of Western Americana, Beinecke Rare Book and Manuscript Library.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lubetkin, M. John. Jay Cooke's Gamble-The Northern Pacific Railroad, the Sioux and the Panic of 1873. Norman, OK: University of Oklahoma Press, 32–33. o. (2006). ISBN 978-0-8061-3740-7
- ↑ Carlos A. Schwantes. The Pacific Northwest: An Interpretive History. U of Nebraska Press, 173. o. (1996). ISBN 978-0803292284
- ↑ Lubetkin, John M. (2006. május 1.). „'Twenty-Six Feet and no Bottom': Constructing the Northern Pacific Railroad”. Minnesota History 60 (1), 4–17. o.
- ↑ William R. Kuebler, The Vista Dome North Coast Limited: The Story of the Northern Pacific Railway's Famous Domeliner (2004).
- ↑ Lubetkin, John M.. 'No Fighting is to be Apprehended": Major Eugene Baker, Sitting Bull, and the Northern Pacific Railroad's 1872 Western Yellowstone Surveying Expedition, 28–41. o. (2006. május 1.)
- ↑ Cotroneo, Ross R. (1968. május 1.). „Western Land Marketing by the Northern Pacific Railway”. Pacific Historical Review 37 (3), 299–320. o. DOI:10.2307/3636865.
- ↑ Lennon, J. Establishing Trails on Rights-of-Way. Washington, D.C.: United States Department of the Interior, 50. o.
