Pennsylvania Railroad
| Pennsylvania Railroad | |
 | |
_by_Grif_Teller,_1955.jpg){kind=spacer} | |
| Típus |
|
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1846. április 13. |
| Megszűnt | 1968. január 31. |
| Jogutód | Penn Central Transportation Company |
| Székhely | Philadelphia |
| Árbevétel | 866 900 000 $ (1946)[1] |
| Alkalmazottak száma | 151 161 (1946)[1] |
| A Pennsylvania Railroad weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pennsylvania Railroad témájú médiaállományokat. | |
.svg)
A Pennsylvania Railroad (hívójel: PRR, jogi neve The Pennsylvania Railroad Company, más néven "Pennsy") egy 1846-ban alapított amerikai I. osztályú vasúttársaság volt, amelynek székhelye a pennsylvaniai Philadelphiában volt. Nevét onnan kapta, hogy a Pennsylvania Commonwealth államban alapították.
A Pennsylvania Railroad 1882-re a legnagyobb vasúttársasággá (forgalom és bevétel szerint), a legnagyobb közlekedési vállalattá és a világ legnagyobb vállalatává vált. Költségvetése az amerikai kormány után a második volt.[2] A vállalat még mindig tartja a leghosszabb folyamatos osztalékfizetés rekordját: több mint 100 egymást követő évben fizetett éves osztalékot a részvényeseknek.[3]
Az évek során legalább 800 másik vasútvonalat és vállalatot vásárolt fel, egyesült velük, vagy legalább egy részét birtokolta.[4] 1926 végén 11 640,66 mérföld (18 733,83 kilométer) hosszú vasútvonalat üzemeltetett;[notes 1][5] az 1920-as években közel háromszor akkora forgalmat bonyolított le, mint más, hasonló hosszúságú vasútvonalat birtokló vasúttársaságok, például a Union Pacific és az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway vasúttársaságok. Egyetlen félelmetes riválisa a New York Central Railroad (NYC) volt, amely a Pennsy tonnakilométereinek mintegy háromnegyedét szállította.
1968-ban a Pennsylvania Railroad egyesült a rivális New York Central Railroaddal, és az új vasúttársaság végül a Penn Central Transportation Company, vagy röviden "Penn Central" névre hallgatott. Az egykori versenytársak hálózatai rosszul integrálódtak egymással, és a vasút két éven belül csődöt jelentett.[6]:Chapter 1
A csőd tovább folytatódott, és 1976. április 1-jén a vasút több más csődbe jutott északkeleti vasúttársaság vagyonával együtt átadta vasúti vagyonát a Consolidated Rail Corporation, röviden Conrail nevű új vasúttársaságnak. Magát a Conrailt 1999-ben megvásárolták és felosztották, a rendszer 58 százalékát a Norfolk Southern Railway (NS) kapta meg, beleértve a megmaradt korábbi Pennsylvania Railroad szinte teljes részét. Az Amtrak amerikai személyszállító vállalat kapta meg a Main Line Harrisburgtól keletre eső villamosított szakaszát.
1976 után a vasút végül biztosítótársasággá vált, és ma American Premier Underwriters néven fut, és ma az American Financial Group leányvállalata.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kezdetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Erie-csatorna 1825-ös megnyitásával és a Chesapeake és Ohio-csatorna 1828-as megnyitásával a philadelphiai üzleti érdekeltségek aggódni kezdtek, hogy a philadelphiai kikötő elveszíti a forgalmat. Az állami törvényhozás sürgette, hogy építsenek egy csatornát Pennsylvanián keresztül, és így 1826-ban megrendelték a Main Line of Public Works-t.[7] Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen csatorna nem lesz praktikus, és vasútvonalak, siklóvasutak és csatornák sorozatát javasolták. Az útvonal a Philadelphia és Columbia vasútvonalból, a Susquehanna és Juniata folyókon felfelé vezető csatornákból, az Allegheny Portage Railroad nevű síklóvasútból, az Allegheny-hegységen átvezető alagútból, valamint a Conemaugh és az Allegheny folyókon lefelé vezető csatornákból állt a pennsylvaniai Pittsburghbe, az Ohio folyóhoz; az útvonal 1834-ben készült el. Mivel a teheráruknak és az utasoknak az útvonal mentén többször kellett szállítóeszközt váltaniuk, és a csatornák télen befagytak, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer nehézkes, és jobb útra van szükség.[7][8]
A pennsylvaniai törvényhozáshoz 1846-ban két kérelmet nyújtottak be. Az első a The Pennsylvania Railroad Company nevű új vasútvonal építésére vonatkozott, amely Harrisburg és a pennsylvaniai Pittsburgh közötti vonalat építené meg. A második a Baltimore and Ohio Railroad (B&O) volt, amely a marylandi Cumberlandből Pittsburghbe akart építeni. Mindkét kérelemnek feltételekkel adtak helyt. Ha a Pennsylvania Railroad egy éven belül nem szerez elég tőkét és nem köt szerződést elegendő vasútvonal megépítésére, akkor a B&O törvényjavaslata érvénybe lép, a Pennsyé pedig érvénytelenné válik, és így a B&O építhet Pennsylvaniába és tovább Pittsburghbe. A Pennsylvania Railroad teljesítette a követelményeket, és a pennsylvaniai kormányzó 1847. február 25-én kiadta a szabadalmi leveleket. A kormányzó a következő év augusztusában a B&O jogait semmisnek nyilvánította.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "éves jelentés" (PDF).
- ↑ Albert J. Churella (2012). The Pennsylvania Railroad, Volume 1: Building an Empire, 1846–1917. U of Pennsylvania Press. ix, x, 501. o. ISBN 978-0-8122-0762-0.
- ↑ "The Pennsylvania Railroad". The Erie Lackawanna Limited. 2021. január 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. szeptember 7.
- ↑ "Pennsylvania Railroad Company Inspection of Physical Property Board of Directors and Arbiters". RailsAndTrails.com. 1948. november 10. Hozzáférés: 2007. augusztus 27.
- 1 2 Schotter (1927).
- ↑ Paige, John C. (1989. május). "A Special History Study Pennsylvania Railroad Shops and Works Altoona, Pennsylvania". National Park Service Special History Study. United States National Park Service. Hozzáférés: 2019. szeptember 7.
- 1 2 Schafer & Solomon (1997).
- ↑ Staufer (1993).
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ This mileage includes companies independently operated. PRR miles of all tracks, which includes first (or main), second, third, fourth, and sidings, totalled 28,040.49 at the end of 1926.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Alexander, Edwin P. (1967). The Pennsylvania Railroad – A Pictorial History. New York: Bonanza Books.
- Cresson Jr, B. F. (1910. szeptember). "The New York tunnel extension of the Pennsylvania Railroad". Transactions of the American Society of Civil Engineers. LXVIII.
- Jacobs, Timothy (1988). The History of the Pennsylvania Railroad. Bonanza Books. ISBN 0-517-63351-5.
- Orr, John W. (2001). Set Up Running: The Life of a Pennsylvania Railroad Engineman, 1904–1949. Penn State University Press. ISBN 978-0-271-02056-3.
- Thomas III, William G.; Barnes, Brooks Miles; Szuba, Tom (2007. július 31.). "The Countryside Transformed: The Eastern Shore of Virginia, the Pennsylvania Railroad and the Creation of the Modern Landscape". Southern Spaces. 2011. január 10. dátummal az eredeti címről archiválva.
- Ward, James A. (1976. január). "J. Edgar Thomson And Thomas A. Scott: A Symbiotic Partnership?". Pennsylvania Magazine of History and Biography. 100 (1): 37–65.
- White Jr., John H. (Spring 1986). "America's most noteworthy railroaders". Railroad History. 154: 9–15.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Pennsylvania Railroad Technical and Historical Society
- Railroad Museum of Pennsylvania Strasburg, Pennsylvania — museum with many PRR artifacts
- PRR Chronology — in depth — year-by-year listing of events related to or impacting the Pennsylvania Railroad
- RR Picture Archives — Photos of PRR equipment
- Archival collections of the Pennsylvania Railroad Archiválva 2020. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben at Hagley Museum and Library
- Hagley Digital Archives: Pennsylvania Railroad negatives
- 1/16/1904 — Sectional view of Pennsylvania Railroad Tunnel Now Under Construction Beneath the Hudson River
- History of transportation in Ohio — maps of railroads in Ohio including the Pennsylvania Railroad
- Harvard College: 20th century great American business leaders — Martin W. Clement
- Rensselaer Polytechnic Institute: Alumni hall of fame: Alexander J. Cassatt
- Ray Hiebert papers at the University of Maryland Libraries are a collection of official press releases from the first 50 years of the Pennsylvania Railroad
