Atchison, Topeka and Santa Fe Railway
| Atchison, Topeka and Santa Fe Railway | |
 | |
 | |
| Típus | vasúttársaság |
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1895 |
| Névadó | |
| Megszűnt | 1995 |
| Jogutód | BNSF |
| Székhely | Chicago |
| Iparág | vasúti közlekedés |
| Szolgáltatások | vasúti teherszállítás |
| Leányvállalatai | Oklahoma City – Ada – Atoka Railway |
| Nyelvek | angol |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Atchison, Topeka and Santa Fe Railway témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Atchison, Topeka és Santa Fe Railway (jelentési jelzése ATSF), gyakran Santa Fe vagy AT&SF néven emlegetett vasúttársaság az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb vasúttársasága volt.[1] 1859 februárjában alapították, hogy a kansasi Atchison és Topeka, valamint az új-mexikói Santa Fe városait szolgálja ki. A vasúttársaság 1873-ban elérte a kansasi-Coloradói határt, 1876-ban pedig a coloradói Pueblót. Hogy keresletet teremtsen a szolgáltatásai iránt, a vasút ingatlanirodákat hozott létre, és a kongresszus által odaítélt földtámogatásokból termőföldeket értékesített.[1]
Annak ellenére, hogy a vasút a város kiszolgálására lett alapítva, a hegyvidéki terep mérnöki kihívásai miatt a vasút Santa Fe megkerülése mellett döntött. Végül az új-mexikói Lamyból egy mellékvonal hozta el a Santa Fe-i vasutat a névadó városba.[2]
A Santa Fe úttörő volt az intermodális áruszállításban; különböző időszakokban légitársaságot, a rövid életű Santa Fe Skywayt és a Santa Fe Railroad Tugboats flottát üzemeltette;[3] autóbuszjáratai kiterjesztette az utasok szállítását a vasúton nem elérhető területekre, és a San Francisco-öbölben közlekedő komphajók lehetővé tették az utazók számára, hogy nyugati útjukat a Csendes-óceán felé folytassák. Az AT&SF-ről egy népszerű dal is született, Harry Warren és Johnny Mercer "On the Atchison, Topeka and the Santa Fe" című dala, amelyet a Harvey Girls (1946) című filmhez írtak.
A vasút hivatalosan 1996. december 31-én szűnt meg, amikor egyesült a Burlington Northern Railroaddal, és létrejött a Burlington Northern and Santa Fe Railway.
Személyszállítás[szerkesztés]
Az AT&SF a 20. század első felében széles körben ismert volt személyvonat-szolgáltatásáról. Az AT&SF számos újítást vezetett be a vasúti személyszállításban, többek között a Super Chief "Pleasure Domes" kocsijait (1951-es bevezetésükkor "...az egyetlen kupolás kocsi Chicago és Los Angeles között"), valamint az El Capitan "Big Dome" társalgókocsijait és emeletes Hi-Level kocsijait, amelyek 1954-ben álltak forgalomba. A vasút az elsők között volt, akik étkezőkocsikat adtak a személyszállító vonatokhoz, ez a lépés 1891-ben kezdődött, a Northern Pacific és Union Pacific vasutak példáját követve. Az AT&SF étkezést kínált a fedélzeten az étkezőkocsiban vagy a számos Harvey House étterem egyikében, amelyek stratégiai helyen voltak a rendszerben.[1]
Általában ugyanazt a vonatnevet használták egy adott vonat mindkét irányában. Kivételt képeztek ez alól a Chicagoan és a Kansas Cityan vonatok (mindkét név ugyanarra a szolgáltatásra utalt, de a Chicagoan a kelet felé tartó, míg a Kansas Cityan a nyugat felé tartó változat volt), valamint az Eastern Express és a West Texas Express. Minden AT&SF-vonat, amely Chicagóban végződött, a Dearborn állomáson állt meg. A Los Angelesben végződő vonatok 1939 májusáig, a Los Angeles Union Passenger Terminal megnyitásáig az AT&SF La Grande állomására érkeztek.
A Santa Fe volt az egyetlen vasúttársaság, amely Chicagóból Kaliforniába saját vágányain közlekedtetett vonatokat. A vasút kiterjedt hálózatán számos regionális járat is közlekedett. Ezek általában nem büszkélkedhettek a transzkontinentális vonatok méretével vagy lendületével, de ennek ellenére irigylésre méltó hírnevet szereztek maguknak. Ezek közül a Chicago-Texas vonatok voltak a leghíresebbek és leglenyűgözőbbek. A Los Angeles és San Diego között közlekedő San Diegói vonatok voltak a legnépszerűbbek és legtartósabbak, és a Santa Fe számára olyanok voltak, mint a New York City-Philadelphia vonatok a Pennsylvania Railroad számára. De a Santa Fe röpjáratai az oklahomai Tulsába, a texasi El Pasóba, az arizonai Phoenixbe (a Hassayampa Flyer) és a coloradói Denverbe is közlekedtek, többek között olyan városokba, amelyek nem voltak a fővonalukon.
A kisebb települések eléréséhez a vasút vegyesvonatokat (személy- és teherkocsikat is továbbító) vagy gáz-elektromos doodlebug motorkocsikat üzemeltetett. Ez utóbbiakat később dízelüzeműre alakították át, és végül egy pár Budd Rail dízel motorkocsival egészítették ki. A második világháború után a Santa Fe Trailways buszok váltották fel a legtöbb ilyen kisebb vonatot. Ezeket a kisebb vonatokat általában nem nevezték el; csak a vonatszámokat használták a szolgáltatások megkülönböztetésére.
A mindenütt jelenlévő személyszállítás ihlette az 1946-ban Oscar-díjjal kitüntetett Harry Warren "On the Atchison, Topeka and the Santa Fe" című dalának címét. A dalt 1945-ben írták a The Harvey Girls című filmhez, amely a Fred Harvey Company éttermeinek pincérnőiről szólt.[1] 1945-ben Judy Garland énekelte a filmben, és számos más énekes, köztük Bing Crosby is felvette. Az 1970-es években a vasút Crosby verzióját használta egy reklámfilmben.
Az AT&SF 1971. május 1-jén megszüntette a személyszállító vonatok közlekedését, amikor a megmaradt vonatait átadta az Amtraknak. Ezek közé tartozott a Super Chief / El Capitan, a Texas Chief és a San Diegan (bár az Amtrak a San Diegant három oda-vissza útról kettőre csökkentette). Megszűnt a San Francisco Chief, az ex-Grand Canyon, a Tulsan és egy Denver-La Junta helyi járat.[4] Az ATSF szívesen megtartotta volna a San Diegant és a híres Chiefeket. Azonban bármelyik vasúttársaság, amelyik kilépett az Amtrakból, köteles lett volna legalább 1976-ig üzemeltetni az összes személyszállító útvonalát. Az a kilátás, hogy továbbra is üzemeltetnie kell a kevésbé sikeres útvonalait, különösen a pénztelen 23/24-est (a korábbi Grand Canyont), arra késztette az ATSF-et, hogy teljesen kiszálljon a személyszállításból.[5]
Az Amtrak ma is üzemelteti a Super Chiefet és a San Diegant Southwest Chief, illetve Pacific Surfliner néven, bár az eredeti útvonalakat és járműveket az Amtrak módosította.
A vállalat tisztségviselői[szerkesztés]
- Cyrus K. Holliday: 1860–1863
- Samuel C. Pomeroy: 1863–1868
- William F. Nast: September 1868
- Henry C. Lord: 1868–1869
- Henry Keyes: 1869–1870
- Ginery Twichell: 1870–1873
- Henry Strong: 1873–1874
- Thomas Nickerson: 1874–1880
- T. Jefferson Coolidge: 1880–1881
- William Barstow Strong: 1881–1889
- Allen Manvel:[6] 1889–1893
- Joseph Reinhart: 1893–1894
- Aldace F. Walker: 1894–1895[7]
- Edward Payson Ripley: 1896–1920
- William Benson Storey: 1920–1933
- Samuel T. Bledsoe: 1933–1939
- Edward J. Engel: 1939–1944
- Fred G. Gurley: 1944–1958
- Ernest S. Marsh: 1958–1967
- John Shedd Reed: 1967–1978[8]
- Lawrence Cena; 1978–1985
- W. John Swartz: 1985–1988
- Mike Haverty: 1989–1991
- Robert Krebs: 1991–1995
Irodalom[szerkesztés]
- szerk.: Berkman, Pamela: The History of the Atchison, Topeka and Santa Fe. Brompton Books Corp., Greenwich, CT (1988). ISBN 978-0-517-63350-2
- History of the Atchison, Topeka & Santa Fe Railway - New Edition. University of Nebraska Press (2020. szeptember 1.). ISBN 978-1-4962-1410-2
- The Cosmopolitan (February 1893), The Atchison Topeka and Santa Fe. Retrieved May 10, 2005.
- Darton, N. H.. Guidebook of the Western United States, Part C. The Santa Fe Route. USGS Bulletin 613 (1915)
- Rails through the Orange Groves, Volume One. Trans-Anglo Books, Glendale, CA (1989). ISBN 978-0-87046-088-3
- Rails through the Orange Groves, Volume Two. Trans-Anglo Books, Glendale, CA (1990). ISBN 978-0-87046-094-4
- Santa Fe – Steel Rails through California. Golden West Books, San Marino, CA (1963)
- Duke, Donald. Santa Fe: The Railroad Gateway to the American West, Volume One. Golden West Books, San Marino, CA (1997). ISBN 978-0-87095-110-7
- Duke, Donald. Santa Fe: The Railroad Gateway to the American West, Volume Two. Golden West Books, San Marino, CA (1990). ISBN 978-0-87095-113-8
- Duke, Donald. Fred Harvey, civilizer of the American Southwest (Pregel Press, 1995); The passenger trains stopped for meals at Fred Harvey restaurants.
- Dye, Victoria E. All Aboard for Santa Fe: Railway Promotion of the Southwest, 1890s to 1930s (University of New Mexico Press, 2007).
- The Harvey House Cookbook: Memories of Dining along the Santa Fe Railroad. Longstreet Press, Atlanta, GA (1992). ISBN 978-1-56352-357-1
- Frailey, Fred W. (1998). Twilight of the Great Trains, p. 108. Waukesha, Wisconsin: Kalmbach Publishing. ISBN 0890241783.
- Richard H. Frost, The Railroad and the Pueblo Indians: The Impact of the Atchison, Topeka and Santa fe on the Pueblos of the Rio Grande, 1880–1930. 2016, Salt Lake City: University of Utah Press. ISBN 978-1-607-81440-5
- Goen, Steve Allen (2000). Santa Fe in the Lone Star State
- Hendrickson, Richard H.. Santa Fe Railway Painting and Lettering Guide for Model Railroaders, Volume 1: Rolling Stock. The Santa Fe Railway Historical and Modeling Society, Inc., Highlands Ranch, CO (1998)
- Marshall, James Leslie. Santa Fe: the railroad that built an empire (1945).
- Pelouze, Richard W.. Trademarks of the Santa Fe Railway and Peripheral Subjects. The Santa Fe Railway Historical and Modeling Society, Inc., Highlands Ranch, CO (1997). ISBN 978-1933587066
- Porterfield, James D.. Dining by Rail: the History and Recipes of America's Golden Age of Railroading. St. Martin's Press, New York (1993). ISBN 978-0-312-18711-8
- Pratt School of Engineering, Duke University (2004), Alumni Profiles: W. John Swartz. Retrieved May 11, 2005.
- Santa Fe Railroad (1945), Along Your Way, Rand McNally, Chicago.
- Santa Fe Railroad (November 29, 1942), Atchison, Topeka and Santa Fe Railway System Time Tables, Rand McNally and Company, Chicago.
- Serpico, Philip C.. Santa Fé: Route to the Pacific. Hawthorne Printing Co., Gardena, CA (1988). ISBN 978-0-88418-000-5
- Solomon, Brian. Santa Fe Railway (Voyageur Press, 2003).
- Waters, Lawrence Leslie. Steel Trails to Santa Fe. University of Kansas Press, Lawrence, Kansas (1950)
- Snell, Joseph W. and Don W. Wilson, "The Birth of the Atchison, Topeka and Santa Fe Railroad," (Part One) Kansas Historical Quarterly (1968) 34#2 pp 113–142. online
- Snell, Joseph W. and Don W. Wilson, "The Birth of the Atchison, Topeka and Santa Fe Railroad," (Part Two) Kansas Historical Quarterly (1968) 34#3 pp 325–356 online
- White, Richard. Railroaded: The Transcontinentals and the Making of Modern America. W. W. Norton & Company (2011. április 12.). ISBN 978-0-393-06126-0
További információk[szerkesztés]
- "Along Your Way", 1946 edition
- Atchison, Topeka, and Santa Fe photos and other documents on Kansas Memory, the digital portal of the Kansas Historical Society (over 2800 AT&SF items)
- Atchison, Topeka, and Santa Fe Company Records at the Kansas Historical Society, Topeka, Kansas
- Russell Crump's Santa Fe Archives – a very extensive set of resources for Santa Fe history.
- Santa Fe All-Time Steam Roster
- Santa Fe Preserved Locomotives
- Santa Fe Preserved Passenger Cars
- Santa Fe Railway Historical and Modeling Society official website
- "Diesel Locomotives" article from the May 18, 1947, issue of Life Magazine featuring the Santa Fe fleet.
- James William Steele. Rand, McNally & Co.'s new overland guide to the Pacific Coast. Chicago: Rand, McNally & Co., 1888. Illustrated guide to the Santa Fe trip circa 1888.
- Encyclopedia of Oklahoma History and Culture – Atchison, Topeka, and Santa Fe Railway
- Atchison, Topeka and Santa Fe Railroad Records at Baker Library Historical Collections, Harvard Business School
- Oklahoma Digital Maps: Digital Collections of Oklahoma and Indian Territory
- Atchison Topeka & Santa Fe (ATSF) All-Time Diesel Roster
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Sedgwick, John. How the Santa Fe Railroad Changed America Forever. Smithsonian Institution (2021. július 1.)
- ↑ Gagnier, Monica Roman: George R.R. Martin and friends are working on the railroad. Albuquerque Journal , 2020. május 15. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
- ↑ Santa Fe Pacific Corporation. encyclopedia.com . (Hozzáférés: 2019. november 19.)
- ↑ „Santa Fe Joining Sablon:Not a typo [sic]”, Brownsville Herald , 1971. április 21., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 12.)
- ↑ Santa Fe timetable, March 1971 http://www.streamlinerschedules.com/concourse/track8/grandcanyon197104.html
- ↑ Staff. „Railway News”, The Railroad Telegrapher, Order of Railroad Telegraphers, 1890. január 15., 24. oldal (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 11.)
- ↑ The Atchison, Topeka, and Santa Fe Railway and Auxiliary Companies – Annual Meetings, and Directors and Officers; January 1, 1902. Atchison, Topeka, and Santa Fe Railway Company (1902)
- ↑ „John Shedd Reed, rail executive”, San Jose Mercury News, 2008. március 17. (Hozzáférés ideje: 2008. március 17.)
