Neszmélyi Arborétum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Neszmélyi Arborétum
Elhelyezkedése
Ország Magyarország
HelyszínNeszmély
Neszmélyi Arborétum (Magyarország)
Neszmélyi Arborétum
Neszmélyi Arborétum
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 30″, k. h. 18° 24′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 30″, k. h. 18° 24′ 48″
Általános adatok

A Neszmélyi Arborétum Neszmély külterületén található Gombáspuszta mellett fekszik őshonos erdők ölelésében. A Gerecsei Tájvédelmi Körzet része.

Kialakítása[szerkesztés]

A XX. század 50-es éveinek végén, a 60-as évek elején folyt a telepítés összesen 28,8 hektáron a korábban Szép-erdőnek, illetve Rontott-erdőnek nevezett területen. A Trianon utáni Magyarország területén, az elvesztett fenyvesek pótlására az országban több helyen egzóta - külföldön őshonos - fenyőket telepítettek kísérleti jelleggel, hogy a hazai klimatikus viszonyok közt gyorsan növő, értékes faanyagot adó fajokat nyerjenek. Ilyen kísérleti erdők találhatók a Neszmélyi Arborétumban is. A gazdaságilag értékes, nagyobb állományokat alkotó fenyvesek, cédrusok közt az arborétumban alárendelten egyéb nyitvatermők, s néhány őshonos faj is található. Egykoron a fajok, fajták, változatok száma meghaladta a százat is. Kialakítása, a közeli Agostyáni Arborétumhoz hasonlóan Nemeskéri Kiss Miklós javaslatára történt.Az arborétum atlaszcédrusait többször is vizsgálták, az eredményekről beszámoló olvasható a Soproni Műhely című lap hasábjain.

Fontosabb fajok[szerkesztés]

Az arborétum legidősebb fái - tulajdonképpen az egykori őshonos erdő hagyásfái a kerítés külső oldalán - a mintegy 200-250 éves kocsánytalan tölgyfák (Quercus petraea).
Szintén a kerítésen kívül található egy szép barkócaberkenye (Sorbus torminalis).
A bejáratnál rögtön kétféle cédrus {gyantás (Calocedrus decurrens), illetve atlaszcédrus (Cedrus atlantica)} köszönti az embert. Utóbbival a kerítés mentén, de beljebb is több állományban találkozhatunk. Fái között járva az ember megkönnyebbülten lélegezhet fel, illóolaja ugyanis gyakorlatilag csíramentessé teszi a levegőt.
A kísérleti jelleggel telepített erdők fajai közt jegenyefenyők {görög (Abies cephalonica), kolorádói (Abies concolor), andalúziai (Abies pinsapo), kaukázusi (Abies nordmanniana)}; szerb luc (Picea omorika); duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii), ez zöld illetve szürke változatban is; illetve európai vörösfenyő (Larix decidua) találhatók.
A kertben kis számban mamutfenyőkkel (Sequoiadendron giganteum), himalájai cédrussal (Cedrus deodara ), simafenyővel (Pinus strobus), himalájai selyemfenyővel (Pinus wallichiana) is találkozhatunk, de a híres növénynemesítő botanikus, dr. Barabits Elemér munkásságának nyomaival is, pl. az oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana) különböző változataival, különösen érdekes a sárgás színt öltő 'Nova' változat. Az erdők fái közt több helyen felbukkannak a tiszafák (Taxus baccata) is.
Egy másik nemesítő, gróf Ambrózy-Migazzi István emlékét őrzi az arborétumban található oszlopos tujaváltozat, az ún. malonyai tuja (Thuja occidentalis 'Malonyana').
Az erdők szélén felbukkan a virginiai boróka (Juniperus virginiana).
Az egyéb fajok közt találunk bükköt (Fagus sylvatica), mezei juhart (Acer campestre), díszcseresznyét, platánt (Platanus x acerifolia), szelídgesztenyét (Castanea sativa), kínai gumiszilt (Eucommia ulmoides) vagy a cserjék közt cserszömörcét (Cotinus coggygria), prágai bangitát (Viburnum x pragense), ráncoslevelű bangitát (Viburnum rhytidophyllum), nagyvirágú liliomfát (Magnolia x soulangeana), amerikai tulipánfát (Liriodendron tulipifera), madárberkenyét (Sorbus aucuparia), budai berkenyét (Sorbus semiincisa).
A régi erdő maradványaként idős kosárkötő fűz (Salix viminalis) áll őrt.

Forrás[szerkesztés]