Szerb luc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Szerb luc
Szerb lucok a Mustila Arborétumban (Finnország, Elimäki)
Szerb lucok a Mustila Arborétumban (Finnország, Elimäki)
Természetvédelmi státusz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Omorika
Faj: P. omorika
Tudományos név
Picea omorika
(Pančić) Purk.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerb luc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerb luc témájú médiaállományokat és Szerb luc témájú kategóriát.

A szerb luc (Picea omorika) a lucfenyő (Picea) nemzetség Omorika fajsorának névadó faja

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Szerbia és Bosznia határvidékén a Drina völgyében, viszonylag kis területen (a folyó középső és felső folyásán) endemikus. Sokfelé, így Magyarországon is a parkokban ültetik szálanként, díszfenyőnek.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Keskeny, kúp alakú, néha majdnem oszlopos, 20–30 méter magasra növő fa. Ívesen felfelé hajló ágai rövidek, ezért a koronája karcsú, helyigénye viszonylag csekély. Hosszúhajtásai lecsüngenek.

Szúrós tűleveleinek a felső oldala fényes zöld, a fonákjukon viszont két ezüstös sztómacsík fut végig, emiatt lombja távolról ezüstös színhatású.

Tojás alakú, 3–6 cm-es, lecsüngő tobozai éretlenül sötétlilák, éretten fahéjbarnák.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Gyorsan nő; 3–5 éves kora után évente akár egy métert is. A növekedési időszak május közepétől július végéig tart. Hamar termőre fordul, ami fokozza díszítő hatását.

Rendkívül edzett, a betegségeknek és kártevőknek ellenálló fenyő — a lucfenyő gubacstetű (Sacchiphantes abietis) sem károsítja.

Alapvetően a nedves és savanyú földet kedveli, de a legtöbb talajon megél, még ha az meszes is. Nem fagyérzékeny, és a szárazságot is jól tűri.

Felhasználása[szerkesztés]

Európában ez a leggyakrabban ültetett díszfenyő. Télálló. A hó lepereg róla, ezért ágai nagy havazások után sem törnek. Jóformán bármilyen talajon megél; a szelet, az aszályt és a száraz levegőt károsodás nélkül elviseli, és a fenyőgubacstetűre sem érzékeny. Kiskertekben sem növi ki a helyet.

Források[szerkesztés]