Atlaszcédrus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Atlaszcédrus
Algériában, Chélia mellett
Algériában, Chélia mellett
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Cédrus (Cedrus)
Faj: C. atlantica
Tudományos név
Cedrus atlantica
Endl.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atlaszcédrus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlaszcédrus témájú kategóriát.

Atlaszcédrus
Kék atlaszcédrus toboza és tűlevelei közelről

Az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) örökzöld fa, a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a cédrus növénynemzetség egyik faja. Több szerző szerint nem önálló faj, hanem a libanoni cédrus alfaja: Cedrus lebani ssp. atlantica.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Észak-Afrikában honos. Marokkóban 130 ezer hektáron nő (meghatározóan az Atlasz-hegységben és Rif tartományban), Algériában pedig 23 ezer hektáron. Tunéziai állományai nem őshonosak.

Európában Franciaországban nő a legnagyobb területen. Először az 1860-as években az Avignon városától északkeletre található Mont-Ventoux-hegységben, Bédoin község fölött telepítették a kiirtott erdők helyére 800 m fölötti térszínen egy délnek néző, enyhén lejtő hegyoldalra, mintegy 15 hektáron. A természetes szaporulatnak hála a 2000-es évek elejére a cédruserdő elérte a 2000 hektárt; az eredeti állomány fái 20–22 m magasak, törzsük átmérője 80–100 cm. A kedvező tapasztalatok hatására az 1900-as évek utolsó negyedében a francia erdészek erőteljes cédrustelepítésbe kezdtek (főleg a Pireneusokban, Rialsesse környékén. A 2000-es évek első évtizedében Dél-Franciaországban a molyhos tölggyel, magyallal, örökzöld tölggyel, feketefenyővel és erdeifenyővel vagy elegyetlenül ültetett atlaszcédrus erdők összterülete elérte a 20 ezer hektárt, megközelítve ezzel a faj algériai elterjedését.

Magyarországon a badacsonyörsi Folly Arborétum sokáig a cédrus telepítések kezdeményezője volt. A Komárom-Esztergom megyei Agostyáni Arborétum állománya is innnen származik. A világ mind a 25 ciprus faja és három változata helyet talált az arborétumban, jelentős az atlaszcédrus állomány is.

Kisebb, több évtizedes állományai nőnek a

Az ezeken a helyeken szerzett tapasztalatok alapján 1995-ben a fajt bevonták a kiskunsági erdeifenyvesek részleges fajcserés felújítási kísérleteibe. A leghatékonyabb változatnak az erdeifenyővel elegyes ültetés bizonyult; a korai juharral ültetett cédrusokat a gyorsabban fejlődő juhar elnyomta. A fagykár nem volt jelentős, de a mikorrhiza-kezelés nélkül kiültetett csemeték közül sok károsodott.

  • Két szép fa áll Sopronban is, a Széchényi-téren.
  • Nógrád megye egyetlen atlaszcédrusát a Mátralábán, Tar községtől nem messze található Tuzson Arborétumban ültették 1960 táján.
  • Egerben a Petőfi Sándor téren található pár példánya.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Nagy, 40 m magas, széles fává fejlődik. Koronája fiatalon kúpos, az idős példányoké laposan szétterül. A fiatal példányok sötétszürke kérge fényes és sima, az idősebbeké berepedezik. Ágai a fa tetején fölfelé, középtájt vízszintesen nőnek, az alsó ágak lehajlanak.

2,5–3 cm hosszú, szürkészöld tűlevelei (akár a vörösfenyő tűi) a hosszúhajtásokon szórtan, csavarvonalban nőnek, a rövidhajtásokon pedig örvszerű csomókban.

Felálló tobozai éretlenül zöldek, éretten fénylő barnák.

Fejlődése[szerkesztés]

Lassan nő, a kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól. Szélvédett, meleg helyen fejlődik a legszebben.

Fényigényes; a kiegyenlített vízellátást meghálálja, de a szárazságot jól tűri. Szinte bármilyen talajon megél. A libanoni cédrusnál kevésbé fagyérzékeny, de túl nedves helyen fiatal hajtásai visszafagyhatnak. Magyarországon biztonságosan csak száraz, napos helyen telel át; nedves helyen fagyérzékeny.[1]

Porzós virágai ősszel nyílnak. Tobozai a második vagy a harmadik évben érnek be, majd szétesnek.

Felhasználása[szerkesztés]

A fáját átitató illatos gyanta ellenállóvá és tartóssá teszi. A kertészetekben számos változatát nemesítették ki. Ezeket jellemzően oltványról szaporítják; a magról nevelt példányokat válogatni kell.

Kertészeti változatok[szerkesztés]

A Magyarországon ismertebb kertészeti változatokat mutatjuk be.[2]

C. atlantica 'Glauca'[szerkesztés]

Az alapfajnál elegánsabb kinézetű és egyúttal a fagyot is jobban állja. Oltványként forgalmazzák; célszerű az alapfajra oltott példányt vásárolni. A vörösfenyőre (Larix decidua) oltott példányok állítólag érzékenyebbek és rövidebb életűek.

A fiatal növények koronája gyakran laza és szabálytalan. A cédrusok jellemző koronaformája évtizedek alatt alakul ki. A mielőbbi korrekció érdekében vezérhajtását az első években célszerű karóhoz kötni.

Levelei (főleg az újak) látványos, hamvas szürkéskékek; télen se színeződnek el. Ágai az alapfajénál sűrűbben nőnek.

Magyarországon főleg parkokban, főleg kastélykertekben látható.

C. atlantica 'Pendula'[szerkesztés]

Csüngő ágú változat. Díszértéke nem jelentős; leginkább gyűjteményes kertekben található.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 81. old.
  2. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 82–83. old.

Források[szerkesztés]