Kaliforniai gyantásciprus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kaliforniai gyantásciprus
Kalifornia, Yosemite Nemzeti Park
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Gyantásciprus (Calocedrus)
Faj: Kaliforniai gyantásciprus (Calocedrus decurrens)
(Torr.) Florin
Szinonimák
  • Libocedrus decurrens
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kaliforniai gyantásciprus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaliforniai gyantásciprus témájú médiaállományokat és Kaliforniai gyantásciprus témájú kategóriát.

A kaliforniai gyantásciprus (Calocedrus decurrens) a ciprusfélék családjába sorolt gyantásciprus (Calocedrus) nemzetség legismertebb faja. Éppen ezért magyarul gyakran egyszerűen gyantásciprusnak, illetve gyantáscédrusnak nevezik.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Eredeti élőhelye Észak-Amerika, pacifikus–észak-amerikai flóraterülete (USA: Kalifornia, Oregon; Mexikó: Alsó-Kalifornia). Itt a Parti hegységben, a Kaszkád-hegységben és a Sierra Nevadában egy É–D-i irányban nagyjából 1800 km hosszú, több mint 100 000 km²-es, többé-kevésbé összefüggő területen nő.

Díszfának főleg az északi mérsékelt égöv számos országába betelepítették, egyebek közt Magyarországra is. Eképpen szép fák díszlenek például Erdőtelek, Surd, Badacsonyörs, Agostyán arborétumában, de közparkokban és magánkertekben is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

25–30 m magasra növő, elegáns, karcsú, gyakran oszlopos termetű fa. Koronája kúp alakú, a csúcsa legömbölyödik. A tövénél gyakran elágazik; ilyenkor két törzsű. A fiatal fa kérge kezdetben sima, világos olajzöld vagy szürke, később pikkelyesen-lemezesen leváló lesz. Az idősebb fák vastag vörösbarna kérgét mély repedések tagolják. Nyílt terepen az aljáig sűrűn ágas.

Lapos hajtásai csavarvonal mentén különböző síkokba fordulnak; az oldalágak vége bókolók vagy csomókban csüngő. Ha elég vízhez jut, négyes örvökben álló pikkelylevelei fényes sötétzöldek — szárazabb helyeken, illetve időben világoszöldre fakulnak. A hosszú, párhuzamos élű pikkelylevelek átellenesen állak; ez ősi vonás.

Termős tobozvirágai napos helyen néha tömegesen jelennek meg a fa fölső részén és az oldalágak csúcsain. A 3–5 mm hosszú, porzós tobozvirágzatok is végállók. Toboztermései általában három átellenes pikkelypárból állnak. A 2-3,5 cm hosszú toboz kezdetben zöld, majd sárgásbarnára érve pattan fel. Csak a középső pikkelypár terem.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Mivel elterjedési területének két végén az éghajlat rendkívül eltérő, a faj meglehetősen tűrőképes; változatos növénytársulások tagja. Északon, ahol az éghajlat viszonylag kiegyenlített, az óriás tujával (Thuja plicata) és az örökzöld mamutfenyővel (Sequoia sempervirens) kell konkurálnia, e helyeken akár 50 m-esre is megnő. A Sierra Nevada déli lejtőin, ahol a chaparral örökzöld törpecserjéivel, illetve az óriás mamutfenyővel (Sequoiadendron giganteum) és a duglászfenyővel (Pseudotsuga menziesii) társul, 1-4 hónapos szárazságot kell elviselnie. Dél-Kaliforniában a magashegységbe bevágódó vízfolyások szurdokerdőibe szorul, hogy ellenállhasson a száraz sivatagi levegőnek.

Magyarországon párás, üde termőhelyet kíván. Ha elegendő a víz és a páratartalom, a meleget és a meszes talajt is elviseli.

Fiatal korában fagyérzékeny (csúcsa könnyen visszafagy), és ilyenkor lassan is nő, de amikor gyökérzete kellően megerősödik, hirtelen „megugrik”, és utána szélsőséges esetben akár évi 1 m-t is növekedhet.

Dugványai igen nehezen gyökeresednek, magról viszont könnyen fölnevelhető.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

Magyarországon ismertebb kertészeti változatai:

  • ‘Columnaris’ karcsú, oszlopos — főleg Angliában terjedt el;
  • ‘Aureovariegata’ lombja sárgával tarkázott;
  • ‘Intricata’ törpeforma,
  • ‘Pygmaea’ törpeforma.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]