Nemes Jeles László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fekist (vitalap | szerkesztései) 2015. április 18., 10:50-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Kiegészítés és források pontosítása)
Nemes Jeles László
Született1977. február 18. (47 éves)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiJeles András
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes Jeles László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nemes Jeles László [3] (Budapest, 1977. február 18. – ) magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Első nagyjátékfilmje, a Saul fia, meghívást kapott a 2015-ös cannes-i fesztivál versenyprogramjába.[4]

Életpályája

Jeles András Kossuth-díjas rendező fia. Budapesten, majd 1989 és 2003 között Párizsban élt, egyetemi tanulmányai során történelmet, irodalmat, nemzetközi kapcsolatokat és forgatókönyvírást tanult.[5][6]

A filmezés korán kezdte foglalkoztatni: már tizenhárom évesen horrorfilmeket forgatott párizsi pincéjükben. Kedvenc filmrendezői Michelangelo Antonioni, Andrej Tarkovszkij, Stanley Kubrick, Ingmar Bergman és Terrence Malick.[7]

2001-től több kis- és nagyjátékfilm rendező- és producer-asszisztense Magyarországon és Franciaországban. 2005-ben Kenyeres Bálint Before Dawn című rövidfilmjének első asszisztense, majd két évig dolgozott másodasszisztensként Tarr Béla A londoni férfi című filmjében.[6][5]

2006-ban forgatta le Türelem című, 35-mm-es rövidfilmjét, amely 2007 februárjában „az érzékeny téma szokatlan feldolgozásáért” a legjobb kisjátékfilm díját nyerte el a 38. Magyar Filmszemlén, meghívták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába, majd 2008-ban jelölték az Európai Filmakadémia rövidfilmdíjára. Második, The Counterpart című 2008-as rövidfilmjét ugyancsak számos fesztiválon mutatták be, díjat nyert többek között Bukarestben, Bergamóban és Valenciában. E két rövidfilmje, Az úr elköszönnel együtt több mint száz nemzetközi fesztiválon vett részt, ahonnan harmincnál több díjat hoztak el.[6][5]

2006 szeptemberétől a New York-i Egyetem művészeti karán (Tisch School of the Arts) folytatott tanulmányokat filmrendezés szakon.[5]

2011 márciusától öt hónapot töltött Párizsban, a cannes-i fesztivál égisze alatt működő filmes alapítvány, a Cinéfondation Rezidencia elnevezésű ösztöndíjas programjában, amelynek keretében Clara Royer francia forgatókönyvíró közreműködésével fejleszthette Saul fia című filmjének forgatókönyvét.[8][9]

2008 szeptembere óta az Európai Filmakadémia (UIP) tagja.

Filmjei

  • 1999Arrivals (rövidfilm)
  • 2007Türelem (rövidfilm)
  • 2008The Counterpart (rövidfilm)
  • 2010Az úr elköszön (rövidfilm)
  • 2015Saul fia

Fontosabb díjai, elismerései

  • 2007 – 38. Magyar Filmszemle – legjobb kisjátékfilm (Türelem)
  • 2007 – Bilbaoi Nemzetközi Dokumentum- és Rővidfilmfesztivál – Ezüst Mikeldi díj (Türelem)
  • 2008 – Európai Filmdíj – legjobb rövidfilm díj jelölés (Türelem)
  • 2008 – IndieLisboa Független Nemzetközi Filmfesztivál – Onda Curta díj (Türelem)
  • 2008 – Odense-i Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb nemzetközi film nagydíja (Türelem)
  • 2008 – Rövidfilm Fesztivál (Drama) – Európai Filmakadémia díja: legjobb európai rövidfilm (Türelem)
  • 2008 – DaKINO Nemzetközi Filmfesztivál – zsűri nagydíja (The Counterpart)
  • 2009 – Cinema Jove - Valenciai Nemzetközi Filmfesztivál – külön dicséret (The Counterpart)
  • 2010 – 41. Magyar Filmszemle – legjobb kisjátékfilm rendező (Az úr elköszön) [10]
  • 2015 – Cannes-i fesztiválArany Pálma jelölés (Saul fia)

Jegyzetek

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Több helyütt is Nemes László, illetve külfödi forrásokban Laszlo Nemes néven szerepel.
  4. 2015-ös cannes-i fesztivál
  5. a b c d Cinéfondation – La Résidence ismertetője
  6. a b c A hvg.hu tudósítása
  7. Az Origo tudósítása
  8. A film akkor még tervezett főszerelője, Saul Kaminski neve után az S.K. munkacímet viselte.
  9. Le Monde beszámolója
  10. A díjat megosztva kapta Várkonyi Timeával.

Források

További információk