Nagy Ferenc (jogász, 1852–1928)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagy Ferenc
Született 1852. március 17.
Verőce
Elhunyt 1928. szeptember 8. (76 évesen)
Röjtökmuzsaj
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudós,
politikus,
egyetemi oktató
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Verseghi Nagy Ferenc (Verőce, 1852. március 17.Röjtökmuzsaj, 1928. szeptember 8.) jogász, jogtudós, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kereskedelmi jog elismert szakértője volt, jelentős gyakorlati (kodifikációs) és elméleti jogtudományi munkát végzett a közjog legkülönfélébb területein. 1881–1890-ben Kolozsvárott, 1891-től haláláig Budapesten volt a kereskedelmi és váltójog tanszékvezető egyetemi tanára.

Nevét gyakran használta Verseghi Nagy Ferenc alakban is.

Életútja[szerkesztés]

Budán járt középiskolába, majd a bécsi és a budapesti egyetemeken folytatott tanulmányai lezárultával 1875-ben szerzett jogi diplomát Budapesten. 1876–1877-ben állami ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Göttingenben és Párizsban képezte tovább magát. 1877-ben kereskedelmi és váltójogból magántanári képesítést nyert a Budapesti Tudományegyetemen. 1879-től a Nagyváradi Jogakadémián oktatott rendkívüli, 1880–1881-ben rendes tanári címmel. 1881-től kilenc évig a Kolozsvári Tudományegyetemen volt a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanára, egyúttal 1886–1887-ben a jog- és államtudományi kar dékánja. Itt választották meg 1889-ben az Erdélyi Római Katolikus Státus képviselőjévé is. 1891-ben a Budapesti Tudományegyetemen vette át a kereskedelmi és váltójogi katedrát, s kisebb megszakítással (1901–1902) nyilvános rendes tanári címmel itt végezte az oktatómunkát 1928-ban bekövetkezett haláláig. 1898–1899-ben, illetve 1914–1915-ben a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta.

Szakmai pályafutásával párhuzamosan a századforduló környékén a politikai életbe is bekapcsolódott. 1900–1902-ben kereskedelemügyi államtitkári posztot töltött be, egyúttal 1901-ben a felsővisói választókerület szabadelvű párti képviselőjeként bekerült az országgyűlésbe. 1905-ben huszonötödmagával korábbi pártjából kilépett, és részt vett az Országos Alkotmánypárt megalakítása körüli szervezőmunkában, majd 1906-tól 1910-ig a párt másodelnöke volt. A párt feloszlásakor, 1910-ben a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, és 1918-ig Kaposvár parlamenti képviselője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Gyakorlati és elméleti jogászként elsősorban a kereskedelmi jog, illetve a korszakban részterületeit alkotó váltójog és szövetkezeti jog alkották fő szakterületét. Emellett behatóbban is foglalkozott a tengerjog, a választójog, a végrehajtás, az értékpapír-részletvétel és az uzsora törvényi szabályozásával is. Az 1870-es évektől hozzájárult az ország gazdasági modernizálását segítő kodifikációs munkához, így például közreműködött a polgári törvénykönyv módosításában, a szövetkezeti jog és a tengeri magánjog törvényjavaslatainak megfogalmazásában.

Törvénymagyarázó kommentárokat adott közre egyebek mellett a kereskedelmi (1875. évi XXXVII.), a végrehajtási (1881. évi LX.) és az ipari hitelszövetkezeti (1898. évi XXIII.) törvénycikkekhez. Írásai, tanulmányai a Magyar Pénzügy, Jogtudományi Közlöny, Magyar Themis, Magyar Igazságügy, Jogállam című folyóiratokban jelentek meg, s közreműködött A Pallas nagy lexikona kereskedelmi jogi szócikkeinek megírásában is.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban rendes tagjává választották. 1885-ben a Magyar Jogászgyűlés alelnöke volt, 1909 után a Magyar Jogászegylet elnöki tisztét töltötte be, emellett Magyarország képviselője volt a hágai Nemzetközi Bíróságon. 1879-től levelező tagja volt a párizsi Összehasonlító Jogtudományi Társaságnak (Société de législation comparée).

1898-ban váltójogi kézikönyvével az MTA Sztrókay-jutalmát nyerte el. Jogászi munkásságáért 1912-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, 1927-ben pedig a felsőház tagja lett.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A kereskedelmi társaságok jogi természete. Budapest. 1878.
  • A végrehajtási eljárásról. Budapest. 1881.
  • A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra I–II. Budapest. 1884.
  • A polgári törvénykezés rendje Magyarországon. Budapest–Kolozsvár. 1889.
  • Törvényjavaslat a tengeri magánjogról. Budapest. 1894.
  • Magyar tengerjog. Budapest. 1894. (Akadémiai székfoglalója)
  • A magyar váltójog kézikönyve, különös tekintettel a bírói gyakorlatra és a törvényhozásra. Budapest. 1897.
  • A részletügyletek törvényhozási szabályairól. Budapest. 1897.
  • A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény magyarázata. Budapest. 1898. Online
  • A kereskedelmi törvény revisiója. Budapest. 1900. Online
  • Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Budapest. 1904.
  • A szövetkezetek alapelve. Budapest. 1905.
  • Visszapillantás kereskedelmi és váltótörvényszékünk 30 esztendejére. Budapest. 1907.
  • Emlékbeszéd Hegedüs Sándor fölött. Budapest. 1908.
  • Törvényjavaslat a tengeri magánjogról. Budapest. 1909.
  • Bírói szervezeti reformkérdések. Budapest. 1911.
  • A választói jog reformja. Budapest. 1912.
  • Kereskedelmi jog. Budapest. 1913.
  • A hágai államértekezlet által elfogadott nemzetközi váltótörvény. Budapest. 1913.
  • A nemzetközi váltójogi egyezmény és az ennek alapján alkotott új magyar váltótörvény magyarázata. Budapest. 1914.
  • Vécsey Tamás t. tag emlékezete. Budapest. 1922.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Tomcsányi Móric: Nagy Ferenc r. tag sírjánál. In: Akadémiai Értesítő 1928.
  • Kuncz Ödön: Nagy Ferenc r. tag emlékezete. Budapest. 1934.
  • Részletek Nagy Ferenc naplójából. Bevezetés Csehi Zoltán. In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae (szerk. Hamza Gábor) 34 /1993/1994/ 99-109. old.