Medici Mária francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medici Mária francia királyné
0 Marie de Médicis - Frans Pourbus le Jeune - Louvre (INV1710) - (2).JPG

Franciaország királynéja
Uralkodási ideje
1600 – 1610
Koronázása Saint-Denis-székesegyház
1610. május 13.
Elődje Valois Margit
Utódja Ausztriai Anna spanyol infánsnő
Franciaország régensnője
Uralkodási ideje
1610 – 1617
Életrajzi adatok
Született 1575. április 26.
Firenze[1]
Elhunyt 1642. július 3. (67 évesen)
Köln
Nyughelye Saint-Denis-székesegyház
1643. március 4.
Házastársa IV. Henrik francia király
Gyermekei XIII. Lajos francia király (16011643)
Erzsébet (16021644)
Krisztina Mária (16061663)
Miklós (16071611)
Gaston (16081660)
Henrietta Mária (16091669)
Édesapja Francesco de’ Medici
Édesanyja Habsburg Johanna osztrák főhercegnő
Medici Mária francia királyné aláírása
Medici Mária francia királyné aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Medici Mária francia királyné témájú médiaállományokat.
Medici Mária, francia királyné (1622, Peter Paul Rubens által, Prado, Madrid)

Medici Mária (olaszul: Maria de’ Medici, franciául: Marie de Médicis), (Firenze, 1575. április 26.Köln, 1642. július 3.) toszkánai nagyhercegnő, IV. Henrikkel kötött házassága révén Franciaország és Navarra királynéja (1600–1610), majd régense (1610–1617); XIII. Lajos anyja.

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandiera del granducato di Toscana (1562-1737).png

Francesco de’ Medicinek, Toszkána nagyhercegének és Habsburg Johanna osztrák főhercegnőnek leánya. Apai nagyszülei I. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceg és Toledói Eleonóra nápolyi hercegnő, anyai nagyszülei I. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király és Jagelló Anna magyar királyi hercegnő voltak.

IV. Henrik francia király nem sokkal azután, hogy elvált első feleségétől, a gyermektelen Valois Margit francia hercegnőtől, 1600. október 5-én Firenzében nőül vette Mária toszkánai hercegnőt, hogy annak hatalmas hozományából ki tudja fizetni saját tartozásait, s hogy biztosítsa a trónutódlást. A fényes ünnepségen a távol lévő vőlegényt megbízottja képviselte (per procurationem). 1601-ben Mária királyné megszülte Lajos trónörököst, a dauphint, majd a következő nyolc évben még öt gyermeket szült a királynak.

Gyermekei:

IV. Henrik és Mária[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A IV. Henrik francia királlyal kötött házassága a Mediciek számára presztízs-növekedést jelentett. A franciák azonban szinte azonnal kimutatták ellenérzésüket új királynéjuk irányt, aki nem volt sem különösebben fiatal, sem vonzó, nem tűnt intelligensnek sem. Annak ellenére, hogy biztosította a Bourbonok dinasztikus jövőjét, kapcsolatuk megromlott.

Mária neheztelt férje állandó hűtlenkedése miatt, a király pedig megvetette feleségének gátlástalan firenzei kegyenceit, a kalandor Concino Concinit († 1617) és annak feleségét, Leonora Dori Galigait († 1617). A velük szervezett mulatságok szinte mindenkit ellene fordítottak. IV. Henrik francia király 1610. május 14-i meggyilkolása után a párizsi parlament az özvegy Mária királynét – a fiatal XIII. Lajos mellé – régenssé nyilvánította. Az özvegy anyakirályné 1617-ig irányította Franciaországot.

Politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Concini tanácsára Mária szakított férje spanyolellenes politikájával, a katolikusok élén Madridhoz közeledett. Az állami bevételeket elherdálta, és megalázó engedményeket tett a lázadó nemeseknek. Bár XIII. Lajos 1614-ben nagykorú lett, Mária és Concini ezt nem vette figyelembe és az ő nevében kormányoztak tovább. Mária azt is megszervezte, hogy Lajos 1615. november 9-én feleségül vegye a szintén 14 esztendős spanyol infánsnőt, Annát. Lajos híve, Nicolas de L’Hospital, Vitry bárója, a királyi gárda parancsnoka agyonlőtte Concinit a Louvre felvonóhídján, Máriát pedig Blois-ba száműzték. Ezzel megkezdődött Mária pokoljárása. Az anyakirályné 1619 februárjában megszökött és lázadást robbantott ki. Legfőbb tanácsadója, Richelieu luçon-i püspök olyan békét kötött, amely lehetővé tette, hogy Mária külön udvart tartson Angers-ben. A titkos üzenetváltásokat József atya, kapucinus szerzetes közvetítette, aki mind Mária, mind Richelieu feltétlen bizalmát bírta. Miután 1620 augusztusában Mária második lázadását is leverték, Richelieu-nek másodszorra is sikerült kedvező feltételeket kijárni. 1622-ben Máriát visszafogadták a királyi tanácsba, megszerezte a bíborosi kalapot Richelieu számára, 1624-ben pedig rábeszélte fiát, Lajost, hogy tegye meg a kardinálist főminiszterévé.

Politikai mellőzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richelieu bíboros azonban nem akart Mária anyakirályné bábja maradni. A főminiszter a katolikus spanyolok helyett a protestáns hatalmakkal kötött szövetséget, emiatt Mária 1628-ra Richelieu legádázabb ellenségévé vált, és 1630-ban azt követelte fiától, bocsássa el főminiszterét. XIII. Lajos azonban Richelieu bíboros mellé állt, és 1631 februárjában Compiègne-be száműzte anyját. Mária anyakirályné még az év júliusában Spanyol-Németalföldre, Brüsszelbe, majd Angliába menekült, és sohasem tért vissza Franciaországba. Tizenegy évvel később elhagyottan halt meg Kölnben, de azt még megérte, hogy megszülettek unokái (XIII. Lajos fiai), Lajos 1638-ban, Fülöp pedig 1640-ben. Mária legidősebb fia, Lajos 1643. május 14-én, 41 éves korában halt meg, napra pontosan 33 évvel apja tragikus körülmények között bekövetkezett halála után.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1600 őszén megtartott esküvő egy nagy jövőjű zenei műfaj, az opera születésnapja; ez alkalommal mutatták be az Uffiziban Giulio Caccini († 1618) és Jacopo Peri († 1633) első zenedrámáit.

Regényszereplő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia regényíró, Robert Merle († 2004) „Francia história” nevű kalandregény-sorozatában Medici Mária korát és politikáját ismerteti meg olvasójával.

A sorozat kötetei:

  • Libben a szoknya [ford. Mihancsik Zsófia], Budapest : Európa, 2005.
  • A gyermekkirály [ford. Pór Judit], Budapest : Európa, 2005
  • Az élet rózsái [ford. Pór Judit …, Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Liliom és bíbor [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Veszedelem és dicsőség [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.
  • Ármány és cselszövés [ford. Kamocsay Ildikó], Budapest : Európa, 2005.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Britannica Hungarica világenciklopédia [főszerk. … Halász György], Budapest : M. Világ, [1994-2001].
  • Katus László: Firenze és a Mediciek. In.: Rubicon. XVII. évf., 165–166. sz., 59. p.
  1. Integrált katalógustár, 2014. december 11.