Luna–17
 |
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Luna–17 | |
 | |
| Ország |
 Szovjetunió |
| Küldetés típusa | leszállás |
| NSSDC ID | 1970-095A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1970. november 10. 14:44:01 UTC |
| Indítás helye | Baikonur Cosmodrome Site 81/23 |
| Hordozórakéta | Proton |
| Leszállás (38°17'É, 35°Ny) | 1970. november 17. 03:46:50 UTC |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 5700 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–17 témájú médiaállományokat. | |
A Luna–17 (oroszul: Луна–7) szovjet holdszonda, amely először juttatott a Hold felszínére önjáró űreszközt, a Lunohod–1 holdjárót.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata a holdjármű szállítása, a Hold felszínére juttatása, a holdjármű aktivizálása, az előírt kutatási program teljesítése, nagy területről részletes panorámafelvételeket készíteni, mérni a talaj fizikai-mechanikai tulajdonságait, kémiai összetételét, lézer-távméréseket elősegíteni, röntgentávcsöves és kozmikus sugárzási vizsgálatok végrehajtása.
Jellemzői[szerkesztés]
Építette a Lavocskin-tervezőiroda.
1970. november 10-én a Bajkonuri űrrepülőtérről egy D blokkal felszerelt Proton–K (8K78K) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli parkolópályára. A Föld körüli pálya periódusa 88,4 perc, inklinációja 1,6° volt. Perigeumaa 187 km, az apogeuma 205 km volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 5600 kilogramm.
November 12-én a Földtől 223 000 kilométerre, illetve november 14-én 356 000 kilométerre végeztek pályamódosítást.
November 15-én a fékezőhajtóművekkel biztosították a Hold körüli pályára állást. Pályaadatok: 141 fokos hajlásszög, 1 óra 56 perces keringési idejű, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 85 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 85 kilométerrel körpályát alkotott.
November 16-án pályakorrekciót végeztek a leszállás előkészítéséhez. Pályaadatok: 141 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 19 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 85 kilométer) pályát alkotott.
November 17-én további fékezési manőverek segítségével a leszállóegység megérkezett az Esők-tengerének (Mare Imbrium) nevezett medencébe. A leszállóegység tömege 1836 kilogramm, szerkezete két részből, az univerzális szállító egységből és ennek tetején elhelyezett, 756 kilogramm tömegű holdrobotból állt. Első alkalommal juttattak a Hold felszínére önjáró berendezést a holdautót. Leszállást követően 2,5 órával a Lunohod–1 legördült a szállító egység vezetősínjein, előbb 1,2 méterre, majd 20 méterre (később 1,5 kilométerre) eltávolodva a leszállóegységtől megkezdte önálló kutatómunkáját.
A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétahajtóműből-, a Lunohod–1-ből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt.
1971. október 4-én fejezte be 11 hónapos szolgálatát.
Források[szerkesztés]
- (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 11. szám.
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Luna–17. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- Luna–17. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- Luna–17. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- Luna–17. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- Luna–17. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 31.)
- A Luna–17 a tervező és gyártó NPO Lavocskin honlapján (oroszul)
