Luna–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–5
Típus Űrszonda
Indítás dátuma 1965. május 9.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta Molnyija hordozórakéta
COSPAR azonosító 1965-036A
SCN 01366

A Luna–5 (Luna E–6–10) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1965. május 9-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 64.8 fokos hajlásszögű. Az elliptikus pálya adatai: perigeuma 150 kilométer, az apogeuma 225 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1474 kilogrammos űrszonda 83,3 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibála miatt – nem sikerült a puha leszállás. Május 9-én a Felhők Tengere (Mare Nubium) területén becsapódott a Hold felszínébe.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda), vezérlőegység, orientációs gáztartály és hideggázfúvókák, magasságmérő radar, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű, kormányhajtóművek, csillagérzékelő (tájolás), az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai mechanika, rádiórendszer, antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsákrendszer biztosította a hordozó egységből ledobott műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást, a hőellenőrzőt, a televíziós egységet, sugárzásdetektort, rádió adó-vevő berendezést, vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát.
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–5. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna E–6–8

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–6