Luna–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–6
Típus űrszonda
Indítás dátuma 1965. június 8.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta Molnyija hordozórakéta
COSPAR azonosító 1965-044A
SCN 01393

A Luna–6 (Luna E–6–7) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1965. június 8-án startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.65 perces, 64.65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 167 kilométer, az apogeuma 246 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1440 kilogrammos űrszonda 80 óra repülés után technikai okok miatt – a pályakorrekció nem sikerült –, ezért 159 613 kilométerrel elhaladt a Hold mellett és mesterséges bolygó lett.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyilott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőelenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektrónikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Luna–6. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–6. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-6. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-6. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna–5

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–7