Luna–24

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna–24 (E-8-5-412-, Луна-24) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda. A Luna-program harmadik űreszköze, amely földön kívüli anyagot sikeres visszahozott a Földre.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összetett elektronikát, navigációs berendezést, hajtóműrendszert és robot mechanikát tartalmazott, hogy megvalósíthassa a Hold megközelítését, a sima leerszkedést, a mintavételt és a Hold elhagyását, elősegítve a Földre történő visszatérést. Korábbi sikeres expedíció a Luna–16 és a Luna–20 volt. Feladat, felépítése azonos a Luna–23 szondával.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NPO Lavocskin fejlesztette ki és építette.

1976. augusztus 9-én a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 89 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 183 kilométer, az apogeuma 246 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. A repülési idő 4,34 nap volt. Hasznos tömege 4800 kilogramm.

Augusztus 11-én pályakorrekciót végeztek.

Augusztus 13-án végrehajtott fékezést követően Hold körüli körpályára állították. Pályaadatai: 1 óra 59 perces időtartamú, 120 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 115 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 119 kilométer) közel körpálya volt.

Augusztus 17-én pályakorrekciót végeztek, az új pályaadatai: 120 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 12 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 120 kilométer) közel körpálya volt.

Augusztus 18-án simán leszállt a Hold felszínére a Mare Crisium (Válságok tengere) térségében, a 12°45' Északi szélesség és 62°12' Kelet hosszúság koordinátákkal jelölt helyen. A leszállóhely nem esett messze a Luna–23 leszállóhelyétől.

A leszálló egység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giriszkóp) egységből tevődött össze. A visszatérő egység szerves részeként a leszálló egység tetejére volt telepítve. A leszálló egység egyben a Hold-Föld rakéta startállványa volt.

Szerkezetileg és méretében a Luna–16-hoz hasonlított. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Különbség a fúróberendezés technikai képességeinek megnövelése. Fényképek készítésével a fúrás valamennyi fázisát rögzítette. A leszálló egység műszeres ellenőrzést követően (imitált fúrást is végrehajtottak), az új fejlesztésű üreges fúrógépet üzembe helyezve, 2.5 méter mélységből megkezdte a mintaanyag gyűjtését. A fúróegység mind forgó, mind forgó és ütve-véső módszerrel tudta működtetni a fúrórudat. A gépi robotkar segítségével, az erdeti hermetikusan záródó 40 centiméteres tartályba helyezték el a talajoszlopot. Egy nagy szakítószilárdságú, alakítható cső biztosította a talajoszlop réteges elhelyezkedését. A csövet a hermetikusan záródó tartályon belül egy orsóra tekeredett fel, eredeti állapotban megőrizve a furatmintát.

Augusztus 19-én 22 óra 49 perces holdi tartózkodás után, földi parancsra a Hold-Föld rakéta a visszatérő tartállyal fölemelkedett a Holdról, 3 nap 12 óra 30 percig tartó repülés után augusztus 22-én sikeresen landolt Szurguttól 200 km-re délkeletre a Holdról hozott 170 gramm mintával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–24. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  • Luna–24. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  • Luna–24. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  • Luna–24. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 12.)

Elődje:
Luna–23

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Luna–25