Luna–14
Luna–14 | |
Gyártó | NPO Lavocskin |
Típus | |
Indítás dátuma | 1968. április 7. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
Hordozórakéta | Molnyija–M |
Tömeg | 1640 |
COSPAR azonosító | 1968-027A |
SCN | 03178 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Luna–14 (E-6LS-113) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része. A Hold mesterséges holdja lett.
Küldetés
[szerkesztés]Tervezett feladata a Hold megközelítése – körpályára állás, felületének fényképezése és a Hold körüli térség kutatása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
Jellemzői
[szerkesztés]Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.
1968. április 7-én a bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,78 perces, 51,78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai: perigeuma 189 kilométer, apogeuma 242 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. Hasznos tömege 1700 kilogramm. Április 8-án pályakorrekciót hajtottak végre a hideggáz-fúvókák segítségével. A holdautomata teljesen megegyezett a Luna–12 űrszondával.
Felépítése: szállító- valamint fékezőegység, vezérlőegység, csillagérzékelő (tájolás), orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, kormányhajtóművek; fékezőegység, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű. Az önálló holdszputnyik belsejében rádiórendszer (adó-vevő), vezérmű, áramforrások, hőszabályzó, antennák; felületén – plazmadetektor, radiométer, szcintillációs gamma-spektrométer, magnetométer, rádiócsillagászati eszköz. Áramellátását vegyi akkumulátorok biztosították.
Április 10-én végrehajtott fékezést követően a műszertartály nem vált el a hordozó egységtől, Hold körüli pályára állt. Keringési ideje 2 óra 40 perc volt. Hold körüli pályaadatai: 42 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első keringésnél: 160 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első keringésnél 870 kilométer). Az alapkutatáson túli feladata további adatgyűjtés a Holdra történő sima leszállás megvalósításához. Tartalmazott egy teszt Lunohod-egységet a Lunohod-program elősegítésére. 176 Hold körüli fordulat alatt 97 rádiókapcsolatot létesített. Az utolsó kapcsolat a szondával április 30-án volt.
Források
[szerkesztés]- (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Luna–14. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
- Luna-14. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
- Luna-14. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
Elődje: |
Luna-program |
Utódja: |