Luna–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–1
Ország  Szovjetunió
Űrügynökség RKK Enyergija
Gyártó RKK Enyergija
Küldetés típusa közeli elrepülés
NSSDC ID 1959-012A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1959. január 2. 16:41:21 UTC
Indítás helye
Hordozórakéta Luna
Megközelítés 1959. január 4.
Küldetés vége 1959 . január 5.
Az űrszonda
Tömeg 361 kg
Pálya Nap körüli
Excentricitás 0,14767
Inklináció 0,01°
Periódus 450 nap
Apoapszis 1,315 CsE
Periapszis 0,9766 CsE
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–1 témájú médiaállományokat.

A Luna–1 szovjet űrszonda. Az E–1 típusú holdszonda negyedik és egyben a Luna-program részeként első sikeresen indított példánya. Az első mesterséges bolygóvá vált űreszköz.

Küldetése[szerkesztés]

A Hold megközelítése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Valószínű, hogy az eredeti tervek a Holdba való becsapódást tartalmazták.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és épített E–1 típusú űrszonda.

Az 1959. január 2-án a bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. Indítóállásából egy Luna (8K72) típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Az első ember készítette tárgy, amely elérte a második kozmikus sebességet, végleg elhagyva a Föld körzetét. Január 2-án 119 500 kilométerre a Földtől egy patron segítségével nátriumpára-felhőt bocsátott ki a röppálya vizuális mérésének segítésére. A keletkezett felhőt három percen keresztül lehetett megfigyelni. Január 4-én, másfél nap, 34 óra alatt közelítette meg a Holdat. A tervek szerint eredetileg a Hold felszínébe kellett volna csapódnia, de a földi irányítórendszer üzemzavara miatt mintegy 5995 kilométerrel elrepült a Hold mellett. Mivel sebessége kisebb volt a harmadik kozmikus sebességnél, ezért a Nap első mesterséges bolygója lett 450 napos keringési idővel. A kapcsolatot 62 órán keresztül, a Földtől 597 000 kilométerig sikerült fenntartani. A kémiai akkumulátorok kimerülésével az aktív kapcsolat január 5-én megszűnt.

A stabilizált, nagyjából gömb alakú űrszonda hasznos tömege 362 kilogramm. Átmérője 90 centiméter, burkolata alumínium és magnézium ötvözete. Külső felületén volt elhelyezve a magnetométer és hat rúdantenna. A gömb belsejében nitrogéngáz segítségével 20 °C-ot biztosítottak. Belsejében helyezték el a rádióadót, az akkumulátorokat, a műszerek elektronikus egységeit. Műszerei: belső és külső hőmérséklet mérő, kozmikus sugárdetektor, mikrometeorit-érzékelők, négy töltöttrészecske-csapda, magnetométer és Geiger–Müller-számláló.

Eredmények[szerkesztés]

  • A Luna–1 lett az első mesterséges bolygó.
  • Új adatot szolgáltatott a Föld magnetoszférájáról és a bolygóközi térről.
  • Megmutatta, hogy a holdnak nincs magnetoszférája.
  • Új adatokat szolgáltatott a napszélről.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–1 témájú médiaállományokat.
  • Luna-1. zarya.info. [2012. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
  • Luna-1. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  • Luna-1. nasa.gov. [2013. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 12.)

Elődje:
Luna E–1–3

Luna-program
1958–1960

Utódja:
Luna E–1–5