Luna–21

Luna–21
Ország	Szovjetunió
Küldetés típusa	lander/rover
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1973. január 8.
Indítás helye	Baikonur Cosmodrome Site 81/23
Hordozórakéta	Proton
Pályára állás	1973. január 12.
Leszállás a Holdra	1973. január 15.
Küldetés vége	1973. június 3.
Időtartam	146 nap
Az űrszonda
Tömeg	5950 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–21 témájú médiaállományokat.

A Luna–21 (E-8-204-, Луна-21) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdűrhajó. A Luna-program második űreszköze, amely a Hold felszínén helyváltoztatva végzett kutató programot.

Küldetés

Feladata a holdjármű, a Lunohod–2 szállítása, a Hold felszínére juttatása, a holdjármű aktivizálása, az előírt kutatási program teljesítése. Nagy területről részletes panorámafelvételeket készíteni, mérni a talaj fizikai-mechanikai tulajdonságait, kémiai összetételét, lézer-távméréseket, röntgentávcsöves és kozmikus sugárzási vizsgálatok végrehajtása. Új programok voltak, a helyi mágnesesség és a holdi égbolt fényességének megfigyelése.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1973. január 8-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.4 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 190 kilométer, az apogeuma 235 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének indításával több pályamódosítást alakítottak ki. A második újraindításával tudták elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Szerkezetileg és méretében a Luna–17-hez hasonlít. Az eltérés a 840 kilogramm tömegű Lunohod–2 feladatában és tudományos műszerezettségében volt. Repülési ideje 4,32 nap volt.

Január 9-én pályamódosítást hajtottak végre.

Január 12-én a fékezőhajtóművekkel biztosították a Hold körüli pályára állást. Pályaadatok: 60 fokos hajlásszög, 1 óra 58 perces időtartamú, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 90 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 100 kilométerrel körpályat alkotott.

Január 13-án és január 14-én újabb pályamódosításokkal, pályaadatok: 60 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 16 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 110 kilométerrel körpályat alkottak.

Január 15-én háromnapos, 40 fordulatos keringés után előbb szabadeséssel, majd a fékező rakéta segítségével simán leszállt a Mare Serenitatis kráter északkeleti partvidékén. A hatalmas medence mintegy 600 kilométer átmérőjű, a Taurus-hegység határán helyezkedik el. A leszállást követő ellenőrzésen átesve 2,5 órával önállóan folytatta a Lunohod–1 által megkezdett kutatási programokat.

A leszálló egység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, a Lunohod–1-ből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–21. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
• Luna–21. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
• Luna–21. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
• Luna–21. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 5.)

Elődje: Luna–20

Luna-program 1969–1976

Utódja: Luna–22