Lazar Moiszejevics Kaganovics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lazar Moiszejevics Kaganovics
Каганович.jpg
Született 1893. november 10.[1]
Elhunyt 1991. július 25. (97 évesen)[1][2]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • forradalmár
Tisztség
  • First Deputy Premier of the Soviet Union (1953. március 5.–1957. június 29., Lavrentyij Pavlovics Berija, Anasztasz Ivanovics Mikojan)
  • List of secretaries of the Central Committee of the Communist Party of Ukraine (1947. március 3.–1947. december 26., Nyikita Szergejevics Hruscsov)
  • member of the Supreme Soviet of the Soviet Union
  • Member of the Russian Constituent Assembly
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető

Lazar Moiszejevics Kaganovics aláírása
Lazar Moiszejevics Kaganovics aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lazar Moiszejevics Kaganovics témájú médiaállományokat.

Lazar Moiszejevics Kaganovics (orosz betűkkel: Лазарь Моисеевич Каганович; Kabani, 1893. november 22.Moszkva, 1991. július 25.[3]) szovjet kommunista politikus volt, Joszif Visszarionovics Sztálin egyik munkatársa. Az utolsó ősbolsevik.

Életpályája[szerkesztés]

A kijevi kormányzóságban született, ukrajnai zsidó családban. Nem járt iskolába. Már 14 éves korától dolgozott mint cipész. 1911-ben belépett az OSZDMP-be. 1915-ben letartóztatták illegális propaganda terjesztéséért. Az októberi fordulat után az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben lett küldött. A polgárháború alatt a Déli Front vezetőivel, így Sztálinnal, vagy Vorosilovval is kapcsolatba került. Ennek 1922-ben látta hasznát, amikor beválasztották (alig 2 hónappal azután, hogy Sztálin pártfőtitkár lett) a Központi Bizottságba. A szervező-káderelosztó osztály élén állt. A XIII. pártkongresszuson (1924-ben) a KB titkárává választották. 1925-től 1928-ig az Ukrajnai Kommunista Párt első titkára volt. Ezután 1930-ig szakszervezetis, aztán a moszkvai pártbizottság elnöke. A közlekedést szervezi 1931-től. 1931-35 között a moszkvai metró építését irányította. Kaganovicsról nevezték el az egész moszkvai metrót, ezen felül egyik állomását, sőt az első szovjet trolibuszt is (típusjelzésében – LK – Kaganovics nevének kezdőbetűit viselte). Ő irányította a Megváltó Krisztus temploma felrobbantását is, aminek a helyére a gigantikus Szovjetek Palotáját tervezték, amit a háború miatt nem tudtak felépíteni.

Kaganovics ezután is fontos szerepet játszott az Ukrán Kommunista Párt életében: 1930-ban Molotovval együtt a kollektivizálást erőltette, aminek az eredménye lett 1932-33-ban a nagy ukrajnai éhínség (holodomor). Több millióan éhen haltak. Robert Conquest történész szerint Kaganovics és Molotov személyesen felelős az éhínségért. Kb. 140 darab, halálos ítéleteket tartalmazó hosszú listát írt alá a csisztka alatt is.

1937-től nehézipari, 1939-ben üzemanyagipari, 1939-40 között olajipari népbiztos. A háború után építőanyagipari népbiztos volt. 1947-től a Minisztertanács elnökhelyettese. 1952-től az Elnökség tagja.

Kaganovics Sztálin halála előtt kissé elvesztette tekintélyét a pártban: több történész szerint Sztálin újabb tisztogatást tervezett. Zsidó volta miatt az antiszemita kampányban is sor kerülhetett volna rá.

Sztálin halála után miniszterelnök-helyettes lett, de politikailag meggyengült. Meggyőződéses sztálinista volt. 1957-ben szembefordult a Központi Bizottság desztalinizálást követelő többségével, a személyi kultusz felszámolására irányuló politikával. Malenkovval és Molotovval együtt kizárták a KB-ből (1957), majd a pártból is (1961, XXII. kongresszus). Idős korára csaknem megvakult. Leginkább azon problémázott, hogy ha Molotovot visszavették a pártba, őt miért nem. David Remnick leír egy esetet, amikor az öreg Kaganovics azt nyilatkozta, hogy nem bánt meg semmit, amit csinált, és nem értette, kinek mi baja Sztálinnal, ha megmentette a világot a fasizmustól. Gorbacsov reformjait „katasztrófának” tartotta. 1991. július 25-én halt meg, néhány héttel a rendszerváltás előtt.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Find a Grave, 2017. október 9., 44980876, Lazar Moiseyevich Kaganovich
  3. Francis X. Clines. „L. M. Kaganovich, Stalwart of Stalin, Dies at 97”, The New York Times, The New York Times Company, 1991. július 27. (Hozzáférés ideje: 2014. július 26.) 

További információk[szerkesztés]