Laki Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laki Kálmán
Dr. Laki Kálmán mellszobra Abádszalókon
Dr. Laki Kálmán mellszobra Abádszalókon
Született 1909. február 1.
Szolnok
Elhunyt 1983. február 12. (74 évesen)
Bethesda
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása biokémikus,
fiziológus,
egyetemi oktató
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Laki Kálmán témájú médiaállományokat.

Laki Kálmán vagy Koloman Laki (Szolnok, 1909. február 1.Bethesda, USA, 1983. február 12.) Kossuth-díjas biokémikus, fiziológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az 1948 után amerikai emigrációban élő tudós jelentős eredményeket ért el a véralvadás biokémiai, élettani mechanizmusának feltárásában. Lóránd László és az ő kutatásaihoz fűződik a véralvadékot képező fibrinháló stabilizálásáért felelős enzim, az ún. XIII-as faktor felfedezése.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait hadiárvaként végezte Szolnokon és Cegléden. 1929-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi karának hallgatója volt, amelyet 1933-ban végzett el. Ezt követően a természettudományi és matematikai karra iratkozott be, ahol 1935-ben vegyész-, 1936-ban pedig – az országban elsőként – biokémiai doktori oklevelet szerzett. Orvoshallgatóként már másodéves biokémiai vizsgáit követően Szent-Györgyi Albert szűkebb tanítványi körébe került, s mentora meghívására 1933-tól 1941-ig a szegedi egyetem orvosi vegytani intézetében dolgozott gyakornokként, majd tanársegédként. A Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával 1938–1939-ben a Manchesteri Egyetem kémiai intézetében képezte tovább magát. 1941-ben magántanári képesítést szerzett „A molekulaszerkezet jelentősége a biokémiában” című tárgykörből. 1944-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán oktatott adjunktusként, 1947-től pedig ismét a szegedi Szent-Györgyi-intézetben tanított biokémiát címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel.

1948-ban Nyugatra emigrált, s előbb az angliai Leedsi Egyetem vendégprofesszora volt, majd az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1949-től a bethesdai (Maryland) Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) tudományos munkatársaként tevékenykedett, 1963-tól pedig az intézet biokémiai kutatólaboratóriumát vezette. Emellett a Szent-Györgyi Albert által 1973-ban alapított Nemzeti Rákkutató Alapítvány (National Foundation for Cancer Research) bethesdai igazgatója is volt. Tudományos pályájával párhuzamosan a Párizsi Egyetemen és az erlangeni Frigyes Sándor Egyetemen is megfordult vendégprofesszorként. 1962-ben a Párizshoz közeli Gif-sur-Yvetteben, a Természetes Anyagok Kémiai Intézetében (Institut de chimie des substances naturelles), 1963-ban a Párizsi Egyetem fizikokémiai intézetében, emellett több alkalommal az izraeli rehovóti Weizmann Tudományos Intézetben folytatott kutatásokat.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos pályájának és eredményeinek legjava az Amerikai Egyesült Államokhoz kötődik. Szegedi éveiben általános biokémiai, élettani problémákkal foglalkozott, nagy figyelmet szentelt az anyagcsere-folyamatokon belül a biológiai oxidációk molekuláris folyamatainak feltárására, de olyan kérdésekkel is behatóan foglalkozott, mint például a maleinsav hatása a sejtlégzésre.

Pályája későbbi szakaszában fő kutatási területe a véralvadás biokémiai, molekuláris biológiai, fiziológiai vizsgálata volt. Ennek során feltárta a véralvadás hátterében álló fibrinogén átalakulását, a fibrinképződés folyamatát és egy fehérjebontó enzim, a trombin hatásmechanizmusát a folyamatban. Megállapították, hogy a trombin felelős a vérlemezkék vázának összehúzódásáért. Kollégáival – főként a szintén emigráns Lóránd Lászlóval – közösen végzett kutatások során felfedezték a vér egy addig ismeretlen, s a véralvadás folyamatában fontos tényezőként leírt fehérjéjét (XIII-as faktor vagy Laki–Lóránd-faktor), amely a véralvadék fő szerkezeti anyaga, a fibrinháló stabilizálásáért felelős.

Az izomműködés molekuláris mechanizmusára vonatkozó kvantum-biokémiai vizsgálatok során – ugyancsak munkatársaival – felfedezték a tropomiozin-A izomfehérjét, és felismerték a fehérjékhez kötődő neutrális sók hatását a peptidláncok cisz-transz-izomériára. További vizsgálataik során bebizonyították, hogy a szemikinonok egy szabad elektront tartalmaznak. Laki egyes kutatási eredményeivel hozzájárult a rákkutatáshoz is, így például behatóan vizsgálta a transzglutamináz enzimeknek a daganatfejlődésben és az áttétek kialakulásában játszott szerepét.

Hozzávetőlegesen másfél száz szakcikke mellett három tanulmánykötetet szerkesztett. Az óhazával való tudományos kapcsolatai az 1960-as évek közepétől felerősödtek, s több fiatal tudós számára ösztöndíjat és laboratóriumában kutatási lehetőséget biztosított.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Külföldre távozásakor, 1948-ban tagságától megfosztották; akadémiai tagságát csak 1989-ben, posztumusz állították helyre. Élettani kutatási eredményei elismeréseként 1948-ban átvehette a Kossuth-díj ezüst fokozatát. 1976-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták.

Választott hazájában a New York-i Tudományos Akadémia, 1955-től pedig washingtoni Nemzeti Tudományos Akadémia tagja volt. 1973-ban elnyerte a Mitchell Alapítvány nagydíját.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Fibrinogen. Ed. by Koloman Laki. London: Arnold; New York: Dekker. 1968.  
  • Contractile proteins and muscle. Ed. by Koloman Laki. New York: Dekker. 1971.  
  • The biological role of the clot-stabilizing enzymes: Transglutaminase and factor XIII. Ed. by Koloman Laki. New York: New York Academy of Sciences. 1972.  

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Laki Kálmán témájú médiaállományokat.
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 53. o. ISBN 9630544202  
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 516–517. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 745. o. ISBN 9639257044  
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 52. o. ISBN 9635474148  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 771–772. o.