Kula (Bulgária)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kula (Кула)
A római Castra Martis romjai
A római Castra Martis romjai
Közigazgatás
Ország Bulgária
MegyeVidin megye
KistérségKulai kistérség
Rang város
Polgármester Vlagyimir Vlagyimirov
Irányítószám 3800
Körzethívószám 0938
Népesség
Teljes népesség
  • 3110 fő (2020. jún. 15.)[1]
  • 2819 fő (2020. jún. 15.)[1] +/-
Népsűrűség48,8 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság204 m
Terület63,738 km²
Időzóna EET, EEST
Elhelyezkedése
Kula (Bulgária)
Kula
Kula
Pozíció Bulgária térképén
é. sz. 43° 53′ 15″, k. h. 22° 31′ 17″Koordináták: é. sz. 43° 53′ 15″, k. h. 22° 31′ 17″
Kula weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kula témájú médiaállományokat.

Kula (bolgárul: Кула) Bulgária északnyugati részén fekvő város. Vidin és Belogradcsik után Vidin megye harmadik legnépesebb települése, valamint Kula község adminisztratív központja, amely a megyeszékhelytől 30 km-re nyugatra, a Vrška čuka-határátkelőtől 13 km-re keletre fekszik. 2020-ban a város lakossága 3110 fő volt. Legfőbb nevezetessége a római kori Castra Martis városának romjai.[3]

Fekvése[szerkesztés]

A város Bulgária északnyugati nyúlványában elterülő, a Dunára lejtő dombvidéken fekszik, a folyam légvonalban 25 km-re folyik a központtól. A település a szerb-bolgár határtól keletre található, a rajta áthaladó 14-es főúton a Vrška čuka határátkelő mindössze 13 km-re van, míg a Vidin–Calafat híd és bolgár-román átkelőhely 41 km-re található.

Története[szerkesztés]

Római uralom[szerkesztés]

A Kr. u. 1. században a Római Birodalom meghódította a Balkán-hegység és a Duna közötti területeket, amelyeket aztán Moesia tartományba integráltak, ekkor erősített limes épült a Duna és a Via Istrum mentén. Ennek részeként erődöket és őrhelyeket építettek, amelyek közül az egyik Castra Martis volt. Az újonnan létrehozott város biztosította a Naissususban található Via Istrum és a Via Militaris közötti elágazást a nyugati Hemus-hegységben (a Balkán-hegység korabeli neve) található Vrška čuka-hágó felett. Az erőd a háború istenéről, Marsról kapta a nevét.[4]

A dák–római háborúk végén Traianus császár Dacia meghódításával a határt északra tolta. A 3. század végén és a 4. század elején, Dacia elhagyása után Aurelianus császár alatt, az al-dunai limesszakaszt újjáépítették és megerősítették, beleértve Castra Martist is.

A város fontos püspökség volt, amelynek püspöke, Calvus 342-ben részt vett a serdicai zsinaton. Gratianus nyugat-római császár 378-ban ide vonult vissza az argentovariai csata után. Éppen Adrianopel felé tartott, hogy Valens kelet-római császárnak fegyveres segítséget nyújtson a gótok ellen, amikor csatába keveredett. 408-ban vagy 409-ben a hunok foglalták el Uldin vezetésével, aki később Trákiához csatolta.[5][6] A 4. században többször is érintették a gótok támadásai. Prokopiosz szerint Castra Martis egyike volt azoknak az erődöknek, amelyeket I. Justinianus (527–565) kelet-római császár épített a szláv törzsek inváziója ellen. Az újjáépített erődöt a szlávok és avarok vették át a 6. században. Az 586-588-as avar invázió során az ősi város végleg megsemmisült.

A következő évszázadokban a régió központja a közeli Vidinbe tevődött át. Csak a 13. és a 14. században, a második bolgár birodalom és a Vidini Királyság idején építették újjá és erősítették meg az erődöt, amely Vidin védelmének egyik sarokköve volt. 1396-ban az erődöt az oszmán törökök elfoglalták és végül elpusztították.

Az ősi erődöt Felix Philipp Kanitz osztrák-magyar részész találta meg. A városban ma egy helyi múzeum mutatja be az erőd leleteit és Castra Martis miniatűr rekonstrukcióját. A város jelenlegi neve az erőd még megmaradt tornyából (bolgárul Kula) származik. Emellett az ókori város 2005 óta az antarktiszi Livingston-sziget egyik dombjának, a Castra Martis-dombnak a névadója.[7][8]

Az oszmán uralomtól napjainkig[szerkesztés]

Az oszmán hódítás után a város a vidini szandzsák része lett. A 18. században a renegát Osman Pazvantoğlu janicsár uralma alá tartozott. 1850-ben Okolija, Vidin, Kula, Lom és Belogradcsik lakossága megkísérelt egy törökellenes felkelést kirobbantani (vidini felkelés), amelyet azonban brutálisan levertek.

A krími háború (1853-1856) után 600 cserkesz családot telepítettek Kulába. Midhat pasa uralma számos reformot indított el. Megújult a Vidin felé vezető út, és Kulában 1859-ben megnyílt az első bolgár iskola, amelyet a bolgár közösség finanszírozott. A Péter-Pál-templom 1863 és 1864 között épült. Kula a közeli Vidin gazdasági fellendüléséből is profitált a dunai hajózás növekedése miatt. Amikor azonban a szomszédos Lomot 1866-tól országút kötötte össze a fővárossal, Szófiával, Vidin és környezete lemaradt, és jelentősége érezhetően visszaesett. Kula lakossága részt vett az 1876-os véres áprilisi felkelésben, az elesett szabadságharcosokat a közeli Rakovszki kolostorban temették el. Bulgária felszabadításával az 1877-78-as orosz–török háború után egy orosz hadtestet Kulában állomásoztattak.

A csendes kisvárosban napjainkban a gumi- és műanyaggyártás dominál, valamint a közeli határátkelők miatti átmenő forgalom.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-06-2020_2.txt
  2. https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-06-2020_2.txt
  3. 5. ANCIENT CASTLE CASTRA MARTIS (bg-BG nyelven). www.danubelimes-robg.eu. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  4. Mementos for http://news.myvidin.com/about-15605.html around 2010-01-01: http://mementoweb.org/list/20120713020950/http://news.myvidin.com/about-15605.html #memento -. timetravel.mementoweb.org. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  5. (1975. december 31.) „Die europäischen Hunnen”. DOI:10.1515/9783110832204.  
  6. Beşevliev, Veselin (1969. január 1.). „Bemerkungen über die antiken Heerstraßen im Ostteil der Balkanhalbinsel”. Klio 51 (51). DOI:10.1524/klio.1969.51.51.483. ISSN 2192-7669.  
  7. SCAR Composite Gazetteer. data.aad.gov.au. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  8. Иванов, Любомир. СПРАВОЧНИК НА БЪЛГАРСКИТЕ ГЕОГРАФСКИ ИМЕНА В АНТАРКТИКАBulgarian Antarctic Gazetteer (bolgár nyelven). Комисия по антарктическите наименования, Bolgár Külügyminisztérium Antarktiszi Földrajzinév-bizottsága, 77. o. (2021. május) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kula (Bulgarien) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.