Kokas Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kokas Ignác (Vál, 1926. március 4.2009. november 11.[1]) Kossuth-díjas magyar festő. A gesztusfestészet kiváló hazai képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től haláláig.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekéveit szülőföldjén, a Váli-völgy közepén, Fejér megyében töltötte, talán innen származik különös természetszeretete, tiszteli a földet, a vizet, a fákat, a madarakat, az elhagyott épületeket és kőbányákat, szereti a napot, benne a természet erejét, tisztelettel tekint a küzdőkre, az életért harcolókra, a győzelemért megszenvedőkre.[2]

Édesapja asztalosmester volt, Kokas Ignác is asztalosnak tanult, de már korántól érdekelte a festés és a rajzolás. Magánúton elvégezte a 4 polgárit, s 1947-ben bekerült a budapesti Dési Huber Népi Kollégiumba, itt jó barátja lett Nagy Lászlónak, aki ebben az időben szintén a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, és fel is vették.

1952-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A főiskolán a konstruktivista Kmetty János és a posztnagybányai Bernáth Aurél voltak a mesterei. Kmettytől a geometriai formák tiszteletét, Bernáth Auréltól a szabadban festés szeretetét tanulta meg. Hamar nemet mondott azonban a „kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között, ami azt jelenti, hogy festői foltokból építkezik, műveit nem konstruktivista szabályszerűség határozza meg.

Diplomamunkája 1952-ben Az asztalos című kép volt, amelyet édesapjáról mintázott. A kép nagy sikert aratott, megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria. Sokat festett a szabadban, a festést mindig élvezte, akvarelleket is készített. Nagy kihívást jelentett számára, hogy murális[3] feladatokat kapott megbízásból, így készültek el az oroszlányi és a székesfehérvári sgraffitók, a győri murális megbízatást végül visszaadta, maradt „rongyos" festő. A test-lélek-környezet harmóniájának megformálására erősen vágyódott, e tekintetben Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá legnagyobb hatással.

Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott, majd 1969-től minden évben néhány hónapot Ginza-pusztán töltött (elhagyatott uradalom volt Alcsút mellett), s ekkor kezdődött el „Ginza korszaka”. Itt festette teljesen egyéni stílusú képeit az alakos és a non-figuratív ábrázolás határán, kiváló kompozícióteremtő képességgel és erőteljes kolorittal, egyetemes emberi mondanivalókkal.

1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, számos jeles tanítványa volt, köztük El Kazovszkij, Fehér László.

Vál díszpolgára volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, majd 2009. november 11-én reggel halt meg Válon, 84 évesen.

Ars poétikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Kokas Ignác arra törekszik, hogy művészetének eszközeivel témájáról mindent elmondjon, ami lényeges, mégpedig úgy, hogy a festménnyel kifejezze művészetének végső mondanivalóját: az élet nehéz, de szép.” (Chikán Bálint)[2]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1952 Az asztalos (édesapjáról mintázta) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1956 A bányász (MNG)
  • 1968 Elhagyom a falum (farost, olajtempera, 220 x 285 cm; Kiscelli Múzeum)
  • 1971 Néma ház (farost, olajtempera, 50 x 105 cm; MNG)
  • 1971 Ginza hídja (farost, plextol, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1971 Vergődés (farost, plextol, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1972 Liturgikus táj (farost, plextol 107.5 x 85 cm; magántulajdonban)
  • 1975 Búcsú Ginzától (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1975 Kapualj (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Tavaszi táj madarakkal (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Zsombékos táj (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Az űrhajós (MNG)
  • 1977 Kicsi lámpás (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1977 Romos táj (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1978 Csapda (farost, olajtempera, 128 x 86 cm; magántulajdonban)
  • 1980 Ívek és pillérek
  • 1981 A mélység vonzása (olajtempera, farost, 75 x 75 cm; magántulajdonban)
  • 1983 Présház az Anna-hegyi keresztnél (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1983 November (farost, olajtempera, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Ősz Ginza-pusztán (farost, olajtempera, 60 x 100 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Zúzmarás táj (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1988 Árnyalakok Ginzán (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1989 Kora őszi táj (farost, plextol, 70 x 106 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Ég és föld között
  • 1992 Aranykapu (farost, plextol, 80 x 136,5 cm; magántulajdonban)
  • 1992 Titok
  • 1992 A temető is múlandó (papír, akril, plextol, 40 x 55 cm; magántulajdonban)
  • 1992 Meghitt pillanat (farost, plextol, 40 x 30 cm; magántulajdonban)
  • 1993 Elszáll a madár (farost, plextol, 75 x 92 cm; magántulajdonban)
  • 1993 A megrepedt híd (farost, plextol, 46 x 32 cm; magántulajdonban)
  • 1993 Arc nélkül (farost, plextol, 46 x 32 cm; magántulajdonban)
  • 1994 A 100 éves présház ablaka (farost, plextol, 41 x 56 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Alkonyatkor (farost, plextol, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Belső kert kapuja (farost, plextol, 70 x 98 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Kismadár (farost, akril, 18 x 16 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Égi küszöb (farost, plexol, 71.5 x 89 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Nyitott ablak éjszaka (farost, plextol, 49 x 68 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Hajnali derengés (farost, plextol, 32 x 45.5 cm; magántulajdonban)
  • 1997 Hullámok vagy felhők (farost, plextol, 43,5 x 47 cm; magántulajdonban)
  • 1999 Sétáló madár
  • 2000 Éjszaka születése
  • 2000 Teremtés utáni valahányban
  • 2003 Csöndesen alkonyodik (farost, plextol, 81 x 130 cm; magántulajdonban)
  • 2004 A kis alkonyati kép (farost, akril, 52 x 62 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Látjátok, feleim (papír, akril, 60 x 42; magántulajdonban)
  • 2004 Tél után (papír, akril 41 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Viruló enyészet (farost, plextol, 73 x 55 cm; magántulajdonban)[4]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózsa Gyula Kokas Ignác c. könyvének borítófedele

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523604
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 422–424. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Index – elhunyt Kokas Ignác festő
  2. ^ a b Chikán Bálint i.m.
  3. murális = fali díszítés
  4. Legtöbb kép adata Rózsa Gyula Kokas Ignácról szóló könyvéből való, i.m.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]