Kokas Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kokas Ignác
Született 1926. március 4.
Vál
Meghalt 2009. november 11. (83 évesen)
Vál
Nemzetisége magyar
Iskolái Dési Huber Népi Kollégium
Képzőművészeti Főiskola
Aki hatott rá Csontváry Kosztka Tivadar

Kokas Ignác (Vál, 1926. március 4.2009. november 11.[1]) Kossuth-díjas magyar festő. A gesztusfestészet kiváló hazai képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től haláláig.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekéveit szülőföldjén, a Váli-völgy közepén, Fejér megyében töltötte, talán innen származik különös természetszeretete, tiszteli a földet, a vizet, a fákat, a madarakat, az elhagyott épületeket és kőbányákat, szereti a napot, benne a természet erejét, tisztelettel tekint a küzdőkre, az életért harcolókra, a győzelemért megszenvedőkre.[2]

Édesapja asztalosmester volt, Kokas Ignác is asztalosnak tanult, de már korántól érdekelte a festés és a rajzolás. Magánúton elvégezte a 4 polgárit, s 1947-ben bekerült a budapesti Dési Huber Népi Kollégiumba, itt jó barátja lett Nagy Lászlónak, aki ebben az időben szintén a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, és fel is vették.

1952-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A főiskolán a konstruktivista Kmetty János és a posztnagybányai Bernáth Aurél voltak a mesterei. Kmettytől a geometriai formák tiszteletét, Bernáth Auréltól a szabadban festés szeretetét tanulta meg. Hamar nemet mondott azonban a „kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között, ami azt jelenti, hogy festői foltokból építkezik, műveit nem konstruktivista szabályszerűség határozza meg.

Diplomamunkája 1952-ben Az asztalos című kép volt, amelyet édesapjáról mintázott. A kép nagy sikert aratott, megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria. Sokat festett a szabadban, a festést mindig élvezte, akvarelleket is készített. Nagy kihívást jelentett számára, hogy murális feladatokat kapott megbízásból, így készültek el az oroszlányi és a székesfehérvári sgraffitók, a győri murális megbízatást végül visszaadta, maradt „rongyos" festő. A test-lélek-környezet harmóniájának megformálására erősen vágyódott, e tekintetben Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá legnagyobb hatással.

Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott, majd 1969-től minden évben néhány hónapot Ginza-pusztán töltött (elhagyatott uradalom volt Alcsút mellett), s ekkor kezdődött el „Ginza korszaka”. Itt festette teljesen egyéni stílusú képeit az alakos és a non-figuratív ábrázolás határán, kiváló kompozícióteremtő képességgel és erőteljes kolorittal, egyetemes emberi mondanivalókkal.

1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, számos jeles tanítványa volt, köztük El Kazovszkij, Fehér László.

Vál díszpolgára volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, majd 2009. november 11-én reggel halt meg Válon, 84 évesen.

Ars poétikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Kokas Ignác arra törekszik, hogy művészetének eszközeivel témájáról mindent elmondjon, ami lényeges, mégpedig úgy, hogy a festménnyel kifejezze művészetének végső mondanivalóját: az élet nehéz, de szép.” (Chikán Bálint)[2]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1952 Az asztalos (édesapjáról mintázta) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1956 A bányász (MNG)
  • 1968 Elhagyom a falum (farost, olajtempera, 220 x 285 cm; Kiscelli Múzeum)
  • 1971 Néma ház (farost, olajtempera, 50 x 105 cm; MNG)
  • 1971 Ginza hídja (farost, plextol, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1971 Vergődés (farost, plextol, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1972 Liturgikus táj (farost, plextol 107.5 x 85 cm; magántulajdonban)
  • 1975 Búcsú Ginzától (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1975 Kapualj (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Tavaszi táj madarakkal (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Zsombékos táj (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1976 Az űrhajós (MNG)
  • 1977 Kicsi lámpás (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1977 Romos táj (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1978 Csapda (farost, olajtempera, 128 x 86 cm; magántulajdonban)
  • 1980 Ívek és pillérek
  • 1981 A mélység vonzása (olajtempera, farost, 75 x 75 cm; magántulajdonban)
  • 1983 Présház az Anna-hegyi keresztnél (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1983 November (farost, olajtempera, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Ősz Ginza-pusztán (farost, olajtempera, 60 x 100 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Zúzmarás táj (farost, olajtempera, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1988 Árnyalakok Ginzán (farost, olajtempera, 50 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1989 Kora őszi táj (farost, plextol, 70 x 106 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Ég és föld között
  • 1992 Aranykapu (farost, plextol, 80 x 136,5 cm; magántulajdonban)
  • 1992 Titok
  • 1992 A temető is múlandó (papír, akril, plextol, 40 x 55 cm; magántulajdonban)
  • 1992 Meghitt pillanat (farost, plextol, 40 x 30 cm; magántulajdonban)
  • 1993 Elszáll a madár (farost, plextol, 75 x 92 cm; magántulajdonban)
  • 1993 A megrepedt híd (farost, plextol, 46 x 32 cm; magántulajdonban)
  • 1993 Arc nélkül (farost, plextol, 46 x 32 cm; magántulajdonban)
  • 1994 A 100 éves présház ablaka (farost, plextol, 41 x 56 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Alkonyatkor (farost, plextol, 60 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Belső kert kapuja (farost, plextol, 70 x 98 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Kismadár (farost, akril, 18 x 16 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Égi küszöb (farost, plexol, 71.5 x 89 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Nyitott ablak éjszaka (farost, plextol, 49 x 68 cm; magántulajdonban)
  • 1996 Hajnali derengés (farost, plextol, 32 x 45.5 cm; magántulajdonban)
  • 1997 Hullámok vagy felhők (farost, plextol, 43,5 x 47 cm; magántulajdonban)
  • 1999 Sétáló madár
  • 2000 Éjszaka születése
  • 2000 Teremtés utáni valahányban
  • 2003 Csöndesen alkonyodik (farost, plextol, 81 x 130 cm; magántulajdonban)
  • 2004 A kis alkonyati kép (farost, akril, 52 x 62 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Látjátok, feleim (papír, akril, 60 x 42; magántulajdonban)
  • 2004 Tél után (papír, akril 41 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Viruló enyészet (farost, plextol, 73 x 55 cm; magántulajdonban)[3]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózsa Gyula Kokas Ignác c. könyvének borítófedele

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523604
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 422–424. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Index – elhunyt Kokas Ignác festő
  2. ^ a b Chikán Bálint i.m.
  3. Legtöbb kép adata Rózsa Gyula Kokas Ignácról szóló könyvéből való, i.m.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]