Kistétényi Melinda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kistétényi Melinda
Életrajzi adatok
Született Budapest,
1926. július 25.
Elhunyt Budapest,
1999. október 20. (73 évesen)
Pályafutás
Hangszer orgona
Tevékenység zeneszerző, karvezető, zenepedagógus

Kistétényi Melinda, másként: Kaindl (Budapest, 1926. július 25. – Budapest, 1999. október 20.) magyar zeneszerző, karvezető, orgonaművész, zenepedagógus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zeneakadémián Bárdos Lajosnál egyházzenét, Viski Jánosnál zeneszerzést tanult, Ferencsik Jánoshoz karnagyképzőre járt, végül 1949-ben középiskolai énektanár és karvezető diplomát szerzett.

Helyettes karnagy és korrepetítor volt a SZOT-kórusnál, majd a Zeneakadémián először énektanárok mellett, majd a karvezetés tanszakon dolgozott korrepetitorként. 1955-től óraadó tanár, majd 1957-től kinevezett szolfézstanár volt, 1989-es nyugalomba vonulásáig. Növendékei közé tartozott többek közt Schiff András, Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Sass Sylvia és Kincses Veronika is. A zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt.

Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten, legendás rögtönző volt, hangversenyeit gyakran úgy állította össze, hogy a második rész improvizációból álljon. Foglalkozott dalok, kórusművek és oratóriumok szövegeinek fordításával és írásával is, pl. ő írta Kodály Epigrammáinak szövegét.

Dalokat, kórusműveket írt Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Arany János, József Attila, Weöres Sándor verseire, valamint Shakespeare szonettjeire. Két táncjáték, A halálra táncoltatott lány balladája és a Szerenád is az ő nevéhez fűződik, ez utóbbit külföldön is bemutatták. Feldolgozott walesi, skót és angol népdalokat is.

Főbb művei:

  • Oboaszvit (1957)
  • Orgonaszvit (1957)
  • Orgonaverseny (1962)
  • Adj már csendességet! (1971)
  • A vízrenéző (1972-73)
  • Járkálj csak, halálraítélt (1978)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]