Bágya András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bágya András
Bágya András.jpg
Életrajzi adatok
Született 1911. december 8.
Arad
Elhunyt 1992. november 4. (80 évesen)
Budapest
Házastársa Toldy Mária
Pályafutás
Műfajok könnyűzene
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bágya András témájú médiaállományokat.

Bágya András (Arad, 1911. december 8.Budapest, 1992. november 4.) EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének egyik meghatározó alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláit Déván és Vajdahunyadon végezte. 1927 és '32 között Kolozsvárt végezte a zeneakadémiát Martian Negrea és Alexandru Schelletti tanítványaként. 1932-től, tizenkét éven át a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium zenetanára volt. Már ekkor komponált kórusműveket a diákoknak. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített és amerikai hadifogságba esett. Innen szabadulva Bu­dapesten telepedett le. Előbb zongorázott a Holéczy-együttesben, majd 1947-tól a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának külső munkatársa, később vezetője lett.

Számos sikeres táncdalt, film- és operettzenét szerzett (pl. Meg­áll az idő – 1957; Micsoda éjszaka! – 1958 és Csini­baba stb.) Sok dalt hangszerelt a Táncdalfesztiválokra is.

Első felesége Toldy Mária (később ifj. Malek Miklós és Malek Andrea édesanyja) táncdalénekesnő, a második Kemény Ka­talin közgazdász volt.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Slágerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadók szerint csoportosítva:

  • Hollós Ilona
    • A csókod mindig jólesik
    • Én megpróbáltam haragudni rád
    • Megáll az idő (1957)
    • Nem állhat közénk (1962)
  • Kovács Kati
    • Hiányzol (1966)
    • A történtek után (1968)
    • Fekete madár (1971)
    • Ugyanez az utca ez (1974)
    • Én igazán szerettelek (1975)
    • Van ilyen (1982)
    • Nem elég (1986)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Síremlékét Budapesten a Farkasréti temetőben faragott kopja jelöli.
Második felesége családi alapot hozott létre férje emlékére, amelyből évente egy diák részesült ösztöndíjban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]