Kisebbségi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kisebbségi nyelv egy ország kisebbsége által beszélt nyelv. Az ilyen embereket nyelvi kisebbségnek is hívják. A 193 szuverén államból (2008-ban) mintegy 5000-7000 nyelvet beszélnek, ez azt vonja maga után, hogy ezek nagy száma a kisebbségi nyelvek közé tartozik.

Európában és a világ számos olyan részén, mint pl. Kanada, a kisebbségi nyelvek alkotmányosan rögzített jogi státusszal is rendelkeznek. A kanadai alkotmányban a 23. szakasz foglalkozik a szabadságjogokkal, amely megadja a jogok a kisebbségi nyelvek oktatásban való használatára.

Vannak olyan kisebbségi nyelvek, melyek az államnyelv mellett hivatalos nyelvként is használatosak. Ilyen pl. az ír nyelv Írországban, a baszk nyelv Spanyolországban, a fríz nyelv Hollandiában.

A definíció a nemzetközi jog szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája alapján:

regionális vagy kisebbségi nyelv
  1. egy állam adott területen belül, az állam többi csoportjánál kisebb nemzetiségű csoport által beszélt nyelv, és...
  2. az állam hivatalos nyelvétől különböző nyelv.

A legnagyobb kisebbségi nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi közösségek, melyek nem alkotnak egyik országban sem többséget, de a nyelvük mégis hivatalos státuszt visel:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Minority language című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.