Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (rövidítése KÉE) illetve jogelődjei 1853-tól 1945-ig, majd 1953-tól 2000-ig önállóan működő, kertészmérnöki, illetve az 1960-as évektől élelmiszeripari mérnöki és tájépítészi képzést nyújtó felsőoktatási intézmény volt Budapesten. Az egykori tanintézet napjainkban a Budapesti Corvinus Egyetem szervezeti egysége.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanintézmény története 1853-ig nyúlik vissza, ekkor alapította Entz Ferenc Pesten a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet, amely pár év elteltével, 1859-ben Budára került Kertész- és Vincellériskola néven. Az elméleti oktatás mellett története e korai szakaszában alakították ki több kataszteri holdat kitevő területen, a Gellért-hegy déli lankáin az iskola később Budai arborétum néven ismert kertészeti telepét, ahol a gyakorlati munkát sajátíthatták el, illetve növénynemesítési, szelekciós kísérletekkel foglalkozhattak a diákok. 1894-ben az intézményt az 1893-ban alapított Budapesti Pomológiai és Kertészeti Intézet integrálásával párhuzamosan átszervezték. A hároméves képzést nyújtó, Kertészeti Tanintézet néven tovább működő iskolába ekkortól fiúk és lányok egyaránt járhattak, amennyiben előzőleg elvégezték a gimnázium hatodik osztályát vagy valamely középfokú gazdasági tanintézetet. A hároméves tanulmányi időszak végeztével és a záróvizsgák sikeres letételével a diákok oklevelet kaptak.

1939-ben akadémiai rangra emelték Kertészeti Akadémia néven, ahova csak érettségizett fiatalok jelentkezhettek felvételre. 1943-ban a tanulmányi időszakot négy évre emelték, s ekkortól Kertészeti és Szőlészeti Főiskola néven működött tovább a tanintézmény. 1945-ben önállóságát elveszítette, s a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlészettudományi Kara lett. 1953-ban visszanyerte önállóságát, s ismét Kertészeti és Szőlészeti Főiskola néven működött. Ebben az időszakban épült ki a főiskola Péteri-majori (Soroksár) kísérleti üzeme és tangazdasága, illetve jelentős szervezeti átalakítások zajlottak az iskolában, megszervezték az élelmiszer-ipari üzemmérnökök és a tájépítészek képzését. Az 1968. évi 25. törvényerejű rendelet egyetemi rangra emelte Kertészeti Egyetem néven. Az immár ötéves képzés ekkortól két karon folyt az egyetemen. A Kertészeti Karon leendő kertészmérnökök, kertészeti üzemmérnökök és kertépítő mérnökök tanultak, az Élelmiszer-ipari Karon pedig üzemmérnöki oklevelet szerezhettek a hallgatók. Az egyetemhez tartozott a Kecskeméten megnyitott, hároméves képzést nyújtó Kertészeti Főiskola, illetve a szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolai Kar. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem néven 1987 óta működött.

A hallgatók száma az 1980-as években ezer körül mozgott. A 2000-ben lebonyolított felsőoktatási integráció során az egyetem önállóságát elveszítve a Szent István Egyetem része lett, 2003-ban pedig a Budapesti Corvinus Egyetem szervezeti egysége lett.

A tanintézmény az 1860-as évektől a XI. kerületi Ménesi úton működött. Az 1970-es években készült el modern főépülete a Villányi út 33–35. szám alatt, s a Ménesi úti épületek is újabb épületszárnyakkal bővültek.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 668–669. o. ISBN 963-05-6410-6
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 830. o. ISBN 9639257028