Tomcsányi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tomcsányi Pál
Született 1924. február 27.
Budapest
Elhunyt 2018. február 22. (93 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Gyulay Judit (1945–1990)
Szemere Sarolta (1999–2018)
Gyermekei három gyermek
SzüleiTomcsányi Vilmos Pál
Foglalkozása agrármérnök
marketingszakember
egyetemi tanár
akadémikus
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület agrármarketing
fajtakutatás
kutatásmódszertan
életmódgazdaságtan
Tudományos fokozat
Tudományos publikációk száma 279 (2009)
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1995)

Tomcsányi Pál (Budapest, 1924. február 27.Budapest, 2018. február 22.) Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, marketingszakember, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fajtakutatás, a gyümölcs-, a szőlő-, dísznövény- és az erdészeti fajtaminősítés. Az agrármarketing, valamint a kertészeti szabványosítás egyik úttörője. 1983 és 1986 között az Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézet kertészeti és erdészeti igazgatója. Tomcsányi Vilmos Pál(wd) (1880–1959) volt igazságügy-miniszter fia és Tomcsányi Móric (1878–1951) jogász, akadémikus unokaöccse.

Életpályája[szerkesztés]

1942-ben érettségizett a budapesti Fasori Gimnáziumban, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett 1946-ban. Két évvel később gazdasági szaktanári képesítést kapott. Egyetemi tanulmányai közben az egyetem Növénytani Intézete gyakornoka volt. 1946-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1970-től a növénytermesztési és kertészeti tudományok doktora.[2]

1946 januárjától a Közellátási Minisztériumban segédfelügyelőként, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott miniszteri fogalmazóként. 1949-től a Gazdasági Főtanács Titkársága, majd 1952-ig az Országos Tervhivatal (OTH) munkatársa volt. 1951-ben családjával együtt kitelepítették, de OTH-s munkája miatt mentesítést kapott. 1952-ben került a Kertészeti Kutatóintézetbe, majd két évvel később az Országos Növényfajtakísérleti Intézetnek (később Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézet, ma a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal része) tudományos munkatársa lett. 1960-ban tudományos főmunkatársi beosztásba került. 1963-ban tudományos osztályvezetői, majd 1972-ben tudományos főosztályvezetői megbízást kapott. 1983 és 1986 között az intézet kertészeti és erdészeti igazgatói tisztét töltötte be, ekkor nyugdíjba vonult. 1990-ben reaktiválták és kutatóprofesszori kinevezést kapott.

1977-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (ma a Budapesti Corvinus Egyetem része) címzetes egyetemi tanárává avatták. Itt elsősorban élelmiszer-gazdasági, illetve kertészeti marketinget, valamint termék- és fajtaismeretet tanított. Több éven át az Gödöllői Agrártudományi Egyetem Innovációtechnikai és Kutatásmódszertani, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Ökogazdálkodási és Kutatásmódszertani kihelyezett tanszékeinek vezetője. Oktatott általános kutatásmódszertant hat egyetem számos doktori hallgatójának. Az egyetem tiszteletbeli professor emeritus címet adományozott Tomcsányinak 2003-ban.

1969-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Agrár-közgazdasági Bizottságának és a Kertészeti Bizottságnak lett tagja. 1983-ban az MTA Marketingtudományi Bizottságának egyik kezdeményezője és több éven át, egészen 2006-ig elnöke volt. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává választották meg. Részt vett az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Élettudományi Kollégium munkájában is. 1993-ban a Johannita-rend tiszteleti, 2002-ben jogi lovagja lett.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei a fajtaértékelés, illetve a gyümölcs, szőlő, dísznövény és az erdészeti fajtaminősítés (amelynek megalapozója és bevezetője volt), valamint az agrármarketing. Kidolgozta többek között a fajták ökonómiai és preferenciaértékelését, valamint a gyümölcs fajtafenntartó nemesítés módszertanát is. Az Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézetben eltöltött időszakában negyed századon át foglalkozott a kertészeti szabványosítás kifejlesztésével és irányításával.

Legfontosabb eredményeit a tudományszervezés területén érte el: 1966-ban a kutatói ismeretgazdálkodás fogalomkörét dolgozta ki, valamint 1970-ben az agrármarketing tudományos módszereit fejlesztette tovább, valamint bevezette a Kertészeti Egyetem segítségével a felsőoktatásba. Emellett elkészítette az élelmiszer-gazdasági marketingszakmérnök-képzés tananyagát. Ennek keretében felvázolta és bevezette a termékhasznosság modellezését is. A kutatói ismeretgazdálkodás fogalma alapján 1998-ban kidolgozta az általános kutatásmetodológiát (módszertant), valamint az ismeretalkotás és -közlés elméletét és az ahhoz kapcsolódó gyakorlatot a doktori képzéshez.

279 tudományos publikáció, huszonhat könyv és tizenhárom könyvrészlet szerzője vagy társszerzője.[2] Hat gyümölcsfajtaismereti (pomológiai) könyvet tett közzé.

Családja[szerkesztés]

Édesapja Tomcsányi Vilmos Pál (1880–1959) jogász, aki 1920 és 1922 között Magyarország igazságügy-minisztere volt, később a Hágai Nemzetközi Bíróság bírája. Nagybátyja Tomcsányi Móric (1878–1951) jogtudós, az MTA rendes tagja, két alkalommal a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karának dékánja volt.

1945-ben nősült először, felesége Gyulay Judit (1926–1990) volt. Házasságukból három fiúgyermek született: Tomcsányi András növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, István gépészmérnök, a Hungarokombi vezérigazgatója és Pál kertészmérnök. 1999-ben vette feleségül Szemere Sarolta (1926) üzemmérnököt, kézművest.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Számos díjai közül a legjelentősebbek az alábbiak:

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Üzemi gyümölcstermelés (Rayman Jánossal, Rozsnyay Józseffel, szerk., 1952)
  • A kajszibarack és termesztése (Nyújtó Ferenccel, 1959)
  • A gyümölcs útja a fától a fogyasztóig (Mohácsy Mátyással, Peregi Sándorral, szerk., 1963, két nyelven is)
  • Kutatói ismeretgazdálkodás és kézi lyukkártya technikája (1966)
  • Piacos kertészet. A kertészeti marketing alapjai (1973)
  • A kertészeti termékválaszték és termelési szerkezet alapvető összefüggései (akadémiai doktori értekezés, 1975)
  • Az élelmiszer-gazdasági marketing alapjai (1988)
  • A fogyasztói értékítélet és a piacos termelés (akadémiai székfoglaló, 1993)
  • Goods Analysis and Product Strategy in Marketing (1994)
  • A haszon- vagy hasznosságelvűség dilemmája a piacon (akadémiai székfoglaló, 1996)
  • Általános kutatásmódszertan (2000)
  • Piaci áruelemzés és marketing termék-stratégia elméleti háttere és gyakorlati alkalmazása (Tomcsányi Péterrel, 2001)
  • Gondtalanabb gondolkodás (CD, 2004)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meghalt Tomcsányi Pál
  2. a b Tomcsányi Pál. Országos Doktori Tanács, 2009. március 2. (Hozzáférés: 2018. február 27.)

Források[szerkesztés]