Okályi Iván
| Okályi Iván | |
 | |
| Emléktáblája az V. kerületben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1900. április 10. Gádoros |
| Elhunyt | 1968. november 16. (68 évesen) Budapest |
| Ismeretes mint | kertész, egyetemi tanár |
| Nemzetiség |  magyar |
| Állampolgárság | magyar |
| Iskolái | Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Kertészeti Tanintézet (1924) |
| Más felsőoktatási intézmény | Budapesti Tudományegyetem (1924) |
| Pályafutása | |
| Szakterület | biológia |
| Kutatási terület | botanika |
| Tudományos fokozat | államtudományok doktora (1924.) agrártudományok doktora (1954.) |
| Szakintézeti tagság | Országos Pomológiai Bizottság, titkár Balatoni Gyümölcstermelők Egyesülete, elnök Gyümölcstermelők Országos Egyesülete, elnök MTA Kertészeti Bizottsága, elnök |
| Munkahelyek | |
| Kertészeti Akadémia | oktató |
| Gödöllői Agrártudományi Egyetem | prorektor |
| Kertészeti és Szőlészeti Főiskola | igazgató |
| Jelentős munkái | Mezőgazdasági Lexikon Kertészeti Lexikon (szerkesztő) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Okályi Iván témájú médiaállományokat. | |
Okályi Iván (Gádoros, 1900. április 10. – Budapest, 1968. november 16.) okleveles kertész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1954).
Életpályája[szerkesztés]
1900. április 10-én született Gádoroson; apja Okályi G. Adolf helyi evangélikus lelkész, anyja Guggenberger Ida volt. 1924-ben a Kertészeti Tanintézetben kertészeti oklevelet, a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1924-től 1927-ig Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Csehszlovákiában dolgozott és folytatott tanulmányokat. 1927-ben a Kertészeti Tanintézetben Mohácsy Mátyás mellett lett gyakornok.
1928-ban az akkor létrejött Országos Pomológiai Bizottság titkárává nevezték ki. 1930-ban a növényvédőszergyárak bérgyümölcsöseinek megszervezésével és irányításával bízták meg. E tevékenysége során sokat tett a magyar nagyüzemi gyümölcstermesztés alapjainak megteremtése érdekében. 1932-ben a Földművelésügyi Minisztérium saját kérésére Szegedre helyezte, ahol – többek között – a homoki őszibaracktermelés kérdéseivel foglalkozott.
1936-tól Balatonfüreden az első magyar kertészeti felügyelőség vezetője lett. Megszervezte a Balatoni Gyümölcstermelők Egyesületét, vezetésével megindult a Balaton-felvidék mandulafásítása.
1940-től a Kertészeti Akadémián (1942-től Kertészeti Főiskola) tanított. 1942-től a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének igazgatója, 1947-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem nyilvános rendes tanára, dékán, prodékán, prorektor volt. Az 1950-es évek derekán a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Gyümölcstermesztési Tanszékének vezetője, 1957-ben a főiskola igazgatója volt, 1957 áprilisában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő mezőgazdasági állandó bizottság alelnökévé is megválasztották. 1958-tól a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott.
A Magyar Tudományos Akadémia Kertészeti Bizottságának megalakulásától kezdve elnöke, majd tagja volt. 1960-ban vonult nyugdíjba.
Budapesten hunyt el 68 évesen, 1968. november 16-án.
1956-os közéleti szerepvállalása[szerkesztés]
1955-ben betegségére hivatkozva kérte a nyugdíjazását, amivel a főiskola szakoktatási főigazgatója és a személyzeti osztály is egyetértett, a politikai beállítottsága miatt – korábban a Nemzeti Parasztpárt tagja volt, de aztán pártonkívüli lett –, Erdei Ferenc akkori földművelésügyi miniszter azonban ezt nem engedélyezte. 1956 októberében, betegsége ellenére elvállalta a főiskolán a forradalmi bizottság elnöki tisztségét, annak szellemi és gyakorlati irányítójaként működött. Az ezzel kapcsolatban később lefolytatott fegyelmi vizsgálat megállapításai szerint vezetése alatt a bizottság megvonta az intézkedési jogköröket a hivatalban lévő igazgatótól, határozatilag kitiltott a főiskola területéről 16 kommunista beállítottságú dolgozót, majd javaslata alapján a november 3-i nagygyűlésen határoztak e kitiltott személyeknek az „ellenforradalmi bíróság” által való felelősségre vonásáról is. Ugyanakkor a bizottság határozatot hozott a korábban politikai okokból kizárt oktatók és hallgatók rehabilitációjának megkezdéséről, valamint a diákság felfegyverzéséről is. Mindezek miatt a Földművelésügyi Minisztérium a Mt.112.§ 2./ pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetése miatt, a 113.§ /2/ bekezdés d./ pontja alapján az azonnali hatályú elbocsájtását, esetleg az 1957-ben újból beadott nyugdíjazási kérelme alapján idő előtti nyugdíjazását javasolta.[1] Az egyelőre tisztázatlan, hogy végül is milyen úton kényszerült elhagyni a főiskolát.
Munkássága[szerkesztés]
Számos szakközleménye, könyve, főiskolai és egyetemi jegyzete és tankönyve jelent meg. Szakszerkesztője és szerzőtársa volt a Mezőgazdasági Lexikonnak és a Kertészeti Lexikonnak.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Útmutató a kiültetett gyümölcsfák nevelésére. Budapest, 1942
- Általános gyümölcstermesztés és értékesítés I–II. Budapest, 1944
- A gyümölcstermesztés, fejlesztésének távlati tervezési módszere (doktori értekezés tézisei) Budapest, 1954
- Gyümölcstermelés (egyetemi tankönyv) Budapest, 1954
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Földművelésügyi Minisztérium előterjesztése a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságához az agrárfelsőoktatási intézmények egyes tanszékvezetőinek ellenforradalmi tevékenység alapján történő felelősségrevonása tárgyában. 1957. augusztus 18. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-K-1-c-116, 0059/1957